T.A.C

 The End Of Day / A nap vége

S a nap végén a fájdalom igazivá válik
Ahogy ezer évig sem ragyog fel több fény

S hol a gyengéd szellő, mi békét hoz
Félelem atyja, felfaltad az éj sötét szívét

Az értelem könnyezve menekül
Hosszú, fehér éjektől fáradtan
A csendben érzem
Ahogy tovagördülnek az évek
Zavaró érzés ez
Oly nagyra nő belül
Belül, az álmomon belül
Fáradtan és reszketve rejtőzöm

A hosszú éjnek hajnalt kellene etetnie
De fény nem lakozik itt
Hosszú az út, míg a napra találunk

Félelem atyja, uram, mi is vagy valójában?
Fájó szívem a mélység szelének nyújtottad

Az új nap harangszava
Álmok zajára emlékeztet
Míg a dolgok széthullanak
Én pedig nem állhatok ellen
S ahogy a felkavart vízben
Most talán megfulladok
Belül, az álmomon belül
Fáradtan és reszketve indulok

S a halál szárnyaival arat
Ahogy a sötétség aláhullik megint
Bárcsak elég bátor lennék
Vágyaimhoz méltón
S büszke tekintet
Ragyogna szememben
Mintha napokon keresztül bámultam volna
A lángoló napba


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2017. 07. 19. - 07:02 | © szerzőség: Alkony