A Pink Turns Blue a nyugat-berlini underground színtér egyik legfontosabb dark wave/post-punk zenekara, amely a nyolcvanas évek közepén alakult a korszak politikailag fojtott, mégis kreatívan pezsgő légkörében. A zenekart 1985-ben alapította Mic Jogwer és Thomas Elbern, akik a brit posztpunk hullám – különösen a Joy Division, a The Chameleons és a The Cure – hatását sajátosan melankolikus, minimalista európai hangzássá formálták. Korai demóik és klubkoncertjeik gyorsan kultstátuszt hoztak számukra, igazi áttörésüket pedig az 1987-es If Two Worlds Kiss jelentette, amely a műfaj egyik meghatározó, máig hivatkozott albuma lett.
(Munkácsy ásító inasát Halottak Napján fotóztam a békéscsabai Kőrös-parton, akkor jó érzéssel töltött el, hogy három hét múlva koncerten látom majd újra a Pink Turns Blue-t)
A kilencvenes évek elején ugyan szünet következett, de a kétezres évektől újra aktívak, és azóta is erős, érzelmileg telített anyagokkal térnek vissza – ilyen a Ghost, a The AERDT vagy a 2021-es Tainted, amely ismét rájuk terelte a nemzetközi figyelmet.
Részemről ez a figyelem olyannyira fókuszált, hogy az 'Untold stories óta legkedvesebb dark-wave zenekarom Ők, a Tainted pedig talán eddigi legjobb albumuk, ami állandó lejátszásra készen áll útjaim során a telefonomon is. A Pink Turns Blue ma már legendának számít, de a koncertjeiken ugyanaz a feszültség, tiszta érzelmi intenzitás és posztpunk-puritánság pulzál, mint kezdetben – ettől maradnak időtállóak és generációkon átívelően relevánsak.
Szerethető album a februárban megjelent Black Swan is, sorakoznak rajta remek szerzemények, nálam azonban nem haladta meg a megelőző két korongot - persze ízlések és pofonok. Mindenesetre a Pink Turns Blue fáradhatatlanul úton volt az elmúlt időszakban, idei utolsó koncertjeik egyikét Budapesten adta nagy örömömre - a fekete hattyú vízre szállt tehát.
Bőven lehetne egy kétórás "bestoffal" kényeztetni a közönséget, a tarsolyban nyugszik annyi puskapor, de ezek a szerényen és visszafogottan színpadra lépő zenészek nem hakniztak soha, nem teszik ezúttal sem. (Az elmúlt évtizedekben sokszor volt alkalmam látni a Pink Turns Blue-t külföldön és több ízben itthon, még fesztiválokon sem slágerparádéznak).
Miként a turnéztatott Black Swan album kezdődik, a nekirugaszkodás a lemez első három dalával hangolódtat rá az estére. Follow Me, Can't Do Without You, Dancing With Ghosts. Talán kicsit hamar, de a koncert legszebb pillanataival a Tainted vette át szerepet ezután, a Pink Turns Blue himnuszai elkényeztettek; csokorba rendezve következtek a kedvenceim ezután So Why Not Save the World, Not Even Trying, There Must Be So Much More.
"...Keményen próbálkozom
Hogy ne pazaroljam az időmet
A túl könnyű hazugságokkal
Keményen próbálkozom
Hogy értelmet adjak mindennek
Kifogások nélkül
Keményen próbálkozom
Hogy változtassak
Hagyni egy jelet ebben a világban
Próbálkozom a része lenni
Valami hasznosnak
Valami fontosnak
Mert tudom, hogy az élet többről szól..."
A címadó dal jól jellemzi azt a gondolati ívet, amely az egész album és talán Mic Jogwer énekes ars poeticája is. "Nem csak arról van szó, hogy kérdéseket teszünk fel, hanem arról is, hogy megpróbáljuk értelmezni, mi marad meg utánunk – milyen nyomot hagyunk, és mennyire volt értékes ez az idő, amit kaptunk." Egy meditáció arról, mit jelent igazán céllal élni, megpróbálni jót tenni a világgal, értelmet és helyet lelni benne.
A koncert a Stay for the Night után visszapörgeti a múltat, a Two Worlds Kiss ha nem is ránk üvölt, de legalábbis barátságosan idekacsint: Walk Away, Walking on Both Sides, Missing You, I Coldly Stare Out és természetesen a Pink Turns Blue himnusz a Your Master Is Calling a zárásnak. Számomra ennyi bőségesen elegendő volt, a visszatérés három nótával kicsit harmatos (felesleges plusz). A másfél órás csodaszép hangulatú koncerten még a gondolkodásra is jutott alkalom: ez a melankólikus-szomorkás dallamvilág azok közé tartozik, ami a sötétségben születik, de a fény felé terel. Egy olyan sötétségből, amely nem reménytelen, csak őszinte, ahová bármikor visszabújhat az ember, ahol ismét biztonságra lelhet. Köszönöm a Pink Turns Blue-nak, hogy annyi ideje már biztosítja számomra ezt a menedéket.
