Penitent

Az ősz a fájdalom szépsége / Autumn is the Beauty of Pain

Szeptemberi vihar és fagyos eső vesz körül.
Saját magányomban sétálok odakinn.
Körülöttem emberek haladnak, behúzott nyakkal.
Mindannyiunknak sok az elrendeznivalója.

Odakinn vagyok, hogy megérintsem és érezzem a hideget.
Ebben a városban minden egyes ember lehangolt.
A szél és a felhők elgondolkodtatnak.
Miféle életet élnek ezek a rabszolgák?

Ma este tovább folytatódik az esőzés
Északról vihar közeledik
Semmi sem hasonlítható az őszi esőhöz.
Sötét és komor, de nekem szép.

Nincs semmi, ami ennél szebb lenne.
Szürke és szomorkás, mint az egész évszak
Mindig is a legjobb társaságom volt.
A magányosság különböző fokozatai – fogvatart.

Ez az élet magva.
A szomorúsága csak még erősebbé tesz engem.
Hosszú órákat töltök kinn az esőben.
Csakhogy megtapasztalhassam a fájdalom szépségét.