Hevesi Kovács János versei

A SZÉPSÉG OLTÁRA

Amikor téged látlak, biztosan tudom,
a keresztény isten fiktív találmány,
léted ellene igazi forradalom,
oly szép vagy, milyet ő rég nem teremt már.

Bámulni sem merlek, őrjít a tökély,
mit érzem, még nézni sem vagyok méltó,
szívem minden éjszaka utánad ég,
hozzád képest minden csak undorító.

Tested himnusz egy idegen istenhez,
az arcod a mindenség krónikája,
mindenki jön, hogy előtted megtérjen,
örül, a legnagyobb erőt imádja.

HOMOKÓRA-VÍZIÓ

hatalmas homokórában
homokszem vagyok
szerelmek barátságok
zuhannak alá a lyukon át
lepotyognak barátaim
s a szeretett családtagok
végül mindenki elmegy
csak én maradok

NAPNYUGTAKOR

A Nap újfent leszállt,
biztos ma is jó sok ember
lépte át a Létezők Kapuját.
Rettegek, hogy elveszek
a létezés végtelen
folyamatábrájában,
hogy egy jéghideg fuvallat
végleg kioltja lelkem parazsát.
Talán mégis felesleges
a túlzott aggódás,
hisz a napnyugta sem
töri össze Héliosz szekerét.

BELEHALNI EGY ÁLOMBA

ábrándos éjszakán a tábortűz fényében
bámulom a forró s múló végtelent
a lángok közül apró szikra pattan ki
mire végleg kihuny én is halott vagyok

A TEMETŐ ÉJSZAKA

fogyó hold
a levegőbe szagolok
kábító füsttömeg
ébrednek a halottak
alszanak az élők
villám cirógat
levizelt keresztek erődje
add tovább meghaltam

LÉPCSŐ

a
lusta
mondatok
sematikus
agyonkoptatott
monotonitása
mindenhová elkísér

JIN-JANG – A TÖKÉLETES EGYENSÚLY

fekete fekete fekete
fekete fehér fekete
fekete fekete fekete
fehér fehér fehér
fehér fekete fehér
fehér fehér fehér

TÜKÖR

elvetemült agymosók
világába értem
üres robotok
szolganépe
üldözött
élek
még

HA-HA-HA

rád
sosem
nézhettem
példaképként
középszerűség
a legfelsőbb fokon
itt már minden csak üres
szétbaszhatnád önmagad
a nulláért minek koplalsz itt
koponyával végtelen smároló

ÉLETHALÁLOSDI

huhuhuhu
hahahaha
álmok valótlanságába
kapaszkodsz
elszakad egy fonál
keresztfa-golgota
üres szekér hátamon
charon nevet rád
túlparton világ
késő esti maszturbáció
ennyi te vagy a fogó

VÉKONY VILÁG

susmuss
sámán táncol
döglött róka
kajmánlélek
kamion
a caminón
csendes üvöltés
sussmuss

KANAKULI

hasonforgó
ringlispír
élet-halálharcod
semmi és minden
szilveszteri álom
petárda havazik
csodatánc éjjel
kaki s kuki
kakilsz s kukizol
erről szól

LEINTETT INTELEM

tébolyult tekintetem
tétova testem
handzsárágyán megpihen
ne nevess
szemellenződ felesleges
élj
vagy halj meg

ABSZURDUM- ABSZURD RUM

az
alvó
éjszaka
hősi halott
lesz tán belőled
az igazság eldob
folytasd egyedül harcod
épp most érted el a véged
ám szó nélkül továbbgyalogolsz
csak te vagy ki tényleg eléd állhat

SZAKADT MÉRLEG

mit ér az élet
a bábunak jobb
de én érzek
ezeréves címer
engem is túlél
rossz lehet
ily magányosan
a halál
magzatburok-hálót
vetett ki rám
dacolok
a semmiért

ELKALANDOZVA

unalom, unalom, unalom,
egy – kettő – három,
unalom, unalom, unalom,
egy – kettő – három.

KONTROLLÁLT FIGYELEM

a karácsonyfa
csodaszép
mind mosolygunk
csak mosolygunk
fél év szenvedés
a fél napnyi
valósnak hitt
boldogságért
pedig a napfény
nem a dobozban van
fagyott csöves az utcán
lelkembe vájnak
éhező gyermekszemek
mind mosolygunk
a karácsonyfa
csodaszép

ÁLOMLOVAG

szép
és vén
ez vagy te
ez leszek én
de az még odébb
égessünk fel mindent
álmunkban bármit szabad
földig láncolt satnya énünk
talán ott végre szabad lehetsz
mert e világ egy olcsó peepshow
láthatatlan isten veri a farkát

ÉJFÉL ELŐTT

szöszös szöszi
nem restelli
önmagát táncba hívni
kókadt éjben kócos puli
szól a kék és kész a buli

JÁTÉKISTEN

üres frázisok
ölellek nihil
csak az út
a vég nem számít

TÉBOLYTÁNC

monoklis modell
a fényár folyói
spermában fuldokol
ki másnak vermet ás

imbolygok
ha hagysz
elég
kezdd
játszd
hoppá

IN COGNITO

krisztus-jászol
birkát játszol
mindig alszol
végzet majszol
dühös bajszod
hová hajszol?

SÖTÉT FIESTA

fekete az ég
mint a víz
mint a lélek
nyitott erekkel
helyezem kezem
a létezés oltárára
az istenetek
seggberúg
köszönöm

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 12. 01. - 12:00 | © szerzőség: Gelka