Hölgyeim és uraim… ezzel a köszöntéssel kezdődik Telegram Frank bemutatkozó albuma. Ha ez a név nem mondana sokat, akkor elárulom, hogy a szóban forgó szólólemez, Frank Vollmann-t rejti magában, kinek fő bandája a már megérdemelt sikereket elért Frank The Baptist. Mikor értesültem a formáció létezéséről, bevallom, másmilyen zenére számítottam. A Telegram Frank dalai elejétől a végéig akusztikus hangszerekkel készültek, emiatt is különbözik az anyabandától.
A fő hangszer az albumon az akusztikus gitár, melyek többszöri meghallgatás után kellemes érzéseket keltenek bennünk. Az egész korong olyan, mint ha a Frank the Baptist egy kirándulást tett volna az akusztikus zene tájain, nagyjából ugyanezt éreztem a Cinema Strange, és a The Deadfly Ensemble esetében is. Hasonlóan keserédes, melankolikus, nyomasztóan ironikus atmoszféra kíséri végig a hallgatót, mint a Frank The Baptist esetében. Tehát a hangulat majdnem ugyanaz, csak a hangszerelés más. A 2-3 perces dalok mint ha csak egy kikötői dohányfüstbe burkolózott kocsmából szűrődnének ki, melyben zűrös alakok némán nyelik italjaikat, egyiket a másik után. Pár dallam erejéig a vadnyugati városok képe is feltűnik, whisky, fegyverek, börtönök. Vándorcirkuszosok, és mutatványosok köré sereglett durva, ízléstelen, és tanulatlan alakok, kétes hírű hölgyek.
A lemezcím, és a borítón található kígyó olajos flaska (mely egy állítólag Kínából származó gyógyszer volt, mely „minden bajt” meggyógyított) a 19. századvégi amerikai állapotokra utal, ahol ekkor rengeteg csaló, hamis ördögűző, kuruzsló élt, és harácsolt magának vagyonokat, a jóhiszemű emberek pénzéből. Ha belegondolunk, ez a jelenség manapság sem ritka…
Franket a lemez elkészítésében segítette még a fél Frank the Baptist zenészgárdája, valamint basszuson Kay Lutter az In Extremo nevű zenekarból, és dobokon még egy Phanthomas nevű úriember is segédkezett. A lemez felvétele Berlinben zajlott, csodálkozom, hogy nem az államokban. Megjegyezném, hogy a cd nagyon szépen szól, minden egyes hangot kristálytisztán lehet hallani, Frank énekteljesítményére pedig cseppet sem lehet panaszunk! Stílusi behatárolást lehetetlen lenne találni erre a produktumra, néha olyan érzésem van, mint ha egy sötétebb hangvételű Stand-Up-Comedy kísérőzenéje lenne.
Érdekes zene ez, melyet bár nem nehéz befogadni, több törődést igényelhet (16 dal hallható a korongon) hiszen egy átlag goth rajongó nem ilyesmi muzsikához szokott. (10/9)
Honlap : Clair Obscur
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
