Óbánya (német neve Altglashütte) Baranya megyében, a Pécsváradi kistérségben található. Az Árpád korban lakott terület, de önálló településként először 1773-ban említik Alte Glashütte néven. A falu nevét kvarcbányájáról kapta, mely a szomszédos üveghutát látta el alapanyaggal. A hutát Mária Terézia záratta be, hogy felszámolja a cseh és osztrák üvegipar konkurenciáját.
Zömmel német nemzetiségű lakosai miatt "magyar Svájcként" is emlegetik (a településre a XVIII. századtól érkeztek német telepesek). A zsákutcás falu egyetlen utcájának házai között gyorsfolyású hegyi patak, az Öreg-patak fut végig. A községben 89 ház őrzi a múlt századi, fésűs beépítésű, oldaltornácos faluképet. Az utcaképet a település közgyűlése védetté nyilvánította, a magyar községek közül elsőként kapta meg a Kós Károly díjat, 1992-ben. Óbánya népművészete, hagyományai igen figyelemreméltóak. A helyiek még ma is a sváb nyelvet beszélik.
A község a fazekasságáról híres. Egykor a fazekasság jelentette szinte az egyetlen megélhetési lehetőséget a falu lakói számára, apáról fiúra szállt a mesterség. Az óbányai fazekasság a két világháború között virágzott igazán, amikor is 10-15 fazekas űzte egyszerre e mesterséget.
A helyi néphagyományokhoz tartozik a Hutzelsonntag (örömtűz), amelyet a katolikus vallás szerint Nagyböjt első vasárnapján tartják. Nevét – hutzel – a német nemzetiségi lakosságtól nyerte, mely az „aszalvány, aszalt gyümölcs” megfelelője, egyben a böjti étkek egyik meghatározója a településen. Termésjósló szokás, amit még a betelepített németek az óhazából hoztak magukkal és egészen az 1970-es évekig művelték. Pár éve újította meg a falu a régi szokást, ilyenkor az est beálltával legurul a „tüzeskerék” – „Hutzelrod” – a hegyről. A néphit szerint amerre a kerék gurul, arra várható az évben a jobb termés.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
