Deathrock.hu | Keluar

Alison Lewis korábbi kétfős zenekara, a Linea Aspera (2011-2013) mindössze 3 évig működött és 3 anyagot adott ki. Amint a zenekar ismertté vált a dark minimal wave kedvelők szélesebb köreiben, már nem is létezett. A művésznő azonban, immár Zoè Zanias néven, a Keluar nevű duóban tevékenykedett tovább, zeneileg hasonló csapásirányt követve, némileg kísérletezőbb jelleggel. Ebben a „minimal” világban a sok zenész színpadi jelenléte, a rengeteg hangszer megszólaltatása, az előre megkomponált koreográfia, a túlzó látványelemek dominanciája az, amit felesleges keresnünk. A baj csak az, hogy ezen 1-2 főből álló zenekarok hosszú életideje sem bizonyul jellemzőnek. A Keluar utolsó koncertjét Lipcsében adta 2015. november 13.-án. A zenekar fb profilján még azt írták, hogy ez az utolsó show egy igen hosszú szünet előtt, de Zoè egyértelművé tette saját oldalán, ez örökre az utolsó. A zenélést pedig saját nevén, mint Zanias folytatja tovább. Bízva benne, hogy talán hallhatjuk még élőben a Keluar nagyszerű szerzeményeit, érdemes összefoglalni, eddig mit hoztak létre

Az énekesnő egy rendkívül érdekes jelenség. Ausztráliában született, Malajziában, Indonéziában és Pápua Új-Guineában nőtt fel, a Linea Aspera zenekara már Londonhoz kötődött, a Keluar pedig berlini székhelyű. Alison Délnyugat-Ázsia esőerdeiben nőtt fel, ahol trópusi vízi ökoszisztémákkal foglakozó biológus anyja munkáját segítette. A tudományos nyelvezetet már gyerekkora óta magába szívta, és gyönyörűnek tartja. Dalszövegeit alapvetően meghatározza, amivel a zenélésen kívül foglalkozik. Eleinte archeológiát tanult, mert „nagyon szerette a csontokat.” Ez a csontszeretet vezethette akkor is, amikor zenekarneveken agyalt, hiszen a Linea Aspera a femur (combcsont) hátsó felszínén lévő barázdát jelenti, ahol az izmok és az izmok közti septum tapad. Később az antropológiában mélyedt el, a primatológiára fókuszálva (főemlősökkel foglalkozó zoológiai tudományág). Az emberi evolúció és a ma élő emberszabásúak kutatásában kíván elmélyülni a jövőben. Szeretné mélyebben megérteni az emberiség régmúltját és evolúcióját. Zenei inspirációjának legfőbb elemeként is ezt emelte ki, hogy megismerje jobban az emberi fajt, illetve önmagát. Tanulni tehát éppúgy szeret, mint zenét alkotni. A Keluar duóban az óceánt, mint ökoszisztémát tartja a szövegei fontos ihletadó tényezőjének.

A Linea Aspera zenekar Lipcsében koncertezett, amikor Zoè megismerte Sid Lamar-t, majd amint a zenekar inaktívvá vált (az okok ismeretlenek), elkerülhetetlenné vált együttműködésük. A Keluar nevet is az énekesnő ötölhette ki, ugyanis ez egy maláj és indonéz nyelvekben használatos ige, jelentése kimegy (elmegy, leszáll, stb).

Sid Lamar a Schwefelgelb nevű német duó tagja 2004 óta, amely némi punkos attitűddel játszik EBM ill. német újhullám (NDW) hatásokat mutató elektronikus zenét.

A zenekar 2 EP-t adott ki, 2013-ban az Ennoea, majd 2014-ben Vitreum címmel, a Desire Records gondozásában. 2014-ben még kiadtak egy válogatáslemezt (Keluar), 2015-ben pedig a Panguna nevű kislemezt jelentették meg. Az első lemezük (Ennoea) 6 száma – Ennoea, Cleo, Detritus, Fractures, Fusion, Rivers – kevésbé könnyen emészthető, mint a Linea Aspera világa volt. Zenéjük jóval részletgazdagabb, pszichedelikusabb. A táncparkettek hálásabb darabjait inkább a Vitreum tartalmazza (Vitreum, Surface, Rupture, Coralline, Eremus, Threads). Utolsó anyaguk mindössze 3 számot (Instinct, Panguna, Volition) tartalmaz, és egy remixet.

A legtöbb dal a természettudományos érdeklődés szüleménye, azonban nem egy szám az énekesnő életének meghatározó helyszíneire utal, valahol Brazíliában vagy Burmában. Panguna például egy város Pápua Új-Guineában. Az énekesnő zenéjére, 13 éves kora óta Daniel Johns, Brian Molko, Brody Dalle, Maynard James Keenan és Lisa Gerrard hatottak igazán.

A kritikusok a Keluart a Linea Asperához hasonlítva azt találták hangoztatni, hogy sokkal inkább “experimentális”. Maga a zenekar ezzel a jelzővel nem sokat tud kezdeni. Sid Lamar szerint bármit alkot, az mindenképpen kísérleti jellegű, de azzal nem tud azonosulni, amit a közönség “experimentálisnak” érez, az nem húzható rá a Keluar zenéjére. Számaik kétség kívül nem annyira ütősen egyszerűek, mint a Lineáé volt, több szokatlan, váratlan fordulat észlelhető bennük, nem egy számuk pedig elmélyültebben vontatott. Mindezek ellenére a Keluar is alkotott néhány igazán táncolható szerzeményt, amelyet bátran lehet játszani a bulikban (Eremus, Surface). Másfelől azt is szokás megjegyezni, hogy kevésbé hideg, mint az elődje (ezt mindenki döntse el maga).

A duó már 2013-ban végigturnézta Európát, 2014-ben is több mint 30 fellépésük volt a Kontinensen, és 2015-ben is meglehetősen aktívak voltak, számos fesztiválon is megjelentek (WGT, Industrial Festival, Grauzone Festival, stb). Az utolsó show az Incredible Spirit-tel és a Bleib Modern-nel, Lipcsében volt, a két éves szülinapját ünneplő White Circles klubban.

Valahol érthető, hogy egy underground zenész nem feltétlen szeretne beleragadni egyetlen névbe, hogy nem szeretne 10 éveken keresztül a közönség kedvéért lejátszani 1-2 sikeres számot, ezért hamar továbblép, újat hozva létre. Azt viszont sajnálom, hogy azokat a számokat már sohasem hallhatjuk élőben. A Linea Aspera kevés számú szerzeménye között nem egy akad, amit igazán szerettem volna élőben is átélni, az ebm kedvelők köreiben is elismerésre méltó, jéghideg, egyszerű és ütős darabok felejthetetlenek maradnak. A bulikban is jól szól egy ’Attica’, egy ’Synapse’, vagy egy ’Younger dryas’, de Zoè előadásában lenne az igazi. Ugyanezt mondhatom a Keluar műveiről is.

Tanúsíthatom: egy Keluar koncert egy valódi élmény! Karrierjük elején, még 2013 októberében hazánkban is felléptek a Future Obscura Budapest szervezésében, az Ipari Szakadárok közreműködésével. Akkoriban nekem is új volt ez a formáció. Hétköznap lévén, igen kevés érdeklődő jelent meg, eleinte szinte csak a zenekar és a szervezők lézengtek a GMK-ban. Szerencsére összegyűlt némi nézősereg, mire a zenekar elkezdte a show-t. Igazi profiként cseppet sem zavarta őket a tömeg hiánya, az összes számot hibátlanul, tökéletes minőségben produkálták. Zoè Zanais egy igazi tehetség. Teljes átéléssel volt képes előadni minden darabot. Csak semmi pózerkedés, semmi grimaszolás, színpadias, patetikus ripacskodás, mentes továbbá a hálálkodástól, és a jópofizástól. Külön értékelem, hogy nem bajlódott teljesen felesleges felvezető szövegekkel meg egyes számok konferálásával. Csak zene! Nem kell a sok köszönöm, és nem érdekel, mit csinált éppen, amikor együtt kitalálták ezt és azt a számot. Az utolsó számokat Zoè a közönség köreiben adta elő, továbbra is mély átéléssel. Példaértékű produkciót láthattunk tehát, a legmagasabb színvonalon. A 2013. év legjobb koncertjeként emlékszem vissza arra a produkcióra.

Érdemes figyelni Zanais produkcióit, mivel lep meg minket a jövőben. A színvonalat illetően biztos vagyok benne, nem kell majd csalódnunk. A Keluar ügyében pedig, lássuk meg, lesz-e folytatás!