Gondolom sokan egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy a 90-es évek eleje óta nem igazán találhatunk jelentős, hagyományos értelemben vett punkzenekart. A műfajt gyakorlatilag megölték a főleg az ezredforulóra befutott "médiakompatibilis" pop-hardcore, deszkás zenék és a Green Day-szerű punk rocknak titulált tinirock zenekarok, amelyek sokszor az MTV-s szereplések és a Grammy-díjak ellenére magukénak vallották a műfajjal járó (esetükben idézőjellel írandó) "lázadást", amely tovább rontotta az "eredeti" punk helyzetét. Szerencsére ez - mint ahogy a 70-es, 80-as években a punk is egyfajta reakció volt - kitermelt egyfajta választ az ilyen módon megüresedett, megmaradt undergroundban és az utóbbi években is alakultak új zenekarok, akik egyfajta "ellenzékként" a 80-as évek hozzáállásával alkotnak.
Erre hazánkban is találhatunk példákat, amelyeket részben "régi arcok", részben viszont a műfaj eredeti gyökereivel megismerkedett fiatalok alkotják. Páran a 80-as évek óta némileg megváltozott körülmények (pl. a nyugati, fogyasztói társadalom) fényében alkotnak a jelenleg általánosan elfogadott "értékek" ellen (pl. Tekintetes Úr, Matuska Szilveszter Pajtásai). Mások - főleg szintetizátorok használatával - teszik ismét alternatívvá ezt a zenei stílust (pl. Csermanek Lakótelep, Hiteljugend).
Ilyen zenekar az amerikai-német Teenage Panzerkorps (vagy Der TPK) is. A zenekarra gyakorlatilag véletlenül akadtam pár napja és annyira megfogott a zenei világuk, hogy elhatároztam, hogy azonnal írok róluk. A csapat 2001-ben alakult fiatal tagokból, akik - ami a zenekar egyik különlegességét is adja - San Franciscoban, Berlinben, illetve Aachenben laknak. A tagok művésznéven tevékenykednek, a zenekar felállása: Bunker Wolf (ének), Catholic Pat (dobok), Boy True (basszusgitár) és E. xavier (Gitár, Elektronika). A jelentős földrajzi távolságot mégis át tudják hidalni, alkalmanként találkoznak, és ilyenkor rögzítik a félig-meddig improvizatív, avantgárd punkzenéjüket.
Ami szintén különlegessé teszi őket, hogy hacsak az ember nem tudja, hogy egy mostani zenekarról van szó, a zene alapján szinte biztos lehet benne, hogy a 80-as évekből származik. Már maguknak a lemezeknek a kivitele és a számok nyers, rosszul kevert, korai stúdiótechnikai megoldásokat sejtető hangzása is nagyban hozzájárulnak ehhez a kellemesen nosztalgikus hatáshoz. A zene még jobban megerősíti ezt az érzést, mintha a 80-as évek underground stílusainak legjobbjából lennének összegyúrva, mind az európai, mind az egyesült államokbeli műfajokból. A punk nyerssége, post-punk szomorkás dallamai (érezhető Joy Division hatásokkal), a Krautrock "agyzsibbasztó" pszichedélikus orgonahangjai, ritmusa (Neu!), az NDW hangulata (a német dalszövegek okán) és a korai, elsőhullámos industrial zenék zajossága keveredik a tengerentúli korai Kaliforniai hardcore, drone és a noise rock elemeivel. A zenekart leggyakrabban art punkként, vagy a Neu! hatások miatt "kraut punkként" szokták definiálni.
Az általam hallott két anyagon, a második nagylemezen (Games for Slaves) a számok főleg angol címűek, de német nyelven hangzanak el, szinte mindegyik aránylag rövid, amely szintén a korai punkzenék egyik jellemzője (átlagosan 2 percesek). A lemez bakeliten jelent meg a hasonlóan kísérleti rockzenéknek fenntartott Siltbreeze kiadónál, az Egyesült Államokban. A borító tanúsága szerint a felvétel - amely beigazolja a korábbi gyanút - egy négy sávos kazettás rögzítővel készült egy San Francisco-i pincében, ami nem szokványos módja manapság egy lemez felvételének. Míg az album inkább post-punkos, addig a másik anyag, a nemrég megjelent "Kauf nicht von TPK C32" inkább noise-rockos, ill. hagyományosabb punkos számokat tartalmaz, ez régebbi, eddig kiadatlan felvételek gyűjteménye.
Remélem sikerült felkelteni az érdeklődést a csapat és más, föld alatt tevékenykedő zenekarok iránt. Ízelítőnek itt egy videó, amely remekül visszaadja a zene hangulatát:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
