"...Hát minden–minden e világon álomba ködlő furcsa álom?"
Edgar Allen Poe
Ha az eredeti kérdésfeltevésemet (mi maga a dark-goth lét lényege?) lélektani eszközökkel próbálom megválaszolni, akkor véleményem szerint az alábbi koncepciók jelentik a lehetséges elemzési irányokat.
Mondhatjuk, hogy a dark-goth fiatalok egyfajta „metafizikai feszültségéről” van szó (lehetnek ezek olyan spekulációk, amelyek érzékenyek az érvényességre, és nem bizonyítanak, hanem magával a kérdésfeltevéssel is meghökkentő hatásúak – az életre, tudatra, halálra, végtelenre irányuló elméletszövést indítanak (MÉREI 2002, 369.o.) amely a Rorschach tesztben bizonyos különleges reakciótípus értelmezésében megjelenik. Feltételezésem az – tekintettel a dark-goth világ jellemző szimbolikájára és „hangulatára” –, hogy a Rorschach, illetve Lüscher eredmények összehasonlításával találhatunk a csoportra jellemző motívumokat (ilyen vizsgálatok tudtommal nem készültek még).
A pszichoanalízis unheimlich fogalma magyarázatot adhat arra a kísérteties (angolban gloomy vagy haunted) hangulatra, amelyet ezek a dark-goth szimbólumok, dalszövegek, zenék gyakran „megidéznek”. Az unheimlich szó magyar fordítása nehéz, a heimlich otthonost jelent, az un– fosztóképző nem csupán ennek az ellentétévé változtatja a fogalmat, hanem valami rémületkeltő értelmet ad neki, ami mégis otthonos, intim dolgokhoz kötődik (ERDÉLYI 2003, 100.o.). A ijesztőnek az a fajtája ez, ami a régóta ismert, bensőséges dologra vezethető vissza. A szó a héber ill. arab „démoni”, „hátborzongató” fogalmakhoz áll közel. Jentsch szerint ez az érzés valamilyen intellektuális bizonytalanság állapotában fogan (FREUD 1998). Freud elképzelése szerint bizonyos elfojtott komplexusok újraélesztéséből származó primitív, már meghaladott meggyőződéseink újból bizonyosságot nyernek. Ezzel alighanem vitába szállna Carl Gustav Jung, aki minden bizonnyal nem egyéni komplexusokat sejtene a jelenség hátterében, hanem valamiféle numinózus találkozásnak mondaná valamely – a kollektív tudattalan mélyrétegében tárolt – archetípusokkal. A halál, a túlvilág, a koponya és csontok mind elképzelhetők archetípusos képzetekként. Ehhez a koncepcióhoz kapcsolódik az álom élményének értelmezése is. Az álom, álmodozás, ennek az igénye, gyakran fordul elő a vizsgált szubkultúrában (s a dolgozatban megjelenő idézetekben). Ha ezt bele szeretnénk illeszteni a korábban említett halálkultusz elképzelésbe, az álom ismert értelmezései mellett (pl. alvás és ébrenlét mint mindennapos megsemmisülésünk és újjászületésünk) figyelembe kell vennünk az analitikus pszichológia elképzelését, mely szerint az álom konkrét lélektani tapasztalatot nyújt az ismeretlennel való találkozással, ami lényegében az ismeretlen másik világnak, a másvilágnak felel meg. Ez, illetve az álmok alternatív realitása a másvilág archetípusának mindenki számára megtapasztalható élménye (SÜLE 2001, 32.o.). Az analitikus pszichológia kompenzációs elméletén keresztül a mozgalom társadalmi megjelenésének okait is vizsgálhatjuk, amely a maga transzcendens, misztikus, romantikus irányultságával egyfajta kompenzatórikus válasz a mi tudatos, racionális, kifelé forduló (extravertált), teljesítményorientált teljesítménykultúránk egyoldalúságára (SÜLE 2001, 31.o.). Másrészről a Polcz Alain által sokszor említett jelenség, a „halál pornó” ellensúlyozása is: a kísérlet a halál méltóságának, „értékének”, „szentségének” visszaállítására abban a társadalomban, amelyben ugyan a halál a maga komolyságával (komorságával) tabu, azonban a kommersz médiumok kedvelt témája /36/ (pl. horror és akciófilmek).
Nyilván sok más megközelítés elképzelhető, azokat említettem csupán meg, amelyek alkalmasak talán arra, hogy a jelenség – lélektan által vizsgálható – esszenciájához hozzáférjenek.
/36/: Ezt a látszólagos ellentmondást oldja fel talán Jung mondása: „a prüdéria mindig brutalitást takar.” L. JUNG, C.G. (1999): Beszélgetések és interjúk, Kossuth Kiadó, Budapest, 32.o.
Ősz, mindörökké - Bevezetés a dark-goth világba (Egy szubkultúra pillanatfelvétele)- Szociálpszichológiai műhelymunka; részlet. Írta: Kis Gábor
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
