A Tajtékos Lapok

Történet
A Tajtékos Lapok létrehozásának ötlete 1998.-ban született meg Szelevényi Gellért fejében. Nem kifejezetten azért, mert akkora igény lépett fel egy önálló gót lap iránt, sokkal inkább tekinthető ez az önmegvalósítás egy formájának. Szelevényi Gellért amúgy is a dark közösségi élet egyik ma is tevékeny résztvevője és formálója. A kiadvány szerkesztése és írása mellett a nevéhez fűződik a gothic.hu dark honlapjának aktív szerkesztése, számos rendezvény, például a Tajtékos Nap elnevezésű kultúrestek szervezése, valamint különböző zenés programokon maga is a zenét szolgáltatók közé tartozik.
Nem szeretném, ha félreérthető lenne mindaz az erőfeszítés, ami a gót kultúra számos megjelenéséi formájának létrejöttében szerepet játszott. A darkot képviselők szándéka a legkevésbé sem az irányzat népszerűsítése, hiszen az magában hordozná az elpopulárosodás veszélyét. Magyarországon ez a stílus amúgy sem rendelkezik túl nagy tömegbázissal. A cél ennek a kevés embernek nyújtani minél magasabb színvonalú élményeket. Ennek eszköze a saját lap, honlap, és olyan koncertek, illetve rendezvények, ahol találkozhatnak, és gyakorolhatják sajátos életvitelüket, vagy csak egyszerűen kicserélhetik a gondolataikat.

Maga a Tajtékos Lapok eddig nyolc számot ért meg. Ezek kiadása között született meg a Tajtékos Sorok című kiadvány négy része, amiből az első három a magazintól független versesfüzet, a IV. pedig írásokat tartalmaz. Megjelent még az Ordo Equitum Solis és Ataraxia címen két szövegfüzet, és A mindenség éneke című kiadvány, amit nemes egyszerűséggel szonettkoszorúnak aposztrofálhatunk. Tehát a fanzine-és füzettermés igen gazdag volt az elmúlt hét évben.
Ez idő folyamán a vizuális megjelenés is sokat csiszolódott. A kezdetekben minden szöveget szövegszerkesztőben írtak meg, az illusztrációk pedig – a képek keretét is beleértve – mind ragasztottak voltak. A korai számok még kevéssé viselik magukon a nyomdai tevékenység látszatát, nem egy közülük spirál befűzéssel került forgalomba. Mit sem csökkent azonban mindez a jelentőségén, hiszen egy hiánypótló sajtótermék került vele a piacra. A megjelenés ekkoriban még igen rapszodikus, előfordult, hogy néhány hónap leforgása alatt több kiadvány is napvilágot látott, majd másfél éves csend következett. Ebben nemcsak az játszott szerepet, hogy nincs állandó szerkesztőgárda, és hogy az írások jó része (80-85%) Szelevényi Gellért tollából származik. Nyomós érv a „lapkiadás” financiális oldala is, de erről bővebben a 2.3. fejezetben szólok.
A legnívósabb formátumot a VII. szám érte el. Ez már mind nyomdatechnikailag, tördelésben és a képek publikált minőségében is azt a színvonalat hozta, amit egy ilyen költségvetésű és példányszámú fanzine-tól elvárni lehet – mindamellett, hogy továbbra sem színes. A lap példányszáma 2005-ben kettőszáz körül mozog.

VIZUALITÁS (gót betűk, tördelés) Méret, formai kivitelezés:
Már az általános bevezetőben esett szó a Tajtékos Lapok kiviteléről. A kiadványra inkább a füzet szó illenék, hiszen masszív laminált borítóval rendelkezik, és gerincragasztással fűzték össze a majd hetvenoldalnyi tartalmat. Méretre is megegyezik egy iskolai füzet nagyságával, bár bizonyos vagyok benne, hogy ez a „pocket” magazin még csak távoli rokonságban sem áll a manapság felkapott és divatos kisformátumú (többnyire női) zsebmagazinokkal.

Oldalszámozás:
Az egyik legérdekesebb megoldás az oldalak számozása. Más magazinnál még soha nem tapasztalt módon az oldalszámok a lap tetején betűvel vannak végigírva (pl: ötvenhat), ezzel is emelve a kiadvány egyediségét. Az oldalszámot kelta eredetű sorminta keretezi, amely leginkább valamiféle növényi motívumra (lásd szőlőindák egy kovácsoltvas kerítésen) emlékeztet.

Írás, betűtípusok:
Azonnal szembetűnik az is, hogy minden írást iniciálé vezet be, ami szintén saját munka.
A betűtípus a címeknél – a várakozásoktól eltérően – nem gótikus stílus, hanem valami mitikus kelta jellegű utóérzés, ami végigvonul a borítón és a cikkek címein is. Tipográfiai elnevezése a félunciális.

Valószínűleg mindenkinek ókori kori kőbe vésett feliratokat, írásokat, vagy a legendák világát idézi ez az írásmód. (Elsősorban a médiának és a filmművészetnek köszönhető ez effajta „első benyomás”, mivel előszeretettel alkalmazzák az ilyen típusú témák illusztrálására.) Egyébként az unciális betűtípusból fejlődött tovább, ami tulajdonképpen a nagy és kisbetűk közötti átmenetet képviseli. A félunciális már közelebb áll a kisbetűkhöz, hangsúlyosabbá válnak a szöveg felső és alsó irányba való kinyúlásai, gömbölydedebbé alakultak a formák, és a betűk összekapcsolása is megkezdődött.

Persze nem lenne hű a hagyományokhoz a tipográfia, ha gót betűkre éhes szemünknek csalódást okozna, így megtalálható az is a bemutatott együttesek neveinél, illetve elérhetőségeinél.

Az itt látható képmelléklet Guttenberg 42 soros nyomtatott bibliájából származik. A gót betűk nyomtatott változatát tartalmazza, aminek saját elnevezése is létezik: ez a fraktúr. Némiképp eltér a latin alfabétum klasszikus betűitől, attól különböző betűrajzú elemekből álló rendszer, mégsem tekinthetjük a gótot új betűtípusnak, vagy a latin ábécé egyik változatának. A fraktúr tényleges, kézzel írott formában már igen jelentős eltéréseket mutat a latin betűktől.

Ismert a rotunda, azaz a kerek-gót változat, amely ugyanúgy fraktúr, de betűi kerekebbre formáltak, sortávolsága csekély. A szöveget nemigen jellemzik a kinyúlások.
Alapja ugyanúgy a gót betűtípus, de jóval később, a XIII. században alakult ki.

Történetére egyébként jellemző, hogy a németek nemzeti betűikként tekintettek a gót írás elemeire, és sokszor előnyben is részesítették a latin írással szemben. Használatának leggyakoribb üzenete a pápasággal, a katolikus egyház hatalmával szemben való fellépés lehetett, illetve a Hitler által uralt időkben a nemzeti érzület egyik kinyilvánítási formájaként funkcionált.

Tördelés:
Az egyes oldalak külalakja nagyban függ az adott cikkben fellelhető illusztrációktól, illetve idézetektől. Két hasábra tördeléssel általában akkor találkozunk, ha egy kép van a szöveg mellé illesztve, és az éppen egy hasáb szélességének megfelelő kiterjedéssel bír. Ugyanez a helyzet a különböző idézetekkel, versekkel vagy a szereplők elérhetőségeivel. A versszakok éppúgy esztétikusabbak egy hasábba rendezve, mintha balra vagy középre igazítással elvesznének az amúgy üres lapon.
Más tekintetben nem találkozunk hasábokkal, a sorok margótól margóig érnek, mintha egy könyvet tartanánk a kezünkben. A lead-ekre és bevezető gondolatokra ez akkor is igaz, ha maga a szövegtörzs később hasábokra szedve követi azokat.
Az illusztrációkat tekintve nem ér nagy meglepetés bennünket, ha az 1.3.3. fejezetben már taglalt motívumokkal találkozunk. A borító egyszerű dísze (és a Tajtékos Lapok sajátos emblémája is egyben) egy skorpió. A lapban fellelhetőek a már említett kelta motívumok, rúnák, iniciálék, hold-adaptációk és a képregények egyedi hangulatvilágot árasztó sorozata.

TARTALOM

Mindenek előtt a címről szeretnék néhány szót szólni. Az elnevezés Boris Vian: Tajtékos napok című regényéből ered. Egyrészt találhatók párhuzamok a mű és a fanzine között, másrészről ez egyfajta tisztelgés az író munkássága előtt.
Az alcím – de facie lunae – latin kifejezés, a hold arcát jelenti. Könnyen kikövetkeztethető az utalás a hold körüli misztérium, és az éjszakai élet vonzalma iránt.

Az elemzéshez a Tajtékos Lapok VIII. számát vettem alapul. A kiemelések és megjegyzések is mind erre a példányra vonatkoznak.

A Tajtékos Lapokban igen sok idézet található. Ennek megfelelően belső borítón az oldal harmadik harmadánál Weöres Sándor sorai olvashatók: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”.
Az első oldalon a fanzine bevezetője, a Prológus található. Mint már említettem, nem lenne szerencsés összehasonlítani a Tajtékos Lapokat egy hagyományos magazinnal, de mégis óhatatlanul megfeleltettem ezt az írást a közönséges főszerkesztői levéllel. Bár a lapnak nincs is igazi főszerkesztője, a cikk annak a tollából származik, aki az anyagok oroszlánrészét írja, és ha már a gyenge párhuzamhoz ragaszkodom, egy „aktualitásról” fejti ki véleményét.
A hasonlat azért sántít, mert a darkok tekintetében aligha beszélhetünk aktualitásról. A gondolatok sokkal inkább állandó és súlyos problémákat feszegetnek, amelyek időtlenek, mégis a kezdetektől foglalkoztatják az emberiséget. A bennük való elmélyüléshez pedig szükség van egyfajta filozófiai beállítottságra.
Az elemzett számban konkrétan a halált, a halálhoz kapcsolódó félelmeinket és az ahhoz való viszonyulást boncolgatja Szelevényi Gellért. Az 1.2.5. Előítéletek című fejezetben már idéztem is ebből az írásból. Túl azon, hogy az emberek többsége nem szívesen szembesül, még kevésbé elmélkedik ezen a témán, érdemes azonban tekintetbe venni azt a tényt, amit a dark-gótok is vallanak a tabuk feszegetéséről.
A halál az életünk része, bár fájdalmas szelet, ezért nem szívesen szentelünk neki túlzott figyelmet, hisz a keresztény kultúrkörben nem hagyományosan elfogadott ennek boncolgatása. Nem ismerjük meg a maga valóságában, csak elfordítjuk a fejünket, mint minden mástól is, ami kényes számunkra. Emiatt az ismeretlenség miatt kialakulnak a félelmeink, és a kör bezárul. Pedig ha az ember nem félelemmel, hanem kíváncsisággal vizsgálja meg a halált, könnyebben teszi magában a megfelelő helyre, és többé már nem lesz rettegett számára, csupán az életének egy természetes velejárója.
De a téma csupán egy kiragadott példa azokra az univerzális kérdésekre, amelyekről véleményeket, elmélkedéseket olvashatunk egy dark lapban. Valószínűleg sok félreértés szülője is ez a fajta tabukkal szembeni nyíltság. Könnyen azonosítják az új, ismeretlen, netán megtagadott dolgokhoz való felfedező közeledést a természetszerű vonzódással, vagy azonosulással.

A Tajtékos Lapok legnagyobb részét interjúk teszik ki. Természetesen a stílushoz közel álló, vagy megfeleltethető zenekarokról van szó. Az interjúk készítésének apropója a már elismert együtteseknél rendszerint valamilyen fesztiválon való fellépés, új album megjelenése, vagy egy eddig ismeretlen banda bemutatása lehet.
Az időbeni és térbeli szórás elég nagy, bár ennek különböző okai vannak. Az idő, mint olyan gyakorlatilag el is veszítette jelentőségét, hiszen a 2005-ben megjelent szám írásainak lezárása 2001. szeptember 31.-én megtörtént. Időszakos kiadványoknál ez nem tekinthető ritkának. Az pedig, hogy négyéves írások kerültek bele egy ilyen füzetbe, azt jelzi, hogy az olvasók kevésbé az aktualitásokra, mintsem a megkérdezettek általános érvényű mondanivalójára kíváncsiak.
Az információs társadalom (még konkrétabban az információs szupersztráda) napjainkra majdhogynem szomszédi közelségbe hozta a világot. Az interjúalanyok között így megtalálhatók a brit, a holland, a német nációk tagjai éppúgy, mint a pécsiek. Szelevényi Gellért, az írások oroszlánrészének szülőatyja beszélgetett velük, ha nem is mindig személyesen (adott esetben egy találkozó vagy fesztivál során), de Interneten keresztül. Szintén sok információ származik a hivatalos honlapokról. A fanzine-ban találhatóak egyébként fordítások is.

Soha nem közölnek kettőnél több interjút egymás mellett. Az egy számban megjelent körülbelül kilenc-tíz együttes bemutatása között egyéb témákat is boncolgatnak a szerzők. Találhatunk például ismeretterjesztő cikkeket a gyertyáról, a füstölőről és a kelta rúnákról, azok múltjáról és helyéről jelenkorunk kultúrájában. Felfedezhető a vonzódás a misztikus, különleges motívumok iránt, ugyanakkor mindez nagyon is jellegzetesen gót. A mécses vagy a gyertya, illetve a füstölő az aktív hétköznapok, sőt, a kikapcsolódás fontos kellékei, úgymond díszletét adják a dark identitásnak.

A dark-gót mozgalom / Egy dark újság elemzése - médiatükör. Szakdolgozat; részlet.