Ködbe burkolózó, homályos tárgyak, lassan előtűnő természet. A kies tájból érkező Ichabod Crane nyomozó hirtelen a kastély fogadótermében találja magát. A természetfelettit messziről elkerülő férfi gyilkosságok ügyében nyomoz Sleepy Hollowban.
Hamarosan öt áldozatról tudunk, s a helyszínen egyetlen fejet sem találták meg… a nyomozó tenyerén azonban apró sebek vannak. Lassan fény derül boszorkány édesanyjára s gyermekkori tragédiájára … Már csak egy pókhálós, csodaszép ruhájú banya és a Holtak fájának feltűnését kell megvárnunk, s máris legszebb álmainkban találjuk magunkat…
Persze Christina Ricci negédes szőke bájától nem szabadulunk, az Addams Family-ben oly „kedves” kislányt alakító színésznő most mint kezdő boszorka próbálja a vasszívű nyomozó lelkét felszabadítani.
Tim Burton ismét nagyot alakított. Washington Irving regényét, A fejnélküli lovast dolgozta fel, Johnny Deppel a főszerepben.
A lovas legendája a történet szerint még a sötét középkorba nyúlik vissza. Fogait hegyesre reszelte, hogy a harcban még félelmetesebbnek látsszék. Lova hátáról kardjával ütötte le ellenségei fejét, mígnem őt is elérte a végzete: két kislány szeme láttára fejezik le, s a sírba már feje nélkül temetik el. Állítólag még most is ezt keresi, s ezért hal ki lassan a falu...
A néha szinte fekete-fehér színben játszó filmnek gyönyörű a képi világa. A rendező és az operatőr kitett magáért, nagyszerűen láttatja a világos New York és a sötét, ködbe burkolózó Sleepy Hollow közti, legkevésbé sem erkölcsi különbségeket.
Az idegen alakja azonban túl sokrétű; mintha a forgatókönyvíró nem tudta volna eldönteni, hogy a hitetlen, pokróc modorú nyomozó szerepét erőltesse, vagy a szerelmes, természetét alapvetően megváltoztatni képes hőst játszassa el vele… végül persze mindenre fény derül, de így is kissé ellentmondásos marad a figura, s Johnny Depp sincs épp a legjobb formában.
Összegezve egy korrekt filmet látunk, érdekes cselekménnyel, szép és félelmetes természetábrázolásokkal, elfogadható színészi játékkal és néhány rendezői melléfogással.
Erdős Zsófia írása
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
