Jól indult a hét a szimfonikus metál szerelmeseinek. Aki idejében kapcsolt, akár ingyen is részt vehetett a Barba Negrában megrendezett Symphonic Metal Nights-on, ahol 3 koncerten is headbangelhetett.
Az estét a 2008-ban alakult Ye Banished Privateers svéd folk-rock együttes kezdte. 300 évet vittek vissza minket az időben, egy képzeletbeli utazásra hívtak a 18.századi tengeri életen át. Dalaikra a hagyományos ír és skandináv népzene volt hatással, szövegeik pedig leginkább a tizenhetedik és tizennyolcadik században történt eseményekről szóltak, meséltek a törvény túloldalán megélt kemény tengerész életről, az elnyomás és a nacionalizmus elleni harcról. A koncert során kalózokat játszottak, történelmi ruhákat viseltek és színészkedtek is, ezáltal a fellépésük a zene és a színház keveréke volt. A 20-30 fős legénység felváltva turnézik, így sosincs két egyforma előadás. Táncra és éneklésre csábítottak mindenkit, a balladák pedig a legkeményebb kalózszíveket is meglágyították.
A színpad meglehetősen gyors átalakítása után most kemény gitárriffek és grandiózus hang szólt a fülekben. Ez a német Xandria, azaz a fém és a szoprán találkozása. A dobok mellett a zenekar transzparense volt bal és jobb oldalon. Mögötte egy túlméretezett képernyő lógott, rajta a zenekar nevével. Az intró során egymás után léptek a színpadra, a közönség lelkesen fogadta őket. Az alapító tagon kívül idén mindenki lecserélődött. Nemcsak vizuális fénypont a fiatal, egzotikus külsejű énekesnő, hanem vokálisan is remek választás volt, már az első számnál megmutatta, hogy nem csak csilingelően tud énekelni, hanem hörögni is képes. Többször is bocsánatot kért, ha esetleg nem tud 100%-osat nyújtani a betegsége miatt, végig teát volt kénytelen inni, erre a tömeg elkezdte kántálni a „pálinka, pálinka”-t, de természetesen ebből ők nem értettek egy szót sem. A banda pontosan tudta, hogyan győzze meg és vigye el rajongóit egy nagyszerű utazásra a szimfonikus metál csodaországba. Újra és újra tapsolásra és táncra buzdította hűséges csápolóit, amit ők készségesen be is tartottak. Főleg az első sorokban volt nagy tombolás, hajrázás és felemelt ököl. A koncert a zenekar talán legnagyobb slágereivel, a "Ravenheart"-al és az "India"-val zárult.
Az estét a 2000 óta létező osztrák Visions of Atlantis zárta. Kicsit kiürült a színpad előtti rész, azonban ez nem rontott a hangulaton és ragyogóan indult a banda. Az énekesnő ügyesen színpadra állította magát power frontasszonyként, ellenőrzése alatt tartotta közönségét és vokálisan is jól harmonizált a kalóznak beöltözött énekessel. Folyamatosan részvételre buzdítottak mindenkit, a zene a hallójáratunkba fészkelte magát és ott jó hangulatot teremtett. Gazdag hangzás, sok dinamika volt a színpadon és jó interakció a közönséggel. Sok kezet láttam a levegőben, taps és éljenzés mindenhol. Az utolsó előtti számnál már elkezdett cseperegni az eső, de ez nem riasztotta el a rajongókat, tovább tapsoltak és lelkesedésüket akusztikus ujjongással is kifejezték.
A vírus miatt 2,5 évet kellett várni erre a rendezvényre és bár nem volt teltház, inkább félházat mondanék, a hűvös és nyálkás időt leszámítva kellemesen szórakozott mindenki.
