- a Fuck Off System deluxe remastered gyűjteményes lemezéről -
Közhely, de attól még igaz, hogy a művészetben az egyik legkomolyabb mérce az idő. Egészen konkrétan az idő múlása és egy nagy rosta viszonya, és az, hogy mi marad fent és mi nem. Ha rockzenének vannak olyan momentumai, amelyek már a művészetbe nyúlnak bele, akkor fogadjuk el, hogy húsz év nagyon nagy idő és minőséget mutat, ha ennyi idő alatt fennmarad valami azon a bizonyos rostán. A Fuck Off System (F. O. System, FOS) életének virágjára cirka öt év jutott, de a legendája (mert mi más volna ez?) húsz év után is kitartott. Valószínűleg ez nem annak szól, hogy sokan nosztalgiáznak erre a zenére, hanem annak, hogy nem jött jobb és megalapozottnak tűnt az idő múlásával, ugyanakkor kifejezett egy releváns életérzést nagyon jól, amely azóta is érthető és élvezhető sokaknak.
A most kiadott gyűjteményes dupla CD kiváló alkalom arra, hogy megnézzük, mi is a F. O. System hagyatéka egészen pontosan. 'Majdnem hagyatéka' csak persze, hiszen a legenda egyik komoly szelete az erős koncertek 1987 és 1990 között is, de ezek már csak emlékek legfeljebb (átlényegítésük azért sikerült 2009-ben). A legendában úgyis nagyobb szeletek a felvételek, amelyek keringtek 20 éven keresztül kézről-kézre, illetve egy idő után gépről-gépre - ezek pedig mind itt vannak már a két CD-n, azok közül is a legtöményebb, az 1988-as Day of the Gloom. 1988-ban és 1989-ben a FOS csúcsformában volt, ez tény, ebben az időszakban nem a kellő és lehetséges, de még kielégítő minőségben felvettek néhány számot a repertoárból a Tom-Tom Stúdióban, Fekete Tibor Samuval, aki úgy látszik engedte érvényesülni hangzásában és elképzeléseiben a zenekart.
Jerabek Csaba basszusgitárja lebegtetett goth dörmögést ad, Miklós Péter dobjaihoz effektek csapódnak néha, de legalábbis megbízhatóan klaffog, Mátyás Attila többször is hozza az érvagdalósan visítós hangzást gitárjával, hangja pedig a vágyakozóan borongós mellett tudta még a vad férfiast is (mindez gyakran a jellegzetesen magyar underground "gödör hangzással" vegyülve igazi unikum). Szóval a Day of the Gloom felvállalható anyag, jól mutatja, hogy a zenekar a poszt-punkból hogyan találta meg magát másfél év alatt, reflektálva a kortárs goth dolgokra is, de leginkább az agonizáló, rothadó társadalmi környezetére (ez az igazi Kibaszott Rendszer, ugye) elég sok számban. A FOS témája ugyanis nemcsak az érzelmek, hanem egy tengődő, kivetett emberi egzisztencia is, a megfigyelő kívülálló, egy érzékeny, de masszív outsider (Utolsó üvöltés, Őrült világ, Miért vagy a Lebegés és a Még). A FOS e mellett tudott ebben a korszakában kísérletezni is, a CD legnagyobb meglepetése az egyetlen 1987-es felvétel, amely az Utolsó üvöltés instrumentális verzióját adja, amely egészen remek darab, olyan mintha The Sisters Of Mercy dzsemelne a Hawkwinddal és a Suicide-dal, köszönet érte, hogy itt van.
Az 1989-es felvételek néha nekem túl visszhangosak, erőtlenek is talán (Mátyás néha szöveget is téveszt bennük, vagy ez egy korábbi verzió?), érdekes, néha hangulatosak is, de nem kerek egészek valahogyan, a szó eredeti értelmében demók. Talán csak azoknak is szánták őket és ezeket ismételték meg 1990-ben a Rocker stúdióban még egyszer felvenni, amiből az egyetlen nagylemez keletkezett.
Az 1990-es felvételek a leginkább ismertek, de ezt nem az 1991-es kazettának, hanem a zenekar magánkiadásában megjelentetett 1996-os CDnek lehet köszönni, ami a zenekar feloszlása után öt évvel jelent meg. Én alapvetően nem szerettem amikor megjelent ez az anyag, a lemez túl rockos volt, inkább az ekkor már dübörgő korai Sex Action hangzását (The Cult, Zodiac Mindwarp, késői Christian Death) hozta, mint a két évvel ezelőtti FOS-ét. Az idő azonban meghozta, hogy ez is szerethető lett, mások által meg nagyon is szerethető, sokat hallgatott. Pedig Zana Zoli dobolása itt többször is nagyon rockos (Miklós Péter először a stúdiót, aztán a zenekart is otthagyta a lemez felvételei közben, nekem korábban azt mesélte, hogy elege lett abból, hogy a stúdióban nem tudják kikeverni, amit kért) és a riffelései Mátyásnak néha zavarba ejtőek, nem beszélve néhány öncélú szólóról. Jerabekkel nincsen gond, pontos mint mindig, de basszerja nem kapta az erős dörmögést már a szinti hangok sincsenek mindig azonban rendben, effektek, meg hörgések meg lemaradtak. Mindezek mellett Mátyás hangja ekkor még bírta a korábban kiénekelt regisztereket (különös tekintettel a "már" és "még", és a "félj", "él" szavakra). A keverés és a sound azonban itt a legerősebb az tény, rockos, energikus, győzött a korszellem.Mátyásék ekkor már menekültek az "elborult" imázstól (ld. iszonyatosra sikerült utolsó turné), de időben hagyták abba, a valóság helyét átvette pedig a legenda. A lemezen található 2009-es (!) Utazás és Őrült világ újrafelvett számok már ennek, a reunion mellett újraéledő legendának, megfelelően kerültek felvételre és nagyon jól sikerültek. Amíg az Utazás hozza azt, ami a FOS legmaradandóbb üzenete 2009-ben is (outsider), addig az Őrült világ teljesen átgyúrva kísérletez és rángat, míg a Miért álromantikusan negédes (dark lányok elpirulnak majd), de át van lényegítve ez a dal is, az tény.
Egyenetlenségek ide vagy oda a felvételek között, nem kell szépíteni a dolgot, mert a FOS a magyar rocktörténet egyik jelentős fejezete. Ez a késői dokumentáció is megmutatja, ha nem is mindig, de a dalok minősége, szerkezete, szövegvilága nem hagy sok kétséget maga után. A lemez megjelenése után egy héttel harmadik lett a Mahasz listán, ez legalábbis hűséget mutat, meg komoly érdeklődést most is. A rostán pedig fennmaradt az érték és leperegtek a cafrangok.
(F. O. System - deluxe remastered box, 2CD, RetrorMedia, GrundRecords, 2012)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
