A szegecselés viszonylag lassú, több időt igénylő meditatív elfoglaltság, rádió, e-könyv- vagy zenehallgatás mellé kiváló. Eredetileg a vadászatokon védelmi funkciót töltött be, manapság már csak vizuális tuning. Ezeket a páncélokat elnézve érthető, hogy mi fogta meg a fiatalokat, valóban bizarr, démoni külsőt tud kölcsönözni egy ilyen összeállítás:
Hétköznapi viseletként ehhez hasonlót manapság leggyakrabban a d-beat rajongói között látni (néhány felvarróval kiegészítve), a nagy többség beéri kicsit kevesebbel. Már csak azért is praktikus a fent mellékelt példától némileg visszafogottabb fém mennyiséget felhasználni, mert ennek a kreációnak azért már van egy nem elhanyagolható súlya is. Nagyjából egy övről leszedhető szegecs bőségesen elég szokott lenni az első próbálkozásokhoz.
A szegecseknek több fajtája létezik, vannak kúpos, piramisforma, félgömb és tüskealakúak, de egy kis szerencsével lehet találni például organikus mintázatú vagy koponyaalakú díszrátéteket is. A piramisformák tapasztalataim szerint leginkább szorosan egymás mellett mutatnak jól, míg a kúposak és félgömb alakúak elszórtan is jól néznek ki. A tüskék egy kicsit több odafigyelést igényelnek a viselőjüktől, zsúfoltabb helyeken egy vadabb pogóban például kifejezetten balesetveszélyesek is lehetnek, ezért érdemes átgondolni az elhelyezésüket.
A rögzítésükre a gyártók többféle rendszert alkalmaznak:
a, Az egyik eset, hogy a szegecs a patentokhoz hasonlóan véglegesen bele van ütve az aljba. Ezeket újrafelhasználni macerás, hiszen szét kell vágni a szárakat és utána legfeljebb ragasztani lehet őket.
b,A lábas vagy karmos szegecs a legideálisabb megoldás, ilyet érdemes keresni ha valaki újrahasznosított megoldásokban gondolkozik. A szegecs peremén kis karmok vannak, amik beleakaszkodnak az anyagba. Minél több lába van egy szegecsnek, annál jobban tart. Ezek általában könnyebbek is, mivel nem tömör fémből vannak, ezért nagy mennyiség esetén mindenképp ilyet érdemes beszerezni.
c, A menetes szegecs a piercingekhez hasonló elven működik, a csavarmenetes fejet rá lehet tekerni az aljra. Ez a megoldás viszonylag ritka, többnyire a nagyobb tüskéknél használják. Az erre specializálódott helyeken lehet szert tenni rájuk, valószínűleg relatíve drágábban. Viszont tartósabb, mert kisebb az esélye hogy csak úgy elengedi az anyagot, de ha beleakad valamibe, akkor kiszakadhat.
A lábakat érdemes jó alaposan visszanyomkodni a szegecs aljába, mert máskülönben kárt tehet a kabát alatt viselt harisnyában, csipkében, pulóverben vagy ha nagyon kiáll, akár szúrhat is.
A lábak ki és visszahajtásához fogó hiányában kiváló célszerszám lehet egy bicska, kiskanál nyele, körömreszelő vagy egy szemöldök csipesz is. Szinte bármilyen apró tárgy megfelel, a lényeg hogy ne hajoljon el, valamint elég lapos és kicsi legyen.
A szegecsek többféle fémből készülhetnek, és van amelyik festett, sőt mintás is. Színüket érdemes a kabáton már esetlegesen megtalálható más alkatrészekhez igazítani hacsak nem a totális eklektika a cél.
Házilag is van lehetőség elszínezni őket, például lehet próbálkozni lakksprével, vagy másnap reggelig tábortűzben hagyni (így bronzos-rozsdaszerű, irizáló hatást lehet elérni).Az eredmény függ a felhasznált fém összetételétől.
Mindenféle díszesebb fém csatok és hasonlók esetében kiváló antikolt hatást lehet elérni, ha körömlakk lemosóval túlhígított régi fekete körömlakkal átkenjük, majd a felesleget letöröljük. (Ezt az eljárást meg lehet csinálni bizsukkal, ékszerekkel is).
Szegecseket szerezni viszonylag egyszerű, turkálókban, piacokon már fillérekért lehet kapni elhordott öveket, amit aztán le lehet bontani és fel lehet használni. Kicsit drágább de kevésbé időigényes megoldás a bőrdíszműves boltokban vagy interneten beszerezhető darabra mért kiszerelés.
Sage Noir rajza
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
