Ki is volt pontosan az a trencséni Csák Máté (1260 körül – 1321. március 18.), akinek a neve annyiszor felmerül felvidéki váraink történetében és a magyar történelemben?
Kiskirályként hatalmaskodó gátlástalan főúr, elképesztő méretű birtokok vaskezű tulajdonosa, fékevesztett rablóbáró? Mindez egyaránt igaz.
A maga korában, azaz a XIII.-XIV. század fordulóján uralma kiterjedt a Felvidék szinte egészére, valamint Dunántúl egyes északi területeire. Tizennégy vármegyét birtokolt, saját pénzt veretett, több ezres, jól képzett és jól felfegyverzett magánhadsereggel rendelkezett, saját udvartartásában ugyanazon rangokat használta és ugyanazon előjogokkal élt, mint a magyar király, a királyi jogkört bitorolva rendkívüli adókat vetett ki az uralma alatt álló területeken. Mindeme hatalmas birodalmat több mint ötven vár és várkastély védelmezte.
A nagy hatalmú főúr a Csák nemzetségből származott, melynek ősi birtokai eredetileg a Vértes környékén voltak. Mivel nagybátyjai utód nélkül haltak meg, azok kiterjedt felvidéki birtokai az apai örökséggel együtt Mátéra és testvérére, Csákra szálltak. Már maga az örökség is óriási birtokot jelentett: Nyitra, Bars, Komárom és Pozsony vármegyéket.
Máté 1291-ben részt vett III. András alsó-ausztriai hadjáratában, melyet követően megkapta a királyi lovászmester címet és a király pozsonyi ispánná nevezte ki őt. A következő évben a király utasítására visszafoglalta a maga pénzét szintén megérő Kőszegi család által elfoglalt Pozsony és Detrekő várait.
Az 1290-es évek közepétől kezdte építgetni saját birodalmát. Erőszakkal vagy vásárlás útján egyre több várra és uradalomra tette rá a kezét, közben megszerezte a nádori és vele együtt a kun bírói címet.
Trencsén valószínűleg 1297 tavaszán került a birtokába. Ekkorra viszont hatalmaskodásai miatt ellentétbe került III. András királlyal, aki megfosztotta nádori és pozsonyi ispáni méltóságaitól. A királyi hatalom gyengülésére és azzal párhuzamosan az országbárók hatalmának növekedésére jellemző módon Csák Máté önkényesen megtartotta a nádori címet. III. András „oszd meg és uralkodj”-elven a Hont-Pázmány nemzetségbeli András-fiakat támogatta Csák Máté ellenében, de a fékevesztett főúrnak már nem tudott megálljt parancsolni senki és semmi. Ostrommal elfoglalta Gímes várukat, a két testvért pedig megölette. Még az évszázad vége előtt elfoglalta a terjeszkedése útjában álló, szintén a Hont-Pázmány nemzetséghez tartozó Kázmér fiainak öt várát (köztük Csejte várát) és birtokaikat, majd a família Bozóki-ágának uradalmait szerezte meg. Csák nevű testvére 1300-as évek elején bekövetkezett halála után Máté megörökölte testvére birtokait is, köztük Appony várát.
Az Árpád-ház kihalását követő hatalmi harcban Csák Máté általában annak az oldalára állt, akitől épp nagyobb hasznot remélt, közben ellentmondást nem tűrő módon foglalta el a kisebb nemesi családok birtokait és királyi várakat is.
1310-ben Gentilis bíboros pápai követ közvetítésével megállapodás született, mely szerint Csák Máté elfogadja Anjou Károly Róbertet Magyarország törvényes urának és megígéri, hogy nem viszálykodik többé. A fél országot uraló főnemes azonban – valószínűleg természetéből adódóan – képtelen volt a békés együttélésre: rablóhordái Budáig portyáztak és tűzzel-vassal pusztítottak. Ekkor volt a főúr hatalma tetőpontján, a király kénytelen volt székhelyét Temesvárra helyezni, mert az ország közepén annyira veszélyes volt tartózkodnia. Mindennek meglett a következménye, a jóhiszemű pápai bíboros kiközösítette Csák Mátét, aki sajátos módon reagált: az ítéletet egyáltalán kihirdetni merő esztergomi érseket és nyitrai püspököt elkergette, majd csapatai élén kifosztotta az esztergomi érseki és nyitrai püspöki várakat.
A királyi hatalom lassú erősödése a nagyhatalmú főurak erejének megtörésével járt.
Csák Máté fő szövetségesei, az Aba nembeli Amadék a Kassa mellett vívott rozgonyi csatában (1312) alulmaradtak Károly Róbert csapataival szemben, holott Máté 1700 lándzsást küldött nekik segítségül. A felvidéki oligarcha nemsokára János cseh királlyal keveredett háborúskodásba és a Morva menti várak védelme lekötötte haderejét. Ezt kihasználva királyi csapatok kezdték ostromolni várait, de 1312 és 1321 között mindössze csak hét várat sikerült visszafoglalniuk, azokat is véres és elhúzódó ostromokkal. Bár befolyása csökkenni kezdett, a király nem tudta őt térdre kényszeríteni egészen 1321-ben Trencsénben bekövetkezett haláláig. A királyi székhelyet csak Csák Máté halála után két évvel tudta Károly Róbert visszahelyezni az ország közepébe.
Kapcsolódó anyag: /gothic/?q=trencsenvara
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
