TEMETŐ-KULTUSZ
Ez a téma igen sok vita alapja a dark-gótok megítélésében. Az átlagember felteszi a kérdést, hogy vajon mi késztethet egy ép embert arra, hogy a szabadidejében temetőbe járjon? Aztán egyszerűen elintézi a dolgot egy kézlegyintéssel, mondván: ez bizony már valami dekadens (urambocsá súlyosan beteges) hajlam. Talán mégsem kéne ezen ilyen egyszerűen átlépni, hiszen mint majd minden társadalmi vitát kiváltó kérdésben, itt sem egyszerűen fekete vagy fehér a megoldás.
Valamikor a ködös múltban rémlik számomra egy televíziós riport, amelyben a temetőlátogatókkal beszélgettek a készítők Németországban. A kérdéses fiatalok elmondták, hogy szívesen járnak ki éjszaka a temetőbe, mert megvan a sajátos hangulata a dolognak, és valami olyan plusz izgalommal ruházza fel az életüket, amivel különlegesnek, másoktól eltérőnek érezhetik magukat, és nem titkoltan még a szexuális kultúrájukban is felhasználnak.
A riport elég hatásvadász, és érdemes tekintetbe venni a harmadik generációs darkokról fentebb már taglalt információkat is elhamarkodott véleményalkotás helyett. Valószínűleg sokakat megbotránkoztat egy ilyen kijelentés, de óvatosan kell megítélni a dolog általános értelemben vett jelentőségét. Már rengeteg vizsgálat és kutatás megállapította, hogy a televízió milyen elementáris hatással van a véleményformálásra. Beszélhetnénk itt az erőszak pőre ábrázolásának veszélyeiről a gyermekek fejlődésére nézve, de nem ez a dolgozat témája. Sajnos nem állíthatjuk, hogy csupán a gyerekek vannak kitéve a hamis világkép kialakítása veszélyének. Gondoljunk arra, hogy a felnőttek is hajlamosak feltétel nélkül valóságként elfogadni, amit a televízió közvetít. (Nem tudom megállni, hogy ne szúrjam ide Michael Moore, a Fahrenheit 911 alkotójának másik dokumentumfilmjét, a Kóla, puska, sültkrumpli-t. Elgondolkodtató megállapításokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan befolyásolja az amerikaiak erőszakra és félelemre való hajlamát a hírműsorokból áradó milliónyi lövöldözés, katasztrófa, katonai fenyegetés és fenyegetettség, valamint az USA agresszív katonai politikája, illetve az általános fegyvertartásra vonatkozó liberális törvényi felfogás. Valószínűleg nem véletlen, hogy éves lebontásban az államokban van a legtöbb gyilkosság, és ezek közül nagy százalékban 10 évnél fiatalabb gyermek támad gyerektársaira. De ne kalandozzunk el a témától!)
A televízió által közvetített tartalmak tehát igencsak befolyásolhatják és ferdíthetik a gótokkal kapcsolatos megítélést, és támogathatják az előítéleteket. (Hogy az Internetről már ne is beszéljünk, hiszen ott gyakorlatilag maga az ember a szűrő a tartalmak megtekintésére vonatkozóan. Az emberi tényező azonban, mint szűrő, meglehetősen megbízhatatlan.)
Az Előítéletek című alfejezetben ki fogok térni arra, hogy a szubkultúra határainak megítélése igen szubjektív. Ha valaki úgy véli, hogy például a nekrofília, a sátánizmus, a babonák és különböző „boszorkányos” irányzatok még idetartoznak, az ne feledkezzék meg arról sem, hogy az erre való hajlam nagymértékben egyéniség – és nem kultúra – kérdése. Nem tartom valószínűnek, hogy annak idején a gót alapító értelmiségiek beletartozónak ítélték ezeket a vonatkozásokat az új közösség ideológiájába.
MŰVELTSÉG, ANYAGI ÉS CSALÁDI HELYZET
Amikor egy társadalmi csoport jellemzőit vizsgáljuk, óhatatlanul elkezdünk általánosítani. Éppen ezért, mielőtt belekezdenék ebbe a fejezetbe, sietek leszögezni, hogy a szubkultúrákat is individuumok alkotják, és az egyéni sorsok éppoly különbözőek, mint maguk az emberek. Csakhogy most éppen azt kíséreljük meg leírni bizonyos általános szempontok mentén, hogy mik azok az egységes szervező elvek, amelyek összekapcsolják, és egy közösségbe szervezik a dark-gótokat.
Műveltség
Az egyik ilyen aspektus a műveltség. Már a dolgozat elején említettük, hogy a gót mozgalom alapítói a punk hullámból kivált értelmiségi körök tagjai voltak. Ez előrevetíti a következtetést, miszerint közös érdeklődési körük, beszédtémáik, olvasmányaik alapján a később csatlakozók is a műveltebb és iskolázott rétegből kerültek ki. Talán nem szerénytelenség tehát az „underground értelmisége” jelzővel illetni őket.
Ugyanakkor nem szeretném azt állítani, hogy csupán egyetemista, vagy felsőfokú végzettségű egyének alkotják a darkok sorait. Inkább úgy fogalmazhatunk, hogy magas a felsőoktatásba jelentkező, illetőleg abban résztvevő, később pedig diplomát szerző fiatalok száma. Persze nem mindenkinek van lehetősége, vagy ingerenciája az iskolarendszer képzéseiben való részvételre. Nagy elismerést érdemel, ha valaki autodidakta módon, olvasmányai, és tapasztalatai alapján szerzi meg azt a tudásmennyiséget, ami képessé teszi egy értelmiségi társadalomba való tartozásra, és jó vitapartnerré neveli. Elengedhetetlenül szükséges a széles látókör, a nyitottság az új dolgok iránt, és a tolerancia.
Családi háttér
Meghatározó momentum bármilyen szubkultúrában a családi háttér. Makacsul tartja magát az elképzelés, miszerint a szélsőséges csoportokhoz tartozó emberek családi légkörében mindig van valamilyen elementáris erejű esemény, leggyakrabban valamilyen törés. Ez lehet valamilyen tragédia, szülő, testvér, vagy más meghatározó jelentőségű családtag elvesztése, de lehet csupán a tradíciókkal való szakítás igénye is. A gyerek lázadása általában azt jelzi, hogy nem képes azonosulni a szülő által átörökített hagyományokkal és normarendszerrel. Leggyakrabban fellépő motiváló erők az alkoholizmus, a szegénység, vagy éppen a magas egzisztencia által biztosított életvitel elutasítása.
Anyagi helyzet
A darkok anyagi hátterének meghatározása korántsem egyértelmű feladat. A szegénységet és a gazdagságot már említettük korábban, mint motivációt a lázadás irányába való elmozdulás kapcsán. Ennek megfelelően megvizsgálhatjuk mindkét esetet, mint tipikus gót anyagi állapotot.
A tehetősség valahol összefüggésbe hozható a képzettséggel, ha abból indulunk ki, hogy a magasan kvalifikált egyének hamarabb kapnak jól fizető, jövedelmező állást. Ez azt hiszem, nem szorul részletesebb magyarázatra. A gazdagabbak könnyebben tudnak beruházni a szubkultúra járulékos kiadásaira, ami – bárhogy vesszük – sehol nem olcsó. Gondolok itt a zenék beszerzésére, koncertbelépőkre, megfelelő ruházatra, szórakozásra, és emellett az életvitelt is finanszírozni kell valamiből. De természetesen olyanok is akadnak, akiknek a család biztosítja a megfelelő anyagi hátteret.
A darkok szerényebb financiális lehetőséggel rendelkező tagjai persze éppúgy nincsenek kirekesztve a közösségből. Itt visszautalnék a Fekete Lyuk munkásosztályból kikerülő látogatóira. Fentebb már kifejtettem, hogy őket elsősorban az életstílus különcsége vonzotta a gótok közé. Menekülni akartak a VIII. kerület mókuskerekéből, amit sajnálatos módon részben az alulfizetettség, a létminimum határán való tengődés is jellemez. Ezeknek a fiataloknak a kitörési lehetőségeik is igen korlátozottak, ebből kifolyólag valószínűleg anyagiak szempontjából később sem tartoznak majd az uralkodó osztály tagjai közé. A pénz azonban, és ezt fontos hangsúlyozni, a darkoknál nem feltétlenül számít szervezőelvnek, nem vezet kirekesztéshez sem egyik, sem másik véglet fennállása esetén. Maximum a különböző baráti körök klikkesedésénél játszhat szerepet a közös programszervezés szempontjából.
A dark-gót mozgalom / Egy dark újság elemzése - médiatükör. Szakdolgozat; részlet.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
