Poros, pókháló lepte padláson roskadozó holmik… A legnehezebb rájuk lelni, utána csak lefújni, vagy letörölni kell őket. Végtelennek tűnő idők óta sötétségre kárhoztatott emlékek kevés, törődést igénylő figyelem után igazi kincsként hathatnak.
Akár csak a francia Clair Obscur, mely több mint 20 esztendeje érett a színtér egyik üde színfoltjává. Stílusok, határok nélkül, csak a hangulat számít, melyek elsősorban Christophe Demarthe érzelem, és hangulatváltozásainak megnyilvánulásai. Nehéz is lenne a Clair Obscurt, egy vagy két skatulyába gyömöszölni. Minden lemezük más világot mutat, minden az érzelem, és idő függvénye, a mikrokozmosz, és a makrokozmosz pulzálásának hangszínekbe oltott pillanatai. Számukra a zene tárt fogalom, és ez érezhető is, mert két egyforma dal, vagy album nem született meg nevük alatt. Vízzé válik a vér, mikor darkwave melódiákkal operálnak, és a víz tűzzé, mikor előtörnek belőlük a post punk gyökerek, és a tűz megfagy, a cold wave hűvös érintésétől. Soha nem tudni, hogy az arcon végigcsorduló könnyek a szomorúság, vagy az öröm szülöttei, semmi sem úgy történik, ahogy az elvárható lenne.
A ’80-as évek hajnalán született a Clair Obscur, az akkor kibontakozó new wave, cold wave, post punk előretörésének köszönhetően. Nevük egyre inkább ismerté vált az akkori underground zenei színtéren, de ez nem csak érdekes, sokszínű zenéjüknek volt köszönhető, hozzátettek ehhez a zene mögött megbúvó gondolatok kifejezését kinyilvánító koncertjeik is. Több botrányos fellépést is maga mögött tudhat a banda. Christophe a színpadon egy szál alsónadrágban vérrel leöntve, virágszirmok közt fetrengve énekelt végig több fellépést, máskor toll boába tekerve, kifestett szemekkel, és hullaszerű arccal döbbentette meg nézőközönségét Valahogy itthon kevesen ismerték meg nevüket, valószínű azért, mivel a ’80-as években ez a muzsika nem juthatott át határainkon. A következő 10 évben már nem jellemezte akkora aktivitás a formációt, emiatt csak szerény számú rajongóval rendelkezhetnek hazánkban. Ennek ellenére a mai napig külföldön, főleg hazájukban a kultikus nevek táborát szaporítják.
A „The Pilgrim’s Progress” név alatt két koncertjük anyaga került kiadásra. Először az 1984-es „Live In Paris” anyagát halljuk, majd ezt egy fesztiválon rögzített 1986-os „Live At Festival des Musiques Mutantes” felvétel követi. A két koncert egy lemezen, egy A5-ös digipak cd formájában került napvilágra. Minőségre nem panaszkodhatunk, szépen szólnak a dalok, sokszor nem is venni észre, hogy élő fellépésről lenne szó. A kiadvány elkövetője a francia Infrastition kiadó, mely a tavalyi év végén (mikor ez a kiadvány megjelent), napvilágra hozta fentebb nevezett zenekar egy korai felvételét is, az „Antigone-t” bónusz dalokkal kiegészítve.
Számomra külön öröm, hogy az idén megjelent/megjelenik az új Clair Obscur album, mely a „We Are A Party For The Gods And The Gods All Came” nevet viseli magán. Pár új dalba belehallgatva, a banda újjáéledt nem létező hamvaiból, erőteljes, egyéni, kiforrott dalok várhatók. Hallunk még felőlük!
(10/9) Honlap : Clair Obscur
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
