Igazán kellemesen indult ez az év az underground zenei élet szempontjából. Így január közepén még ritka, hogy egy hétvége igazi csemegével szolgáljon, de most ez történt. Egy nagy múltú és méltán világhírű banda, a Clan of Xymoxlátogatott el hozzánk.
A zenekar még 1981-ben alakult a hollandiai Nijmegon városában. Muzsikájukban nagyon sok stílus ötvöződik. A dark wave, a gothic rock, a synthpop, a new wave, az electronikus rock műfajok mindegyike szerepel a zenei palettájukon. Az Anka Wolbert, Peter Nooten és Rony Moorings alkotta alapító trióból mára már csak Rony az eredeti tag. Első lemezük 1985-ben látott napvilágot, és az azóta eltelt 30 évben 15 stúdióalbumot készítettek. A hosszú évek alatt a világ megismerte a nevüket, és így számtalan helyen felléptek már.
Persze a sok lemez és fellépések mellett ez a formáció sem volt mentes a tagcserék terén Már több mint egy tucat zenész megfordult a C.o.X.. berkein belül, de ennek ellenére mindig újult erővel kápráztatták el rajongóikat a jobbnál jobb dalaikkal. Meg kell említsem, hogy a csapat már vendégszerepelt nálunk, egészen pontosan a Barba Negra színpadán csaptak egy bulit még 2012 áprilisában az Industrial Reboot fesztivál harmadik napján. Bízvást mondhatom, hogy az előrejelzések alapján sokan voltak kíváncsiak erre az estére. A Dürer kert falai adtak helyszínt az eseménynek. A hajdani iskolaépület méltán megérdemli azokat a jelzőket, amelyek tényleg az impozáns hely nevet birtokolhatja. Az aula, a folyosók, az átalakított koncerttermek, a tágas udvar, ahol nyáron pezseg az élet, mind rászolgáltak arra, hogy azt lehessen mondani, hogy egy igazán jó kikapcsolódást nyújtó szórakozóhely minden korosztály számára.
Viszonylag elég későn érkeztem a "Dürcibe", ahol a nagyteremben már javában játszott a hazai illetőségű Pornography A magyar The Cure tribute legénysége az énekes Kisduda Árpi vezetésével, már hosszú évek óta jelen van az itthoni alternatív zenei élet forgásában. Számos fesztivál és koncert van már a hátuk mögött. Nos ők melegítették be a közönséget a jó öreg Robert Smith és társai által írt dark wave szerzeményekkel. A hangosítás és a fények részemről rendben voltak, igaz én csak az utolsó fél órát láttam, hallottam. Ahogy láttam a közönség lelkes volt a dalok szólamai alatt, de viszonylag kevés ember volt jelen a színpad előtt, de hátul már kezdett kicsit éledezni a társaság egy része. Persze ismerősökből azért most sem volt hiány szerencsére.
Árpiék blokkja után egy körülbelül negyedórás technikai szünet következett, amit sokan az udvaron vagy a pultnál próbáltak agyonütni. Lassan kezdett úrrá lenni az embereken az izgalom, vajon mikor jön azt est fénypontja. Aztán úgy fél 11 körül elkezdődött a várva várt koncert. Először a két billentyűs srác Daniel Hoffmann és Sean Göbel lépett a deszkákra,majd a bevezető hangok után kicsivel később a két gitáros Rony és Mario Usai, aki most is a basszust kezelte, csak úgy mint három éve. Azt hittem, hogy Mojca Zugna /basszus/, aki 1994-től tagja a formációnak, már nem zenél közösen a fiúkkal, de ez koránt sincs így, ugyanis egy négyéves kislány boldog édesanyja, aki a frontember Rony-val való hosszú évek óta tartó szerelmük gyümölcse és a gyermek születése óta a nagyobb turnékon már nem vesz részt. A buli a legutolsó, még tavaly megjelent albumuk nótájával kezdődött, ami engem már akkor letaglózott. Be kell valljam, nekem az utolsó kiadványuk igazán gyengécskére sikeredett, eléggé altató hatású az egész. Tisztában voltam vele, hogy az új anyag megismertetése a nagyérdeművel ilyenkor az elsődleges szempont minden banda életében, persze az már más kérdés kinek hogy tetszenek az új írások, mint ez esetben a C.O.X..-nál. Részemről nem sok új dolgot fedeztem fel az új szerzeményekben, amelyek érzelmileg, vagy lelkileg megragadnának. A fellépés első negyedében csak új nóták hangzottak el, ami nekem katasztrofális élménybe kezdett átmenni. Amúgy sem éreztem magam valami túlságosan jól, és mondtam is magamban még két új szám és feladom, inkább levegőzöm egyet az udvaron. Azonban változtak az események a pódiumon. Az ötödik daltól megtört a jég és végre a srácok kezdtek belejönni a buliba. Innentől kezdve, már a régebbi szerzemények kezdtek felcsendülni. Nagyon jól elkapták az "Emily", "Louise" és a "Jasmine And Rose" hármast, de itt egy kis dejavu érzésem támadt,mert úgy emlékeztem, mintha három évvel ezelőtt is ugyan ebben a sorrendben szólaltak volna meg ezek a számok. A dalok hallgatása alatt a közönség is magára talált, és teljes átéléssel ropták a táncot a dühöngő több pontján is. Gyorsan repültek a percek, és csak azt vettük észre, hogy véget is ért a repülés. Szerencsére azonban pár perc elteltével a kis csapat újra színpadon termett és innentől kezdve a ráadásokat tolták, olyan klasszikusokkal mint a "Moscoviet Mosquito" vagy a "Back Door", ami nekem hatalmas kedvencem, és most is kitűnően játszották, mondom ezt azért,mert már volt szerencsém többször is élőben látni és hallani a C.O.X.. fellépéseit.
Összességében egy élvezhető kis estét varázsoltak nekünk a kissé tavaszias tél közepén ide a fővárosba. A hang és a fény itt is rendben voltak, a füstgép is rendesen okádta gyomrának tartalmát.,és a résztvevők is akikkel beszélgettem fantasztikusan érezték magukat.
Elindult tehát az év, érdeklődve várjuk a folytatást.
A koncerten elhangzott dalok:
I Close My Eyes / She's Falling In Love / The Climate Changed / Love's On Diet / In Love We Trust / Hail Mairy Emily / Louise / Jasmine And Rose / Farewell / A Day Ráadás: Moscoviet Mosquito / This World / Venus / Back Door / Obsession
