Deathprod - Morals and Dogma

Deathprod - azaz Helge Sten hangművész - "Morals and Dogma" című alkotásával a saját lelkünk legmélyebb zugait járhatjuk be. Az alkotó - aki 1971-ben, a közép-norvégiai Røros-ban született - meglehetősen sokoldalú: rock és jazz művekkel is jeleskedik, sőt a közeli múltban John Paul Jones-szal is dolgozott együtt!

Az 1991-ben alakult Motorpsycho és az 1997-től aktív Supersilent formációk is Helge Sten nevéhez köthetőek -, azonban az elsők között volt a kilencvenes években, akik a képzőművészetben a hangot mint alapanyagot használták. Ez, a rock és jazz háttérrel kombinálva, meglehetősen sajátos művészi kifejezésformákat eredményezett: az alkotó a hagyományos elektro-akusztikus hangszerekkel kombinálva egy hanglaboratóriumban állítja elő a műveket.

Mindez lélektelenül száraznak és ijesztően technokratának hangzik - ám a végeredmény egészen döbbenetes, a hallgatót a lelke mélyéig megérintő és felkavaró élményt ad, a belső képalkotást szinte hihetetlen mértékben segíti elő.

Mersz-e tehát a saját lelked legsötétebb és legalsóbb zugaiba leszállni azon a keskeny lépcsőn, amelyet a Morals and Dogma hangjai alkotnak?
Van-e elég bátorságod ahhoz, hogy a mélyben rejtőző trón elé járulj?
Lépteiddel felkavarod az évszázados porréteget. A félhomályban alakot öltenek a felkavarodó porszemek, nyomukban rég elporladt torkokból feltörő jajszavak halk visszhangja csendül fel. Elmédben megrezdülnek a feledés porával takart emlékek is, az elhalt sikolyokra rezonálnak - majd elhalkulnak, végül elnémulnak a jajszavak. Nyomukban csak a csendes, tompa üresség marad, ahogyan a porszemek visszaszállnak a levegőből.
Az elhagyottnak tetsző trónterembe beszűrődő kevés fény is tompul, opálossá válik - mélyül a csend és a sötétség, amelyben önnön gondolataid, mélyen elrejtett emlékeid készülnek megszólalni - ám a holtak hangjainak újabb szólama zendül fel. Csendes, tompa kongással, halk zengésekkel, amelyek mégis áthatják egész bensődet. Az eltávozott lelkek nyelvén énekelnek a hangok, a síron túli szavak megértéséhez figyelned kell, az élő nyelv élő szavairól el kell feledkezned.
Hallgasd a holtak csendes sikolyát, és érezheted a néma rettegést a hangok mögött. Saját, el nem hangzott sikolyaid ezek - az eltávozott lelkek sikoltanak helyetted.
Rég felszáradt könnyek csordulnak végig az időtlen idők óta semmivé vált arcokon. Az elfeledett rettegés hangja felerősödik, eggyé válik saját, elzárt érzéseid néma hangjaival...
...ám mielőtt elvesznél önnön holt emlékeidben és jajszavaidban, felhangzik egy evilági szólam is. A fenyegető végzet hangja - elnyomja a síron túli visszhangokat.
...ám, még a beteljesedő végzet elérkezte előtt kivilágosodik a kép. Ismét a szabadban állsz. A hangok most már valósak - a valóság láthatatlan disszonanciáját visszhangozzák.
Tekints a ködkamrára is! A ködben láthatóvá válnak az egészen apró méretű disszonanciák is. Egyetlen kozmikus részecske áthaladása is ide-oda cikázó felhőmintákat teremt - és soha nem "egyetlen" kozmikus részecske viharzik a térben... Az általuk teremtett cikázó minták... vajon a Te disszonanciáid is?

Linkek:
http://supersilence.net
http://www.last.fm/music/Deathprod
https://twitter.com/deathprod
http://www.runegrammofon.com/artists/deathprod/
 


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2015. 03. 04. - 09:18 | © szerzőség: Nattefrost