Valamikor július vége felé akadtunk rá a Broken Cups ingyenesen letölthető albumára a banda bandcamp oldalán, egyből csigázott a kíváncsiság, hogyan szólalhat meg élőben egy magyar, magát synth-punk-dark-wave-lo-fi csapatként aposztrofáló együttállás – nem jellemző ilyen próbálkozás még mifelénk.
A Toldi mozis debütálásról lecsúsztam, de amikor láttam, hogy a számomra kedves derTANZ-al közös estet szerveznek a Trafikba (egykori Tilos az Á), a hétköznap ellenére is nekiindultunk, sejtve azt, hogy a 9-es kezdés csak viccnek szánt, de hát valahogyan majd hazavergődünk; úgyis a mi bajunk, hogy Rákosmentén lakunk, a rákenroll az pedig rákenroll.
A 11-kor húrok közé csapó Táncosoknál mintegy 40 érdeklődő hallgatta a már három éve működő triót. A derTanz egyre zajosabb, improvizatívabb, érezhetően sok minden a színpadon formálódik, a Gulyás Árpi (basszus) teremtette torzított „hangörvényekre” fekszik fel és úszik tovább a történet, az énekes hol visszafogottabb, hol vad, az egész előadásra jellemző a feszültség, nem érezhető különösebb üresjárat. A szóban forgó koncert problémamentes volt, nem vetítette előre a soron következő árnyakat.
Mintegy húszperces átállás után lépett színpadra a „törött csészék”, 5 fiatal srác, az egyik gitároson Velvet Underground póló; mivel ezirányban még nem sikerült tapasztalatokat szereznem, most már tudom, a szinti punkok itthon nem hordanak tarajat. De azt hiszem, ez egy elhanyagolható információmorzsa, tapossuk is el gyorsan.
A Slaves of the Grave 11 nótája olyannyira remek bemutatkozás, hogy joggal lehetett remény egy kiváló csapatásra, ami a nekilendülésnél (már 70-80 ember a klubban!) igazolódni is látszott, nekem kifejezetten bejön a dobgép és szinti a pánkriffek alá, az énekesben ott volt az önhergelő plusz… de amikor éppen nekiindult volna igazán a vonat, az sajnos frontálisan elgázolta a bandát a hangtechnikus személyében: „hangosan beszólt a 40 ezres mikrofonja védelmében, hogy „ha bármi baja lesz, ő lepakol, és húz haza”. Igazi tromfként hatott ez, a kedveszegett énekes, valamint a – mondjuk ki – fos hangosítás szétverte az együttállást, 5-6 nótánál tovább nem hallgattam, így is másfél óra még haza, leléptünk.
Ennyit hát az est történéseiről, bár láttuk sörözni a nyócker polgármesterét is a Mikszáth Kálmán téren, pár méterre tőle a Haunebuék ücsörögtek egy betonkockán, és délután még fogorvosnál is voltam, de inkább átmegyek önfeledt reklámozásba: a szóban forgó két brigád október 13-án a Batcave! keretein belül ad koncertet a Szabad az Á-ban, remélhetőleg szerencsésebb csillagzat alatt.
Valovics Tímea fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
