Spreu & Weizen

Nemrég egy igen érdekes zenekarra bukkantam, amely talán nem is csak a zenéje miatt, hanem egy, a martial-neofolk színtéren eléggé szokatlan jelenség miatt érdekes. Először azonban engedjetek meg egy rövid bevezetőt...

Tizenéves korunkban barátaimmal, osztálytársaimmal mi is próbálkoztunk zenekarok alapításával és lelkesen játszottuk akkor népszerű rock- és metalzenekarok számait. Valószínűleg sok, ma ismert zenész kezdte valami hasonló „garázszenekarban” a pályafutását. Már ekkor is feltűnt, hogy sokan voltak, vannak akik egy vagy pár zenész vagy zenekar iránti csillapíthatatlan rajongásukban (vagy beszűkültebb zenei ízlésük miatt) saját bandájukat is egy ilyen „sztár” köré építik fel. Gondolom mindenki ismer tributezenekarokat, amelyek ezt nem is titkolva csak egy zenekar számait játsszák. Ez adott esetben nagyon jó is lehet, főleg ha már feloszlott vagy idő közben irányt váltott zenekarról van szó és (megfelelő igényességgel) újrajátszott dalaik formájában így tovább tudnak élni a színpadon is. Ez azonban – főleg a zene népszerűségével egyenes arányban - igazából csak rosszat tesz magának a zenésznek, aki tehetségét elpazarolva zenekarát eleve olyasvalaki árnyékába helyezi, akihez annak népszerűsége miatt sosem érhet fel ahelyett, hogy saját útját járva esetleg sokkal értékesebb zenét hozzon létre.
Azonban nem akarok elkanyarodni, ugyanis azért itt nem egészen erről van szó. A Spreu & Weizen nevű bajoroszági zenekar 2008-ban alakult. Ami már elsőre feltűnhet mindenkinek a zenekar interneten fellelhető rövid leírásaiból, biográfiájából, hogy a zene ihletőinek a Von Thronstahlt és más, Josef K. híres-hírhedt zenekarához köthető csapatokat (pl. A Forthcoming Firet) jelölik meg. Ez annyira még nem meglepő, vagy szokatlan, de már a lemezborítókat szemügyre véve láthatjuk, hogy a provokatív kultuszzenekar talán túlságosan is nagy hatással volt a fiatal zenészekre. A zenekar logója mintha a Sacrificare borítójából és Josef kiadójának, a beszédes nevű Fasci-Nationnek a logójából lett volna összeollózva. Már maga a név is egy bibliai példázatra, a búza és pelyva szétválasztására utal és a képekből egyértelműen látszik a kereszténység mellett a Von Thronstahlra is jellemző páneuropista szimbolizmus is. Ez a „másolás” elsőre fura lehet, de persze egy név és pár kép alapján nem lehet egy zenekart sem kritizálni. Sőt, - valljuk be - figyelemfelkeltésre is tökéletes ez a felvett imázs, ha ez nincs, valószínűleg a mostanában tömegével készülő neofolk zenék áradatában sosem találok rájuk és mivel azokat az értékeket, amelyek melett a Von Thronstahl is kiáll minden bizonnyal ez a zenekar is magáénak mondhat így lehet, hogy egy valóban jó produkció született...
A zenekar diszkográfiáját böngészve rájöttem, hogy már hallhattam őket, ugyanis a Von Thronstahl legújabb, Conscriptum nevű válogatáslemezen már részt vettek a Deutsche Passion című számban, bár mivel ez nem önálló munka, így a számot újrahallgatva se tudtam sokat leszűrni belőle. A zenekar első lemeze egy split az orosz Der Jager nevű zenekarral a szintén orosz UFA Muzak kiadásában. A Spreu & Weizen három számot készített a lemezre, a Der Jager egy, 18 perc hosszú szerzeményt. Sajnos egyik sem túl megkapó, eléggé átlagos darabok: németek zenéje unalomig ismételt, monoton neofolkos gitárriffekből és valóban a Von Thronstahlra emlékeztető dobokkal és néhol dúdolásból áll. A hatás tagadhatatlan, de sajnos olyan, mintha Josefék egy meg nem jelentetett demója lenne (mint ahogy sajnos volt rá példa, hogy kiadtak gyengébb anyagokat is, főleg a saját kiadójuk színeiben). Az ismeretlenebb oroszé még talán izgalmasabb, bár meglehetősen ekltektikus egyveleg, dark ambient, egy szintén átlagos neofolk riff, Wagner operarészlet találkozása, majd egy kissé jó értelemben szokatlan post-rockos gitáros-dobos befejezés.
A második lemezük, a Gott Erhalt’s (Reminiscences Production) már egy sokkal izgalmasabb, egységes hangzású neoclassical lemez, leginkább a H.E.R.R. korai munkáira emlékeztet. Bár nem egyedülálló, de mégis igen kellemes, érdemes meghallgatni. A lemezborító tanúsága szerint a lemezt a történelem során a hazájukat védő német fiatalság emlékének szentelték, bár mivel a számok sajnos instrumentálisak, így ennél több nem is derül ki.
Harmadik és negyedik lemezük még egészen friss, mind a kettő 2011-es így ezeket még sehogy sem tudtam beszerezni, pedig ezek tűnnek a legizgalmasabbnak. A Gott vergelt´s (Lichterklang) összes YouTubeon megtalálható számában szerepel Josef K., illetve sok más, ismeretlenebb vendégzenész is részt vett a munkában (mint a VT Germanium Metallicum lemezén), illetve a legújabb, beszédes című Pan-European Christian Freedom Movement (Fronte Nordico) pedig egy split a ma már sokat említett Von Thronstahllal, amely már csak az ő számaik miatt is érdekelne. A videomegosztóra feltett dalok már sokat ígérnek, bár ezek meg leginkább az újabb VT hangzáshoz állnak közel. Az alább meghallgatható Rome’s Calling is ilyen, jól hangzik, bár sajnos egy olyan Wagner részletet használ (a Bolygó Hollandi nyitányából), amely bár nagyon jó, de már túl sokan használták a martial színtéren is (pl. VT – Bellum Sacrum Bellum vagy az Arditi – Omne Esis Impera albumán). A dobolás és az elektromos gitárok használata is nagyon hasonlít Josefék zenéjéhez. Még a hangminták kicsit durva, átmenet nélküli levágása (ami nekem személy szerint nagyon nem tetszett egyik csapatnál sem) miatt is teljesen olyan, mint a VT-nél. Az viszont mindeképpen jó, hogy látható a fejlődés a zenekarnál, minden kiadvány jobb az előzőnél. Ami miatt viszont egyáltalán elkezdtem velük foglalkozni az a Von Thronstahlhoz való szoros és talán kissé zavaró kötődésük: valószínűleg eddig egyedülálló a martial színtéren, hogy valaki munkáját ennyire egy abszolút recens és aktív zenekarhoz kapcsolja. Minden esetre érdemes meghallgatni, különösen azoknak, akik ismerik vagy szeretik a zenekart, amelynek a nevét most már tényleg nem írom le többet…