„Mi mindannyian egy szavak nélküli nyelvről
álmodunk, ami kimondja a kimondhatatlant,
és megmutatja a láthatatlant.”
(Hermann Hesse)
Sokáig kerestem a megfelelő szavakat a következő interjú előszavához, de rájöttem, hogy nincs megfelelő nyitány ehhez. 1999 májusának elején kaptam meg a CD-jüket a Strange Ways Records-tól, és mikor néhányszor meghallgattam, már tudtam, hogy a hivatalos debüt-album, a „Nova” bombaként fog robbanni a scene-ben. A négy göttingeni zenész – Anke Hachfeld (vokál), Katrin Beischer (hegedű, fuvola, ütősök), Maaf Kirchner (Szintetizátor, sampler, ütősök) és Soan Meyer (ütősök, háttérének) – ezt a szokatlan hangszereléssel és az énekesnő, Anke Hachfeld sokoldalú énekével magyarázza. Gondolatokat és érzéseket alakítanak át, „lélekképeket” gyártanak.
Első koncertjük 1996-ban volt, ebben az időben kezdődött a karrierjük. 1997-ben saját kiadásban jelent meg első promo-CD-jük, a „Mila Mar”, ami időközben elfogyott és ezt követte számos további fellépés – többek között Marie Boine-val és Youssou N’Dont-tal.
Mivel már nagyon kíváncsi voltam rájuk, úgy döntöttem, hogy az ez évi Wave-Gotik-találkozó keretében megnézem őket a Lipcsei színházban, hogy meggyőződjem róla, hogy itt tényleg egy ritka zenei gyöngyszemről van szó; és így történt, én szótlanul, lenyűgözve és tátott szájjal ültem a színházban és ebben a varázsban érződött, hogy tényleg megérdemlik eme kis scene tiszteletét. Már a Rocking Germany (2/98) is így szólt a MILA MAR-ról: „…és a bemutató tökéletessége egy ilyen fiatal projektnél szinte már félelmetes!" és pontosan ebben a benyomásban volt nekem is részem. A zene, színház, ének, dráma és tánc összjátéka valódi szórakozást kínált. Ezt még tovább növelte Anke Hachfeld éneke a maga négy oktávjával és határozott sokszínűségével. Nemzetközi viszonylatban is újdonságnak számítanak, skálájuk az összes emberi érzést, kezdve a gyermeki suttogástól az erős, temperamentumos áriákig és a melankolikus litániákig, tartalmazza. A lipcsei koncert után, még aznap este alkalmam volt interjút készíteni a régi, szimpatikus göttingeni zenésszel…
- Először is szeretném megdicsérni a mai koncerteteket, mert ritkán van részem ennyire tökéletes és zseniális előadásban. Bár ma este léptek először eme scene nyilvánossága elé, tudvalevő, hogy a MILA MAR már régebb óta létezik és a „Nova” sem az első albumotok. Szóval nem lehet benneteket kezdőknek nevezni… de miért csak a mai napon létetek hivatalosan a nyilvánosság elé?
Anke: - Valószínűleg idáig nem hallottak rólunk az emberek, mivel hivatalosan eddig nem léptünk a nyilvánosság elé. De valójában már mindannyian hosszabb ideje vagyunk zenészek. et MILA MAR név alatt mi négyen már lassan négy éve vagyunk együtt és a zenélésre és a megismerkedésre sok időt hagytunk magunknak, így az utóbbi évben nem is voltak koncertjeink.
- És hogyan jött létre a mai fellépés, hiszen meglehetősen szokatlan, hogy egy ennyire fiatal és szinte ismeretlen zenekar egy fesztivál keretében fellépjen, anélkül, hogy idáig egyetlen hivatalos albuma megjelent volna?
Katrin: - Tavaly ősszel felhívtam a Wave-Gotik-találkozó szervezőjét, Michael Brunnert és elmondtam neki, hogy milyen zenét játszunk és mit várhat a MILA MAR-tól. Miután elküldtem neki az anyagunkat, ő teljesen meg volt lepve, majd meghívott minket, hogy lépjünk fel a lipcsei színházban.
Maaf: - Úgy gondolom és ezt biztonsággal megállapíthatjuk, hogy a találkozón az emberek tudták, hogy a MILA MAR nem csupán zenét kínál, hanem más elemek is találhatóak az összkoncepcióban és ez be is igazolódott.
- Már megkötöttétek a lemezszerződést a STRANGE WAYS-szel?
Soan: - Nem egészen, de már valószínű, hogy az ő szerződésüket írjuk alá, mivel a STRANGE WAYS már a múltban is sokat tett értünk és nagyon érdekli őket, hogy mit csinálunk.
- Akkor mondhatjuk azt, hogy ez a koncert –a CD-tek megjelenése előtt nem sokkal- egy szerencsés bemutatkozás volt. A publikum is nagyon hálás volt és ünnepelt benneteket. Léptetek fel már korábban hasonló keretek között és hasonlóan nagy tömeg előtt?
Anke: - A publikum reakcióját magam is meglepőnek találtam, még egy tűt sem lehetett volna leejteni, annyi ember volt. Hasonló tapasztalatokat szereztünk a korábbi koncertjeink során, de amikor az emberek egy színházban ülve nézik meg a koncertünket, akkor az atmoszféra is teljesen más.
- Azt én is megállapíthatom, hogy az idő a koncertetek alatt szinte elröpül és az embernek nem volt olyan érzése, hogy egy órát ült a színházban. Az előadásotok tömören és szórakoztatóan volt összeállítva. Ez mindig így van vagy ez alkalommal valami különlegeset csináltatok?
Anke: - Nem, ez valójában egy teljesen normális MILA MAR koncert volt. Mi mindig sokféle stílust és elemet keverünk össze és szerintem ebben rejlik a szórakoztató ereje.
- Hogyan állt össze a MILA MAR összkoncepciója?
Katrin: - Amikor először összejöttünk, nagyon sokat improvizáltunk és tudatosan nem adtunk koncerteket. Ez idő tájt még a zenekar neve sem volt biztos, de a sok improvizációból egyre jobban kikristályosodott, hogy milyen zenét akarunk csinálni. Már amúgy is elég régóta ismerjük egymást és a közös zenélésből végül is megszületett a MILA MAR stílusa, amely egyetlen más zenekaréhoz sem hasonlít.
Maaf: - Sok évvel ezelőtt zongoraórákat vettem és pár évvel ezelőtt doboltam egy punk bandában is, mielőtt a MILA MAR-t életre hívtuk.
- A punk-zene egy teljesen más dolog, mint amit ti a M.M.-ban csináltok. Ez hogyan lehetséges vagy akkoriban annyira rugalmas voltál zenei téren, hogy a hatások jól megfértek egymás mellett?
Maaf: - Nem hiszem, hogy a hatások vegyültek volna, hiszen a M.M. zenéjében biztosan nem fogsz punk-elemeket felfedezni, de zenei téren nem szeretném magamat korlátozni, hanem alapvetően azt csinálni, amihez éppen kedvem van. A punk-zenekarral is volt a múltban pár koncertem, de soha nem lettünk esmertek. Talán a M.M. hangzása a következő anyagon kissé változni fog, de attól még M.M. marad…
- Ha már a zenei hatásoknál tartunk, a M.M-t tisztán zenei szempontból nézve, a multikulturális jelzővel illetném, mivel zenétekben keleti, arab, afrikai valamint nyugati hatások is fellelhetők. Miért vonzanak benneteket ezek a kultúrák?
Anke: - Mi mindannyian sokat utaztunk és a távoli és idegen országok mély nyomot hagytak bennünk, amit mi a M.M-ban valamilyen módon feldolgoztunk. Katrin fél évig Indiában volt, Maaf nagyon sokáig élt Kanadában, én pedig tavaly sok időt töltöttem Norvégiában. Norvégiában nagyon közeli kapcsolatba kerültem a természettel és ezen az úton megtaláltam a belső békémet, ami a M.M-ban való munkámat is pozitív módon befolyásolta.
- Nos, a zenei hatásokat illetően, nekem már egy teljesen specifikus hasonlatom van, ami valószínűleg nem igazán fog nektek tetszeni, de én mégis szeretném a MILA MAR-t a DEAD CAN DANCE-hez hasonlítani. A D.C.D. a múltban hasonló hangulatokkal és hatásokkal dolgozott, nagyon sok ütős hangszert használtak és Anke hangja is nagyon hasonlít Lisa Gerard-éra…
Katrin: - Nagyon megtisztelő ez a hasonlat és hozzá kell fűznöm, hogy valóban hasonló atmoszférával dolgozunk, mint a D.C.D. Ennek ellenére kicsit sántít a hasonlat mert helyenként poposabbak vagyunk, sőt, szinte giccsesek. Ez az elem hiányzik a D.C.D-nél és ilyen módon azért különbözünk tőlük.
- Anke, amikor a színpadon lát az ember, elkerülhetetlenül olyan érzése támad, mintha egyszerre több személy lenne benned, s ezek mind különböző hangfekvésben artikulálnak, ami a performance-otoknak drámai és színpadi árnyalatot ad. Vannak olyan pillanatok a színpadon, amikor te teljesen áthangolódsz és akkor szellemileg is egy más személy vagy. Hogyan képzeljük ezt el?
Anke: - Az érzésvilág a zenénk centruma és az emberében nem csak egy személy lakozik. Lehet, hogy ez most furcsán hangzik, de mindannyiunkban ott van a gyermek és a felnőtt ember egyszerre. Ezeket a különböző karaktereket engedem szabadjára a MILA MAR-ban és élvezem eme kifejezési formát, anélkül, hogy a végére megbomlott személyiség lennék.
- Nos, a MILA MAR-nál nincsenek szövegek, melyeket el lehetne olvasni és megérteni, mivel te egy fantázianyelvvel dolgozol, amit rajtad kívül senki sem ismer. Ennek ellenére leírod a szövegeket vagy mindig új szövegeket improvizálsz?
Anke: - Valójában már meg is válaszoltad a kérdést, mert pontosan ez a munkamódszerem. Természetesen ebben a fantázianyelvben mindig vannak olyan szavak és emberek, amiket sokat használok, de nagyrészt és teljességében improvizálom a szövegeket, mindig újat és hagyom, hogy az érzéseim vezessenek, hogy mikor mi cseng jól.
- Nem akartál volna valamilyen nyelven (pl.: német, angol vagy francia) énekelni vagy hogyan döntöttél eme fantázianyelv mellett?
Anke: - Ez azért nem így van… ennek az a az oka, hogy a MILA MAR megalakulásától kezdve nagyon sokat improvizáltunk és így jutott eszembe, hogy számomra sokkal egyszerűbb lenne, ha saját hangokkal ész szavakkal dolgoznék, mintha speciális szövegeket kellene kitalálnom a zenénkhez. A szavak- véleményem szerint- nagyon absztraktak és akadályozzák az embereket egy dolog elmagyarázásában. Ha gátlásos emberrel van dolgok, akkor hamar rá fogsz jönni, hogy mindenekelőtt az artikulálásnak és a gesztusoknak van nagy szerepe a megértésben és én pontosan ezt a princípiumot ültettem át a MILA MAR-ba.
- Ennek is van természetesen előnye, mivel a M.M.-interjúban nem kell a szövegekkel foglalkozni, mivel rajtad kívül senki sem érti ezeket a hangokat és szavakat. Ennek ellenére szeretném tudni, hogy milyen hatásokat és inspirációkat dolgozol fel a dalokban?
Anke: - Alapjában véve mindegyik dalunknak melankolikus alaphangulata van, aminek nem kell mindenképpen szomorúan hangzania vagy azt tanúsítania, hogy mi négyen gyáva alakok vagyunk, akik együtt zenélnek. Nem, ez egyáltalán nem a mi felfogásunk! Az új albumunkon, a „Nova”-n az egyes darabok például olyan képekből állnak, amelyek csupán a fejünkben léteznek és amelyeket egyszerűen a zenében hoznak felszínre… ezeket ún. hangulat- vagy lélekképeknek hívjuk.
Soan: - A daloknak, mint ahogy Anke előbb elmondta, tényleg melankolikus alaphangulatuk van, de ennek ellenére mégis különbözőek. Vannak hosszabb darabok, melyek elgondolkodásra késztetnek, de vannak ritmikusabb számok is… Mi zeneileg is olyan fontos témákkal foglalkozunk, amelyeket a színpadon is be tudunk mutatni, mint ahogyan azt ma te is láthattad. Anke-val közösen alkottunk ez darabot, amelyben a veszekedésről van szó, de nem az általános értelmében, hanem pozitív módon bemutatva.
- A MILA MAR koncepciója tehát különböző elemekből áll össze… nevezetesen zene, színház, mozgás és gesztikuláció. Ez a koncepció a mi kis scene-ünkben teljesen egyedülálló, mivel sok zenekar nem is tudja, hogy hogyan viselkedjen a színpadon és ezzel unalomba űzik a hallgatóságot. Benneteket illetően viszont az volt a néző érzése, hogy őt is bevonják az előadásba. Ez a koncepció már kezdettől fogva meg volt vagy éppen az improvizáció eredménye?
Anke: - Én kezdettől fogva szerettem volna a mi és a közönség közti sorompót „lerombolni” és kerestem a kapcsolatot a nézőkkel. Ezért legtöbbször a színpad legszélére megyek – már amennyire a körülmények ezt lehetővé teszik. Ekkor nagyon jól érzem magam és szeretem ezt az érzést, nem teljesen a színpadon állni, látni a közönsége. Ilyen kis távolságnál sokkal jobban érzem magam, mert az emberek szemébe tudok nézni.
- Nem részegít meg egy-egy ilyen pillanat?
Anke: - De, valóban! Egy ilyen pillanatban tudom, hogy ide tartozom és itt kell most lennem, különben nem lennék énekesnő és művész.
- Az éneklést illetően képzett vagy. Erre enged következtetni a 4 oktávos hangod.
Anke: - Énekelni saját magam tanultam, soha nem szereztem róla képesítést!
- A rólatok szóló információkból azt is megtudtam, hogy korábban egy tánccsoporttal is együtt dolgoztatok. Ez egy egyszeri dolog volt vagy lesz még hasonló MILA MAR produkció?
Katrin: - A SCARABÄUS nevű hamburgi projekttel három fellépésünk volt, de ez a közös munka jelenleg szünetel, mivel nincs időnk a közös próbákra. A SCARABÄUS hamburgi, mi Göttingenben élünk és a közös munkánk általában nagyon időigényes. A három közös fellépés tényleg lenyűgöző és nagyon szép volt, de a SCARABÄUS ez időben más projektekben (opera, balett) dolgozik… majd meglátjuk, hogy dolgozunk-e a közeljövőben újra együtt.
Anke: - Az is kérdéses, hogy vajon a két projekt nem üti-e egymást, mivel a színpadon a zenénk és az egyéni show-nk már magában igen megnyerő, így lehetséges, hogy egy második projekttel már túlságosa sok ingerrel árasztanánk el a közönséget.
- A koncert a Wave-Gotik-találkozó keretében biztosan jó lehetőség volt számotokra, de szeretném megtudni, hogy valóban azonosulni tudtok-e ezzel a scene-nel és jól éreztétek-e magatokat?
Anke: - Mindenképpen jól éreztük magunkat, de a scene-vel nem igazán tudunk mit kezdeni és nem érezzük magunkat odavalónak. A MILA MAR világzenét csinál és ez nem éppen az a zene, amit a Wave-Gotik-találkozón játszanak. Természetesen nem zárkózunk el etől a körtől és örülünk annak, hogy ebben a scene-ben is vannak olyan emberek, akik szereti a zenénket, de a Wave és Gotik zenével nem tudunk azonosulni.
Katrin: - Zenei téren nagyon alkalmazkodóak vagyunk és az sem zavar minket, ha például egy fesztiválon két-három metal bandával kell fellépnünk. És bár a világzenét nagyon magunkénak érezzük, zeneileg nagyon nyitottak vagyunk. Kívánom, hogy ez a megkülönböztetés a zenei irányzatok között továbbra is megmaradjon, mert ez igazolja majd a változtatási készségünket.
- A színpad hátterében és az első – sajátkiadású – CD-teken tállat egy szimbólumot, ami valószínűleg a zenekar logo-ja. Érdekelne, hogy mi eme szimbólum jelentése…
Anke: - A logoval ugyanaz a helyzet, mint a zenénkkel. Szerettük volna a MILA MAR-t ugyanúgy bemutatni, mint ahogy a zenénket, amelyben – mint említettük – nincsenek speciális szövegek. Így otthon kreatív munkába kezdtünk, melynek eredménye ez a szimbólum lett. Az első CD-nk bookletében további szimbólumokat is találsz.
Katrin: - Erről az összefüggésről jut eszembe, hogy előbb a szavakkal való koncepciónkról beszéltél… nevezetesen a zenéről, a színházról, a mozgásról és a gesztikulációról. Szerintem még egy elem hiányzik, mégpedig a művészet, mivel ez is szerves része a koncepciónknak. A „Mila Mar” című debüt-CD-nk első kiadásához, ami azóta már elfogyott, 530 linóleum-nyomatot készítettünk, kézzel és lábbal és ilyen módon minden CD-nek egyéni arculata lett. A M.M. a zenéből indul ki, éppen ezért része a művészet is.
- És milyen jelentés húzódik meg a zenekar neve mögött?
Anke: - Valójában semmilyen, de a név a zenénk által mégis jelentést nyert és ez pontosan az, amire mi céloztunk.
Katrin: - Nem akartuk, hogy a nemünk miatt egy meghatározott kategóriába vagy zenei irányzatba legyünk besorolva, ezért alkottunk valami teljesen egyénit.
- Új CD-tek, a "Nova" már a STRANGE WAYS RECORDS-nál jelent meg. Vannak reményeitek eme kiadóval kapcsolatban és mit kívántok magatoknak a jövőt illetően?
Anke: - Mindenképpen szeretnénk a lehető leggyakrabban fellépni és reméljük, hogy a STRANGE WAYS mindenben támogat majd bennünket és továbbra is mindenben szabadon dönthetünk és nem szólnak bele a dolgainkba, például: "Csináljatok már rendes szövegeket!"
- Ezzel el is érkeztünk az utolsó kérdéshez! Göttingen az utóbbi évben a GUANO APES-ről lett híres. Ismeritek ezt a zenekart személyesen és el tudjátok képzelni, hogy ti is ennyire híresek legyetek?
Katrin: - Göttingen nem nagy város, ezért természetesen ismerjük egymást. De nem hiszem, hogy a MILA MAR valaha is olyan sikeres legyen, mint a GUANO APES.
Anke: - Ki tudja, lehet, hogy csak a jó időben voltunk a jó helyen… nekem már régebb óta az az érzésem, hogy az emberek zenei ízlése egy kissé megváltozott, mivel időközben a kísérletezőbb művészek is felkerültek a listákra. De pár hónap múlva ismét változhat a helyzet…
Kiss Zsófia fordítása
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
