A meghívott halál

A meghívott halál

Az öngyilkosság az ember legtalányosabb és legrejtélyesebb magatartása, ellenkezik a természet törvényével, az élni akarás ősi ösztönével.
"Az Élet szent okokból élni akar." (Ady)
A személyiség-lélektan és a kultúra igen szorosan összefügg. A kultúra alakítja ki a személyiséget (az egyén számára észrevétlenül), a társas környezet "tanítja" meg az egyént egyes viselkedésre, megoldásmintákat, szokásokat közvetít, tradíciót teremt. Az öngyilkosság, a halál, elmúlás iránti vágyódásra a szociológia, a társaslélektan és a személyiség-lélektan különböző elméletei adhatnak magyarázatot.
Az öngyilkosság már az ősi civilizációkban ismert jelenség volt, gyakorisága és társadalmi megítélése eltérő. A nagy folyami kultúrákban a mély istenhit és az uralkodó vallások túlvilági optimizmusa megakadályozta az önkezű halált, alig találunk erre vonatkozó jelzést a fennmaradt írásos emlékekben. A görög kultúrában vitatott, a latin világ az első, mely bizonyos életszituációkban megengedő, elnéző álláspontot tanúsít.
A korai kereszténység idején öngyilkosságként nem értelmezhető járványszerű önfeláldozási láz terjedt el. Más megítélés alá esnek az önmagukat "szent okokból" feláldozó muszlimok cselekményei is, ha következményük elborzasztó is.(Zonda, 2002.)

A katolikus egyház a korai századok után tiltani kezdte az öngyilkosságot. Előbb az öngyilkos feletti szertartást tiltotta be, majd a temetést, végül 693-ban a toledói zsinat minden öngyilkost kiátkozással sújtott, míg végül Aquinói Szent Tamás az öngyilkosságot a legnagyobb bűnként jelölte meg. A katolicizmus erős befolyásának lazulásával kezdtek el szaporodni az öngyilkosságok Európa-szerte. A XVII-XVIII. század Angliájában gyakori jelenségként tartották számon, majd kelet felé kezdett terjedni. Anglia és Franciaország után a német államokban vált gyakori tetté az öngyilkosság, Goethe Werther-könyve után hatalmas öngyilkossági hullám lépett fel, aminek hatására a könyvet betiltották, elégették. (Werther-effektus) A fokozott önpusztítási hajlam ezután az Osztrák-Magyar Monarchia területe felé terjedt, Bécs, Prága és Budapest váltak az újabb áldozatokká.

Magyarországon az 1700-as évek végén még ritka eseménynek számított. Kultúrtörténeti vizsgálatok bizonyítják, hogy téves az a nézet, miszerint a magyar "öngyilkosságra hajlamos" nép lenne a kezdetektől fogva. A hazai öngyilkosságok gyakorisága a XIX. század végén, a kiegyezést követően és a XX. első évtizedeiben jelentkezett a Monarchia országaival párhuzamosan. 1968-1987 közötti 20 évben soha nem látott magasságokba ugrott a hazai öngyilkosságok gyakorisága, ez idő alatt csaknem folyamatosan vezettük a szomorú világranglistát. Időközben a már említett kelet felé vándorlás tovább tartott, ma a volt Szovjetunió egyes tagállamai ugrottak az első 5 helyre (Litvánia, Észtország, Lettország, Belarusszia, Oroszország, Ukrajna), így ma a 6-7. helyet foglaljuk el. (Zonda, 2002)

Túl a személyesen

A dark-goth szubkulúra tagjai azonban nem csak az elmúláshoz, a halálhoz, hanem a transzperszonális, spirituális élményekhez is vonzódnak.
A transzperszonális latin eredetű szó, jelentése: túl a személyesen. A kifejezést Jung használta először, annak megjelölésére, hogy mindennapi világunkon túli tapasztalatok is gazdagítják életünket. Szellemi, spirituális élményeink, meditációs tapasztalataink, a különleges csúcsélmények, az élet sokszor fájdalmas, szenvedésteli, máskor eksztázissá fokozódó pillanatai sorolhatók ide.

Jung szerint minden élet egyedi, és az élet végső értelme alapvető kapcsolatban van ennek az egyediségnek kibontakoztatásával és fenntartásával. A psziché teljességét és ezen belül a tudatos és tudattalan részt, egymást kiegészítő önszabályzó rendszerként látta, mely rendszerben a tudattalan az őseredetiben adott, melyből a tudatos megszületik az egyedi élet során, és melybe rendszeresen visszamerül, az alvás, az álom, vagy akár az ábrándozás idején.
A tudattalanunk személyes része egyéni adottságainkból és egyedi életünk során szerzett élményeinkből, környezetünkkel való kapcsolatainkból és ezek tudattalanná vált és ott működő folyamataiból alakul ki. Jung hatolt talán a legmélyebbre, mivel ő a személyes tudattalan rétegén túl, az emberiség közös örökségét képező kollektív tudattalan tartományának feltárásában is jelentőset alkotott. Itt találhatók azok a szellemi szervek, potenciális működési minták, melyek az emberi sors alap-meghatározói. Ezeket nevezi archetípusoknak. Ősmintáink vannak például az anyáról, apáról, a gyerekről, a hősről, a boszorkányról, a tündérről, ördögről, az öreg bölcsről, angyalokról, Istenről stb. „Mindaz, ami mágikus, babonás, titokzatos, szavakba sokszor nehezen foglalható és mégis mindenki számára – irracionális módon – érthető.” (Benedek, 1987)
Az emberi lényeg centrumában egy pozitív, kreatív belső magot feltételezett, mely minden jelenségnek legvégső forrása. Ez a Selbst (ősmagunk, ősvalónk, mélymag kifejezéssel fordítjuk leginkább, de sok más kifejezést is használtak már: mély én, nagy Én, istenképűségünk, Isten Szelleme mibennünk). A Selbst a transzcendens irányába terjeszti ki az én és a személyiség fejlődését, melyet különböző kultúrák vallásos, misztikus, szellemi élményeinek mélyreható elemzésével ír le a szakirodalom. (Orosz, 2003)

„C.G.Jung mélylélektana az, amelyik a vallásos (és nem vallásos emberek) Isten-tapasztalásáról leginkább átfogó, koherens lélektani koncepciót tudott kidolgozni. A teljes emberi élet mélyen tudattalan központját, az Isten-érzékelés szervét, az Isten-tapasztalás mélylélektani megfogalmazását nevezi Jung Selbstnek. E szerint az irányzat szerint a teljes emberi és benne a pszichés élet is végső szinten Selbst-centrikusan működik, ha a tudatos én számára ez idegen, elutasított vagy teljesen rejtett is. A teljes egyén egészsége, fejlettsége azzal határozható meg leginkább e lélektani rendszerben, hogy az össz-személyiségben a Selbst általi integráció milyen mértékű, és az ego ebben hogyan vesz részt.

A külső és belső világunkat, a szellem, a spiritualitás világát is személyes lelkünkkel, szellemünkkel érzékeljük. Lelkünk, szellemünk képességeitől, fejlettségétől, tisztaságától függ, hogy mit és hogyan tudunk felfogni.” „…tükör által homályosan látunk” (Süle, 2001.).

A dark goth szubkultúra - Szociálpszichológiai műhelymunka; részlet.