Never Enough / Sosem elég
A boldogság ezüst hálója, ahogy a könnyeid folyni kezdenek
Érezni kezded, hogy az élet, a hús
Széttépi a fejed, a lelked
Ez beteges
Most a véghez szegeztek
Ez minden reményed vége
Oly nagyon sokáig vártál
Hunyd hát csak be a szemed, és várj az érzésre
S mindez túl sok, mert sosem elég
Odakinn, ahol az ég bezárul
A gazdagság érzete csak hazugság és bűn
Elsétálsz, és megpróbálod elfeledni
Azt gondolod, mily különleges egyszerűen halottnak lenni
S mindez túl sok, mert sosem elég
Mindez a te hibád, ahogy elillansz
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2015. 05. 08. - 05:41 | © szerzőség: Alkony
