Mindig is vonzottak engem, akinek középiskolás évei alatt kedvenc írói közét tartozott például James Jones és Irvin Shaw, a monumentális angolszász amerikai regények. Emlékszem, sorkatona koromban az egyik szakasztársam kezében már láttam Wilder fenti regényét, de a könyvvel kapcsolatos egy-két felszínes kérdésem után különösebb érdeklődést nem tanúsítottam iránta. Aztán egy lakótelepi lakásban, ahol aránylag rövid ideig ideiglenesen laktam, szintén ott volt a könyv, beékelődve a könyvespolc többi, egészen széles skálájú, illetve témakörű könyvei közé, de valahogy az elolvasása még mindig váratott magára. Ha rögtön valami predesztináció, azaz eleve elrendeltetés-szerű mozzanatot belemagyarázunk ebbe a kis, tulajdonképpen jelentéktelen epizódba, akkor elmondhatjuk, talán jobb is volt így, hogy bizonyos önmagunkhoz mért érettség után került végül is sorra a könyv, hogy az elolvasása után a nagyszerű regény a megfelelő, méltó helyére kerüljön a tudat rekeszeiben.
A regény története izgalmas. Annak ellenére, hogy, mint általában az általam kedvelt könyvek közül, ennek sem maga a történeti szála az elsődleges, mégis, mint látni fogjuk, itt a történeti keretnek, ha nem is okvetlenül rangsorolva, de fontos szerep jut.
A cselekmény egy különös gyilkosság köré fonódik. A huszadik század küszöbén egy sosem hallott nevű közép-nyugati egyesült államokbeli bánya városban egy köztiszteletben álló alkalmazott, egy csendes vasárnap délután, a szokásos hobbi lövészetükön fejbe lövi a főnökét. Legalábbis a vád szerint. Munkahelyi problémák, szerelmi affér, baleset? Ezek körül járnak a közvélemény gondolatai, de az ügy elég zavaros. A férfit halálra ítélik, de titokzatos körülmények között, miközben a kivégzésre szállítják vonaton, a férfit számára is ismeretlenek megszöktetik. A regény lassan, kidolgozottan, de nem vontatottan halad a rejtély megoldása felé. Eközben megismerkedünk a két család - a "gyilkos" és az áldozat családja tagjainak élettörténetével.
Mélyenszántó művel állunk szemben. Amire fentebb utaltam, érdekes megoldása a jellemek bemutatásának, hogy nem kizárólag az önmagában az egyénen belül már létrejött lelki-gondolati képeket ábrázolja kellő alapossággal az író, hanem inkább a történet göngyölődése és a külső környezet behatásainak reakciójaként kialakuló, azok hatására lezajló szituációk folyományaként közelít a belső világhoz. Számos életúttal és színes sorssal ismerkedünk meg hosszabb-rövidebb betekintések erejéig, amelyek a történet teljes mélységű átéléséhez nélkülözhetetlenek.
De ne gondoljon itt senki sem a mai világunkban már megszokott, talán igényelt, de semmiképpen ki nem elégítő bravúros kalandokra, lövöldözésekkel tarkított furfangos nyomozásra. A mű elolvasásával újra tanulhatunk valamicskét a "nagyvilágról", annak ellenére, hogy Wilder nem tanít, nem mutat meg kizárólagos recepteket az életre, csupán emberi sorsokat rajzol meg.
A műben periodikusan visszatérnek a címből levezetett gondolatok. A találó cím értelmében a keresztény tételek szerinti teremtés folyamata nem ért végett a hetedik napon, a XX. Században az ember új fejlődési fokra lépett, közeledik az emberiség felemelkedése. De tulajdonképpen mire is akar kilyukadni az e fajta meditálás és gondolatvilág?
Az emberiséget mindig is foglalkoztatta a saját belső lehetőségeinek kiaknázása, feltárása. Filozófusok, teológusok, pszichológusok kutatták az ember tudatalattiját, vizsgálták, térképezték.
Számosan és számtalan módszerrel és megközelítéssel keresték a kulcsot, amely az emberben addig ismeretlen, újabb energiákat generál, indít meg és lépcsőről lépcsőre, mintegy ajtókat nyitogatva újabb szellemi gátak és zsilipek nyílnak meg a tökéletesedés felé irányulva. Aztán a hihetetlen méretű technikai fejlődés, majd az egyre modernebb civilizációk kialakulásával a gondolkodó ember ez irányú igényeire való törekvés egyre jobban felgyorsult, a cél elérése viszont csak meggyorsulni látszott. A folyamatra kétségtelenül mintegy katalizátorként hatottak a civilizációnak az emberi jellemre kiható káros melléktermékei. De az emberben egyre erősebb igénnyel léptek fel saját összetevőinek a társadalmi környezet milyenségétől független negatív, kicsinyes, hitvány jellemvonásaitól való szabadulás akarása. Az ember - itt természetesen az ilyen szempontból orientált embert értem - igyekezett önmagát túlhaladva, kilépni -az elképzelt végcél állapotából már megelőlegezve visszatekintve - "törpe" egyéniségéből.
A témával bővebben foglalkozó szakirodalom számos kísérleti eszmeáramlatot ismer. Csak néhányat a könnyebb megközelítés kedvéért említve: a marxista ideológia is fő célkitűzésbe vette az új ember, mint eszményi fogalom és az abban megfogalmazott valóság, a tökéletesség kiteljesedését. De mivel a metafizikai összetevőkkel nem számoltak, azokat tudatosan figyelmen kívül hagyták próbálkozásuk eleve kudarcra volt ítélve. Más beállítottságú ellenpólusok maximálisan tudatalatti, ezoterikus elemekkel számoltak. Egyes okkult körök révületbe esett lelkesedése odáig ment, hogy holmi szellemi evolúcióval hasonlatos folyamat végeredményeként a végterméket az "istenember"-ben jelölték meg. Hangzatos tanokba ágyazva Istennel tették egyenlővé a leendő ember típust, isteni, természetfeletti képességekkel. De figyelmen kívül hagyták az egyik legfontosabb spirituális alapszabályt: a teremtmény sohasem lehet egyenlő a Teremtővel. Bukásuk elkerülhetetlen, de törvényszerű volt. Persze lehet erre legyinteni, mondván, hogy minden csak nézőpont és az abból adódó levezetés kérdése, de sok az intő példa; flegmáskodás helyett célszerűbb a tapasztalatokat az okokkal összevetni, tanulmányozni, metafizikai vagy materialista síkon, kinek hogyan tetszik.
De az új ember iránti igény nem tűnt el, az eszmei zsákutcák ellenére a magasztosság igenlése, a minőség akarása nem porladt el a történelem, a letűnt korok süllyesztőjében. És így van ez jól.
Wilder műve 1967-ben íródott. Túl a két világháborún, túl a marxizmus első évtizedeinek meddő kísérletezésein. Túl számtalan próbálkozás csalódásain. A regény eszmeiségéből kiérződik, hogy aránylag mentesülni próbál a szellemiségi áramlatok hibáinak megismétlődési lehetőségétől. Az új ember megvalósulási lehetőségének síkján mindenképpen Istennel számol, nem nélküle és nem túl Rajta. Felemelő idealista képekben gazdag regény, egészséges vallási-szellemi tendencia nyilvánul meg benne, túlzásba hajszolt dogmáktól mentesen. A fent röviden vázolt témakör és problematika iránt érdeklődök számára kiemelt jelentőségű munka. Ismét egy regény a barangoló, kereső, szemlélődő emberről, emberekről. Elolvasásával mindenképpen egy többletet kapunk. Látókörünk észrevétlenül is ismét tágul valamelyest. Lépésről-lépésre.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
