Téa Obreht a volt Jugoszláviában, Belgrádban született 1985-ben. 1992-ben családjával együtt Ciprusra, majd onnan Egyiptomba költözött. 1997 óta az Egyesült Államokban él. A Dél-kaliforniai Egyetemen szerzett diplomát, majd kreatív írást tanult a Cornell Egyetemen. Írásait megjelentette a New Yorker, az Atlantic, a Harper’s és a Guardian. Novelláit beválogatták a Best American Short Stories és a Best American Nonrequired Reading antológiákba. A New Yorker beválasztotta a húsz legjobb, negyven év alatti amerikai regényíró közé, és felkerült a National Book Foundation harmincöt év alatti íróinak ötös toplistájára.
Első regényével, A tigris asszonyával 2011-ben elnyerte a legjelentősebb brit női irodalmi díjat, az Orange Prize-t. Az 1996-ban alapított díj történetében ő az eddigi legfiatalabb győztes. „Ekkor Marek megszólal: – Uraim, új helyzet állt elő. – Arra számítok, hogy most az jön: súlyosbodott a járvány, még többen meghaltak, kitört a tömeghisztéria. Részben igazam is van, főleg ami a hisztériát illeti. A következő derül ki: meghalt egy férfi, el akarták temetni. A temetésen a férfi, bizonyos Gavo, felül a koporsójában, és vizet kér. Szép kis meglepetés. Három órakor a menet útban van a sírgödör felé a templomkertben. Először annyit hallani, hogy a tetem elmozdul a koporsóban, aztán lecsúszik a fedél, és ott van ez a fickó, Gavo fakón, elkékült arccal, ahogy annak idején rátaláltak egy közeli tó felszínén lebegve. Gavo felül a vasalt öltönyében, kezében kalappal, összehajtogatott bíbor zsebkendővel a zsebében. Szép kis meglepetés! Mintha csónakban ülne, a koporsóból lenéz a menetre, véreres szemmel körbepillant, s csak annyit mond: – Vizet! – Mire a koporsóvivők felfogják, mi történt, és elejtik a koporsót, és mint az őrültek vágtatnak a templomba, Gavo már vissza is hanyatlott a helyére.” Egy háború pusztításaiból felocsúdó balkáni országban Natalia, a fiatal orvosnő megpróbálja feltárni nemrégiben elhunyt, imádott nagyapja halálának rejtélyes körülményeit. Kutatásai kiindulópontjául az idős férfi kedvenc olvasmánya, A dzsungel könyve szolgál, valamint a „halhatatlan emberről” szóló mendemondák – ezeket Natalia hajdani közös sétáik során hallotta a nagyapától. A történetek közül a legkülönösebb mégis az, amelyet nagyapja még sosem mesélt el neki: a tigris asszonyának legendája. Natalia csak úgy kaphat választ kérdéseire, ha megpróbálja megismerni és megérteni azt a távoli, elfeledett, népi hiedelmekkel és babonákkal teli világot, amelyből nagyapja elindult. „Obrehtnek olyan tehetsége van a cselekmény szövevényes kibontakoztatásához, amellyel a nála kétszer idősebb írók sem rendelkeznek. Ilyen meggyőző ábrázolásra csak egy zseni képes… Ebben az évben nem volt ennél tartalmasabb könyv.” – The Wall Street Journal „A tigris asszonyának varázslata abban rejlik, hogy sosem lépi át teljesen a mágikus realizmus határát… Napjaink realizmusának és a falusi legendáknak e könnyed elegye így sokkal mélyebbre hatol az olvasó tudatában.” – The Washington Post
