Nem mindenki követte nyomon a nyavalyás úttörők, a Sex Pistols utóéletét, miután Sid Vicious kilőtte magát az űrbe Nancy után. Pedig Johnny Rotten a Public Image Limited-el igenis letette a névjegyét több lemezével a későbbiekben, koszos csíkot hagyva a punk pöcegödrének oldalában.
A napjainkban már hatvanon is túllépett Lydon bácsi a PIL-lel 1978-ban az első posztrock zenekarok egyike. A Death Disco, Rise generációs sláger, de a nyolc albumnyi munkásság ennél sokkal izgalmasabb tartalommal bír.
Részemről a Szigetes Sex Pistols koncertet szívesen becseréltem volna anno egy fél PIL-re, bár annak a koncertnek a nosztalgiaértéke bakancslistás volta miatt nem szomorít el visszanézve.
A fentiek tükrében nagy öröm volt tehát, amikor sereghajtóként az utolsó napokban felkerült az idei WGT-s listára a PIL, méghozzá speciális vendégként a hajnali egyórás sávban - biztos tehát, hogy végre láthatom élőben!
Csipet-csapat bandánknak már az első napokban himnuszává vált a Trouble Double, első sorait kántálva volt csak igazán jó üvöltözni a szálláson!
Nos ezen a májusi éjjelen vízvezeték-szerelőért nem kiáltott Rohadt Jancsi, de a savval-gúnnyal átitatott kötőszövegek között elhangzott minden, amit akart - hol csillesen (a kísérőzenekar nagyon szituban volt), hol kántálva, hol szirupba mártva (This is not a love song) a PIL keresztmetszet java.
Religion, Order of Death - már ezért érdemes volt ébren maradni - ezt amúgy sokan gondolták így, mert az AGRA szépen tömött sorokban ünnepelt - a Treffen egyik legizgalmasabb koncertjét zsebre vágva.
fotók: Valovics Tímea
