Upstairs the Museum - hát nem gyönyörű ez a borító? A klisémentes cimke fődíját biztosan vinné, ki az ördög gondolná ebből, hogy a Swan Wash egy deathrock megközelítésű formációt takar...
Szerencsére ahogy az első benyomásom a borítóról, úgy a belbecs sem egydimenziós: fülbemászó dark-wave gitárdallamoktól az élesebbre köszörült post punk hangulatáig terjedően színes palettából fest a Swan Wash. Kétséget kizáróan persze csak a sötétebb tónusokkal.
Ugyan a tavaly őszvégi lemezzel - pontosítsunk, kazettával! - kezdtem, de javaslom az ismerkedést 2019-től indítva, a self titled hét szerzeménye után haladhatunk a jelen felé - nekem jobban esett így, az került a lejátszóm csapdájába végül. Legyünk türelmesek, ne kezeljük egységként a lemezt, remek nóták ezek, de még forr a levében a bloomingtoni trió. A gyökerek valahol a korai Siouxsie és a The Cure korszakából erednek, ha még tágítjuk a kört a hangulatot a legendás 4AD kiadó szellemisége lengi körül. Ortodox megjelenés (csakis kazettán) és hangzás; induljon a hattyúfürdetés.
