Komárom a Csallóköz, a Komárom-esztergomi síkság és a Mátyusföld találkozási pontján, a Duna két partján kiépült település. Bal parti része Komarno /Észak-Komárom/ Szlovákia része, a jobb parti kisebb része Magyarország területén fekszik.
Komárom előnyös közlekedés-földrajzi helyzete folytán már a régmúltban is jelentős gazdasági és kulturális szerepet töltött be. Régészeti feltárások bizonysága szerint Szőny /ma Komáromhoz tartozik/ területén kelta település volt, jelentős kereskedelmi forgalommal. Stratégiai jelentőségű központtá a Római Birodalom terjeszkedése kapcsán létrejövő Pannónia-provincia fennállása alatt vált. A Birodalom dunai-határa, a "limes romanus" mentén kiépülő Brigetio a provincia egyik legjelentősebb települése volt az I-IV. században. Neve is kelta eredetű - várat, erődöt jelent. A település védelmét kezdetben fa-föld védmű biztosította, melyet a II. században hatalmas kőfallal körülvett erődítés váltott fel, melyet 4000-6000 fős légió védett Brigetioval szemben a Duna bal partjának megerősítése is szükségessé vált, elsődlegesen a Vág-menti kereskedelmi-vonal biztosítására és az északi irányból várható támadások megállítására. Kezdetben itt is elsőként fa-föld erődöt, majd a későbbiek folyamán /Celemantia néven/ kőfallal körülvett tábort építettek, melyet a Brigetióban állomásozó légió egyik cohorsa /500-600 fő/ védett.
A Római Birodalom bukása után /V.század/ avar törzsek foglalták el a volt római települést, őket a honfoglaló magyarok űzték el a X.század elején. A magyarok vezére, Árpád, Komárom térségét Ketelnek adta, akinek fia, Alaptolma erős földvárat épített a Duna és a Vág összefolyásánál. Forrás, folytatás
Oldalak
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
