Neva: Individu

Ez az eredetileg 1987-es kiadású kazetta az egykori Neva frontemberének, Jacquy Bitch-nek köszönhetően vált újra elérhetővé a szélesebb közönség számára, mivel az úriember 2009-ben saját kiadója, az Alone Prod alatt megjelentette digitalizált, remasterelt formában - úgy tűnik, ennek a felvételnek és Jacquy-nek egymástól elválaszthatlan a sorsa, ugyanis anno a Neva fellépések előtt Jacquy feladata volt, hogy otthon sokszorosítsa a kazetta-verziót.
Valójában nem egy egységes albumról van egyébként szó, hanem egy hét számot tartalmazó ‘87-es koncertfeltvételt és hét korai stúdiófelvételt hallhatunk a ‘84-’86 közötti időszakból.


A lemezen igencsak erős kezdésnek lehetünk fültanúi, a Cités Perdues ugyanis egy gyönyörűen felépített, mesterien kivitelezett tempóváltásokra épülő szerzemény, amiből időnk sincs magunkhoz térni, máris a Sacrilège borzongató hangulata ejt rabul, szintén kifejezetten izgalmas váltásokkal és a Jacquy védjegyévé vált vinnyogás-szerű vokállal.
Az Image De Nuit a maga hat és fél perces hosszával, lassabb tempójával és a hosszabb instrumentális részekkel számomra egyértelműen az album egyik legemlékezetesebb momentuma, bár a következő Frénézie is egy elég nehezen feledhető szerzemény, igaz, teljesen más okokból. Jacquy a dal során igen hitelesen alakít ittas japán rajzfilmfigurával keresztezett coldwave R2-D2-t (nem viccelek!), amit a háttérben csilingelő effektek csak még abszurdabbá tesznek.
Az élő szekció utolsó dala, a Mort D’Un Opinion egy igazán jól eltalált finis; az előzőeknél némileg deathrockosabb elemeket vonultat fel, de a refrén alatt Joel (művésznevén Bob) és Eric kitesznek magukért egy igazán fülbemászó szintitémával, hogy mégse felejtsük el, kikkel van dolgunk.

A stúdiófelvételek kicsit más minőségben mutatják be a triót, ez amolyan igazi vegyesvágott, ami felvonultatja a Neva által játszott stílusok egész skáláját.
A szintit teljesen elhagyó, kiáltozós-szavalós előadásmódra építő, deathrockot a punkosabb oldalról megragadó Ecotchiezko jól megfér annak az igazán őrült, kísérletező zajongásnak a tőszomszédságában, amit később az Irresponsable kínál. Mondanám, hogy az Out-Live némileg kilóg a társai közül, mert a hangzásvilága sokkal közelebb áll a ‘87-es felvételekéhez, de őt meg ügyesen körülbástyázták a Psykodrame és az Amnésie töményebben a szintetizátorra épülő dallamaival, így ha egészében hallgatja az ember ezt a lemezt, pont remek hatást keltenek egymás után ezek a dalok.

Az Individu színvonala véleményem szerint sokkal egységesebb, mint a későbbi Fausse Conscience lemezé; előfordul ugyan két-három könnyebben feledhető szerzemény, a 14 szám túlnyomó többsége azonban sűrítve tartalmazza a trió legjobb trükkjeit, nyakon szórva egy adag - már csak a kiadvány jellegéből is adódó - nyersességgel. Ráadásul a remasterelés nagyon jól sikerült: volt szerencsém a Frenezie eredeti verziójához, és azt kell mondjam, tényleg ég és föld a különbség az eredeti és a 2009-es verzió között! Összességében nem csak azoknak nyomnám a kezébe gondolkodás nélkül az Individu-t, akiknek a Neva egyszem stúdiólemeze is tetszett, hanem bárkinek, akit lázba hoz a coldwave, deathrock és kísérletezés fogalmak ugyanazon együttes kapcsán emlegetése.

Honlap : Kiadó


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 04. 27. - 10:50 | © szerzőség: Batwings