Volt ismerős, aki 28 évet várt erre, én szerencsésebb helyzetben harmadik alkalommal készültem megnézni őket. Az elektronikus testzene megteremtői, a belga Front 242 lépett fel december első napján az Akváriumban. Nosztalgiaklub és veterántalálkozó, vagy ennél több? A cikk végére talán erre is fény derül.
Ha azt vesszük alapul, hogy 2008-ban a frissen megnyitott Sportmax2 adta a felvonulási terepet a bandának majdnem másfél ezer ember előtt, akkor az Akvárium Kishall terme csökkent érdeklődést mutat. Ugyanekkor a nagyteremben a Halott pénz koncertezett, ó jaj. Ha még visszakanyarodok a múltba, több mint egy évtizede dupláztam; azon a nyáron a hildesheimi repülőtéren headliner volt a '242, több tízezer ember előtt dübörgött a Headhunter.
De hát változnak az idők, valljuk be, hogy 2019-ben azért nem az EBM a listavezető a fiatalság körében. Mindennek ellenére egy gombostűt sem lehetett leejteni, nagyjából 700 ember préselődött be a terembe.
A felvezetésről ezúttal nem az Interzone.inc gondoskodott, vajon hányan lehettek itt a bandából látogatóként? Egérrel délután beszéltem, ők éppen ablakot cseréltek. A tél nagy úr, december elsején nemcsak a belgák de az első komolyabb fagyok is megérkeztek.
Az előjáték a Man+Machine egyszemélyes dj formáció, elmondása szerint óriási megtiszteltetésként érte a felkérés. A bemelegítésben érezhető is volt ez a visszakanyarodás és tiszteletkör, jó választás volt a New Beat-től.
Percre pontosan a kiírtaknak megfelelően fél kilenckor színpadra léptek ikonikus kesztyű-mellény-gyakorló felszerelésben az EBM atyjai. Az első három számnál közvetlenül az első sorokban elhelyezkedve a Fifo/Take One/No Shuffle rendesen ütötte a dobhártyámat, jó kezdetnek mondható. Az is kiderült, hogy 81-as kezdet ide vagy oda, azért karban vannak tartva a frontvonalban, Jean-Luc De Meyer műfajteremtő táncát nem váltotta fel a mikrofonba kapaszkodva - hogyan is festene egy ilyen zene színpadi mozgás nélkül!
Időközben hátrébb húzódva sajnálattal konstatáltam, hogy a hangerő sajnos karcsú, minden patentul szól, de kevés. Az Engels téri galambok nyugodtan aludhatnak, legalább.
Aminek kell, nagyjából közben szépen besorolt, a Quite Unusual/Body To Body/U Men - majd talán legtöbbünk kedvence, a Headhunter koronázta meg a sort. A Tyranny for you Moldavia opusza után szünet, de már csak egy levezetés erejéig tértek vissza, kerek egész képet adva mintegy szűk másfél órában munkásságukról.
Tény, hogy az átlagéletkor negyven felett volt, de lelkes közönség előtt múltidézett a zenekar. Régen botlottam ennyi ismerősbe, azért kimozdulnak még az arcok. Egy afterparty - ami nem volt - sem lett volna elég mindenkivel beszélgetni, koccintani. Szóval igen, ez egy nyuggerklub volt de a legjobb fajtából, kell is az ilyen, sokat még!
Valovics Tímea fotói
