A tavasz első sugaraival érkezett Peter Bjärgö harmadik szólómunkája, az Animus Retinentia. A borítót és a belbecset tekintve inkább a tél búcsújaként fogható fel ez a csendes háromnegyed óra, semmint a nekirugaszkodó tavasz hírnökeként.
A nagy tiszteletben tartott Arcana és Sophia atyjaként 1994 óta a neofolk-neoklasszikus körök egyik meghatározó svéd alkotója Peter Bjärgö. Szólóalbumai 2009 óta jelennek meg. Ezt megelőzően már Gustaf Hildebrand-al közös split kiadványon is az önállóság irányába való törekvése öntött formát. Az Animus Retinentia, csakúgy mint az A Wave Of Bitterness vagy a hat esztendővel ezelőtti The Architecture of Melancholy hangulata nem az ipari Sophia, hanem az anyazenekar, az Arcana motívumkincstárát vonultatja fel. Teszi azt némileg selymesebben, és ha lehet, még csendesebben. Mélabús zongorajáték, akusztikus gitár és Peter mély drámai hangja - az Animus Retinentia feltétlenül megérdemli, hogy "szem előtt tartva" maradjon.
