Szeretsz-e engem? / Do you love me?
A tűz és zaj éjszakáján találtam rá
Vad harangok zúgtak az égen
Attól a perctől tudtam
Halálom napjáig szeretem majd őt
És ezer könnyet csókoltam szét
A mindig váltakozó Bánatok hölgye ő
Olykor koldult
Olykor lopott
Olykor másnapra rejtett bánatok
Egy végtelen éjjelen
Ezüst csillag ragyogott fenn
És a kápolna harangjai csilingeltek
Szeretsz-e engem?
Úgy ahogy én szeretlek?
Azért kaptam meg őt, hogy rendbe hozzon mindent
Én minden tettemet eléraktam halomba
De ezek után is olyan elvadult, és kevés voltam
Megtaláltam benne Istent, és Isten minden gonoszságát
Ágyamban feloldotta a jeget
Feje felett egy álcázott nap lángolt
Ahol ő ott volt, mindent fénnyel töltött meg
Árnyéka agyar, és szőrös, és őrült
Szerelmünk szálai reménytelenül összegabalyodtak
És a kápolna harangjai csilingeltek
Ő komolyan vette a szerelmet, és az önfeláldozást
És felfigyelt a zsarnokságra és a vérontásra
Nézd, én próbálom, és igazán próbálom
De mégis hibázom
Gyere hát, találj rám, drága egyetlenem
Teljesen tönkrementem, hulladék vagyok
Ó, ott jön ő, eltakarva a napot
Lábszárain vér csorog le
A hold az égen viharvert, és szétmarcangolt
És a kápolna harangjai csilingeltek
Minden dolog bevégződni készül
Már megismerése előtt tudtam, el fogom veszíteni őt
Átkot szórok; mindent úgy tettem, hogy neki jó legyen
Átkot szórok; mindent úgy tettem, hogy ne éljek vissza vele
Őrült bilincsek csuklóin és bokáin
És a kápolna harangjai csilingeltek
Ő már senkié / No’s baby now
Felkutattam a szent könyveket
Megpróbáltam a megváltó Jézus Krisztus rejtélyét megoldani
Elolvastam költőket és elemzőket
Az emberi viselkedésről szóló könyvekben kutattam
Beutaztam az egész világot a válaszért
Melyet nem sikerült megtalálnom
Nem tudom, miért, és nem tudom hogyan,
de ő már senkié.
Szerettem őt, azután azt hittem még mindig szeretem
Az ő arcát látom, amikor olyan hangulatok törnek rám
A véremben és a bőrömben él ő
Vad tekintete, sötét haja
Fagyos ajkai olyan hidegek, mint a kő
Igen, én jelentettem neki a férfit
De vannak olyan dolgok,
Melyeket a szerelem sem fogad el
Akkor a kezét fogtam, de már nem.
Nem tudom miért, és nem tudom hogyan,
de ő már senkié.
Ez az a ruhája, amit a leginkább kedveltem
Kék tűzött ibolyákkal a mellénél
Ezek a rengeteg-sok levelem
Hosszú ujjú kezeivel darabokra tépte
Én voltam az ő kegyetlen szívű férfije
És hát megpróbáltam kiűzni belőle a szellemet
Ő meg most is csak átnéz rajtam.
Nem tudom miért, és nem tudom hogyan,
de ő már senkié.
Szerető / Loverman
Ajtód előtt egy ördög vár (meddig még…)
Rúgkapálva és ordítva és a földet taposva
Fájdalmában üvölt, és felmászik a falakra
Ajtód előtt egy ördög vár
Elgyengítette a gonoszság, és összetörte a világ
A neved kiáltja, és még többet akar
Ajtód előtt egy ördög vár
Szerető! Mióta a világ a világ
Örökké, úgy legyen, az idők végezetéig
Vedd le ezt a ruhát, jövök
A szeretőd vagyok
Mert én vagyok, aki vagyok, aki vagyok
L= a szerelemért, drágám
O= csak érted teszem, amit teszek
V= hogy valóban szeressek mindent, ami Te vagy
E= hogy szinte mindent szeressek, amit Te teszel
R= hogy rabolj el
M= hogy gyilkolj meg
A= hogy választ kapjak minden imámra
N= hogy tudd, minden kérdésedre szeretőd a válasz
A szeretőd leszek! A keserű végig
Amikor birodalmak omlanak össze, mindörökké és
örökké és örökké, úgy legyen, én vagyok a szeretőd
Segíts hát nekem! Segíts hát nekem
Mert én vagyok, aki vagyok, aki vagyok
Én a szeretőd vagyok
Egy ördög csúszik végig a padlódon
Reszkető szívvel bemegy az ajtódon
Ugráló mancsában reszkető nemiségével
Egy ördög csúszik végig a padlódon
Öreg és ostoba és éhes és fájdalmas
És vak és nyomorék és mocskos és szegény
Egy ördög csúszik végig a padlódon
Szerető! Itt állok örökké, úgy legyen
Mert én vagyok, aki vagyok, aki vagyok
Bocsáss meg, kedvesem! Kezeim összekötözve
És nincs választásom, nincs más választásom
(Újra elmondom)
L= a szerelemért
O= hogy megtegyem
V= az erényért, hogy ne hátráljak meg
E= az egyenlőségért, ha Te is akarsz engem
R= hogy add át magad nekem
M= azért, ami az enyém
A= nem számít, bármennyi éves is vagy
N= mert sosem lehet túl késő
Szeretőd leszek! Készítettem egy mesteri tervet
Leszedem a ruhád, a tiéd leszek
Megszerzem a trónt, megszerzem a palástot,
megszerzem a koronát
Mert én vagyok, aki vagyok, aki vagyok
A szeretőd vagyok.
Egy ördög fekszik melletted
Talán azt hiszed elaludt, de pillants rá a szemeire
Ő téged akar drágám, hogy légy a jegyese
Egy ördög fekszik melletted
Szerető! Szerető!
Fecsegő Jack / Jangling Jack
Fecsegő Jack, csak üresen locsog
Meglátogatja a merész otthonát
Odakiált egy kövér sárga taxinak
Jack ma ünnepelni akar
Jack nagy ivászatot akar
A sofőr kiteszi egy bárnál
Melyet Rinky Dink-nek hívnak Jack
Bevágódik az ajtón, és átmegy a termen
Odadobja kalapját egy embernek
Aki a sarokban vigyorog, és dúdol
Azt mondja neki, én Fecsegő Jack vagyok
Énekelgetek
A Rinky Dink specialitását kérem
Egy kis esernyőt is akarok hozzá
Látja a vigyorgó ember nevetését
Így hát Jack is visszanevet
Jack fölemeli a poharát
Azt mondja, Isten áldja ezt az országot
A veszteseket és a győzteseket, és mindent
az országban; a jó fiúkat és a bűnösöket
A vigyorgó ember azt mondja
Haver, mindez csak üres fecsegés
Előránt egy kis fekete pisztolyt
Belelő egy golyót Jack-be
“Fecsegő Jack, hogy érzed magad?”
Fecsegő Jack felkel a székből, kivágódik az ajtón
Az utcán ér földet egy kupacon
Anyja hangját hallja, dúdolva
Jack felkiált, "Mama Te vagy az?"
Látja a megvadult várost, látja a halomba
rakott halottakat, látja a sikoltozó tömeget
Felüvölt, "Hol a pokolban vagyok?"
Dúdolni kezd, dúdolni kezd
Fecsegő Jack, mint ténykérdés
Átkúszik a tömegen, visszatér a bárba
Jack odamászik a székéhez, felvonszolja magát
Visszazuhan a földre, egy vértócsába esik
"Viszlát, Mami, viszlát, viszlát!"
Jack összegörnyed
Hányni kezd és meghal
Dúdolva, dúdolva
Vörös jobb kéz / Red Right Hand
Tegyünk egy sétát a város szélére
Menjünk végig az ösvényen
Ahol látszik a homályban a völgyhíd
Mint a végzet madara, ahogy megmozdul és recseg
Ahol titkok hevernek a tűzvonalban
És a zúgó kábelekben
Hé ember, tudod, hogy soha nem jössz vissza
A tér már a múlté, a híd már a múlté
A nehézségek már a múlté, a máglyák már a múlté
Egy magas, jóképű férfi jön a gyülekező viharban
Egy poros fekete kabátban, vörös jobb kézzel
Karjaiba fog venni
Meséld el neki, hogy jó fiú voltál
Újra feléleszti azokat az álmokat
Egész életed sem elég, hogy lerombold
Felemel téged a mélységből
Felhevíti az összeszoruló lelked
Hé barátom, tudod te is, hogy soha nem térsz vissza
Ő egy szellem, ő egy isten
Ő egy ember, ő egy hittérítő
A nevét suttogják mindenütt az eltűnő országban
De a kabátja alatt ott van elrejtve vörös jobb keze
Nincs pénzed? Ő ad neked
Nincs kocsid? Ő szerez egyet neked
Nincs önérzeted, semminek érzed magad?
Ne aggódj, barátom, itt jön ő
Gettókon és korlátokon át, és tanyákon és
Nyomornegyedeken át
Ahol áll, árnyékot vet
Zöld papírköteg vörös jobb kezében
Viszontlátod rémálmaidban, viszontlátod álmaidban
Előtűnik majd a semmiből, de nem az lesz akinek hiszed
Viszontlátod a fejedben, a TV képernyőn
És barátom figyelmeztetlek, hogy kergesd el!
Ő egy szellem, ő egy isten
Ő egy ember, ő egy hittérítő
Te is csak egy parányi fogaskerék vagy
Katasztrofális tervében
A tervben, melyet az ő vörös jobb keze
Tervezett és rendezett meg
Bebocsátom a szerelmet / I let love in
Kétségbeesés és megtévesztés, a Szerelem ronda kis ikrei
Jöttek, és kopogtak az ajtómon, beengedtem őket
Drágám Te vagy a büntetés minden korábbi bűnömért
Bebocsátom a szerelmet
Az ajtó kinyílt, csak egy reccsenés
De a Szerelem eszes és vakmerő volt
Az életem felvillant szemeim előtt, rettenetes volt látni
Életfogytiglani ítélet egy valódi verem aljából
Bebocsátom a szerelmet
Én már voltam megkötözve és betömött szájjal
És terrorizálva
Voltam már kasztrált és agyonütött
De soha nem jött kínvallatóm ilyen alattomos álruhában
Bebocsátom a szerelmet
Ó uram, mondd meg, mit vétettem
Kérlek, ne hagyj itt magamra
Hová lettek a barátaim,
A barátaim elmentek
Ha majd ott ülsz teljesen egyedül
És azt hallod, kopognak az ajtódon
És a levegő ígéretekkel van tele
Nos, barátom, akkor figyelmeztettelek
Sokkal rosszabb a Szerelem szeretőjének lenni
Mint a Szerelem által megvetett szeretőnek lenni
Bebocsátom a szerelmet
Szomjas kutya / Thirsty dog
Tudom, hallottad már régebben is ezt a történetet
Sajnálom ezt a 3 éve tartó háborút
A sátrak, dróthálók, és árkok állítását
Sajnálom azt a másik éjszakát
Én ismerem a bocsánatkérést, de nem tesz jóvá semmit
De sajnálom azokat a dolgokat is
Amiket még nem is említettem
Sajnálom, sajnálom, sajnálom
Csak ülök a "Szomjas Kutyában", és érzem, sajnálom
Leszögezett dobozban tartasz
Sajnálom, de betartom a határvonalat
Őrült számmal, és fecsegő gúnyolódó fejjel
Sajnálom, hogy valaha is megírtam azt a könyvet
Sajnálom, hogy így nézek rád
De nem tudok ellene sokat tenni
Sajnálom a kórházi esetet,
vannak megbocsájthatatlan dolgok
Néhány dolgot egyszerűen nem lehet elnézni
Nem tudtam, hogyan bánjak veled
És amikor levegőzni mentem, láttam az életem
És csodálkoztam, mi a pokolért éltem eddig
Bocsánatot kérek minden barátod miatt
Remélem, újra szóba állnak majd velem
Mondtam korábban is, én megfizettem már minden
károkozásomért
Sajnálom, ez csak rohadt szerencse
Sajnálom, de elfelejtettem hogyan kell szeretkezni
Azt hiszem, ez csak a szív és lélek egyfajta éhsége
Bocsáss meg drágám, de ne aggódj
A szerelem mindig arra késztet, hogy bocsánatot kérjek
És én tetőtől talpig sajnálom
De mindig részeg vagyok
Bocsánatot kérek, hogy létezem
És amikor a szemedbe nézek, látom,
hogy te is sajnálod.
Sajnálom, sajnálom, sajnálom
Csak ülök a "Szomjas Kutyában", és sajnálom.
Többé nem fog esni az eső / Ain’t gonna rain anymore
Egyszer jött egy vihar egy lány képében
Darabokra tépte meghitt kis világomat
És néha átkozódom, mert még mindig hallom a
tombolását; lent a törmeléken és romokon át
És többé nem fog esni az eső
A kedvesem elment
Keresztülsöpört rajtam a vihar
Egy halálosan nyugodt tengeren maradtam
És mindörökké nézem őt a gerendaroppanásokon át
Álmaim hálószobáinak kapualjai beszögezve
Most már nincs senkim, aki hozzám tartozna
Most ismét teljesen egyedül vagyok
Sem túl forró, sem túl hideg
És semmi jele nincs az esőnek
És többé nem fog esni az eső
A kedvesem elment
Ő soha nem jön többé vissza
Bármit is mondasz, engem nem érdekel
Tégy tönkre / Lay me low
Tönkre fognak tenni (tégy tönkre)
Eltemetnek a hóban
Hátraszegik fejüket, és diadalmasan beszélnek
Amikor elmegyek
Ugrándozni és kiáltozni fognak (tégy tönkre)
Karjaikkal integetnek
Minden történet előkerül
Amikor elmegyek
Minden csillag fényesen fog ragyogni (tégy tönkre)
Barátaim feladják a harcot
Más megvilágításban látják a munkámat
Amikor elmegyek
Telefonálni fognak anyámnak (tégy tönkre)
Abbahagyják bátyám keresését
Aki kifecseg néhány rég-elmúlt szerelmi
történetet, melyre én alig emlékszem
Emeljük meg kalapunkat
Az embernek a világ tetején
Gyere, mássz fel ide, kedvesem
És megmutatom neked, hogyan működik ez
Ha a barátom akarsz lenni
És ha megbántad a hibádat
És ha mindent be akarsz fejezni
És ha azután meg akarod ismerni
Hajts fejet!
Tedd meg most! Tedd meg, bármilyen késő is
Állj ki mellettem! Fogd meg a kezem!
És küldj el mindenkit a pokolba!
Értesítik majd a rendőrfőnököt (tégy tönkre)
Aki megkönnyebbülten felsóhajt
Azt mondja, bűnöző, csaló és tolvaj vagyok
Amikor elmegyek
Interjút készítenek majd a tanáraimmal (tégy tönkre)
Tíz mérföld hosszú autósor lesz ott
Az egész világ összegyűlik egy búcsúdalra
Amikor eltemetnek
Megfújnak majd egy kürtöt (tégy tönkre)
A tenger dühöng, az ég viharos
Minden ember és állat gyászol
Amikor elmegyek
Emeljük meg kalapunkat
Az embernek a világ tetején
Gyere, mássz ide kedvesem
És látjuk, hogy ez az átkozott dolog megváltozik
Ha a barátom akarsz lenni
És ha megbántad hibáidat
És ha mindent be akarsz fejezni
És ha azután meg akarod ismerni
Akkor tedd meg
Mindegy hogyan, tedd meg, bármilyen késő is
Fogd meg a kezem, állj mellém
És küldj el mindenkit a pokolba
Szeretsz-e engem? 2.rész / Do you love me? Part 2.
Előre tovább! És tovább! És tovább! Megyek
Ahová ember még előttem nem is akart menni
Amíg a cipőtalpaim szét nem lyukadnak
Lefelé a völgybe egy tölténnyel
Ez a bolyongó és kóborló már megtette a maga útját
Dinoszauruszokat és drága öreg lovakat legeltetek
És a város utcái roppannak, és egy nagy lyuk kényszerít
Engem le a szónoki helyről, a pulpitusomról
A színházi mennyezet ezüstszínű szikrát szór
És az aprópénz csilingel a zsebemben
Van egy szürkésszemű ember a színházban
Aki fogságban tartja a gyermekkoromat
A színpadon egy haláleset, ruhasuhogás
És egy gyenge hang szólít kedvesen
Egy ravasz szürkésszemű férfi van a színházban
A színpadon egy majom, egy gorilla
Ott egy nyögés, egy köhögés, ruhasuhogás
És egy hang, mely halál és vaníliaszagú
Ez valami titok, szétmarcangolt és eltorzult
És az aprópénz csilingel a zsebemben
A falak és a mennyezet vérrel festettek
A fények kihunynak, szétnyílik a vörös függöny
A terem tele füsttel, a darabot kívülről ismerem
És az aprópénz csilingel a zsebemben
Amint a nagyszínpad recsegett-ropogott
Gyermekkorom órája legombolyodott és megállt
És csinos kis testem furcsán megbicsaklott
És a nadrágom a bokámra szorul
Igen, előre tovább! És felfelé!
És megyek, hogy megtaláljam a szerelmet
Szeretsz-e engem? Ha igen, hálás vagyok
A város egy emberevő óriás, meglapulva a folyóparton
Életet ad, de el is veszi a fiatalságom
Majd eljön az idő, amikor nem tudsz elszabadulni
Ez tény. Ez a jéghideg valóság.
Szeretsz-e engem? Én szeretlek kedves
De szeretsz-e engem? Igen szeretlek téged,
mert jóképű vagy
A fogaskerekek és drótok között, az ifjúságom
Vanília-szellő és jóképű majmok lányos szemekkel
Igazság és hazugság között kószáló álmok
Emlékek, melyek gyalázatos hazugságokká válnak
Hát előre, tovább! És tovább! Én megyek!
Megyek, hogy megtaláljam a szerelmet
Kékesfekete bilincsek csuklóimon és bokáimon
És az aprópénz csilingel a zsebemben.
