Siroki vár

A Mátra keleti részén található siroki vár története az avarok idejébe nyúlik vissza, akik a védelemre rendkívül alkalmas, 294 méter magas várhegyen erődítményt emeltek.
Uralmuk után, a VIII. század végén a területet szláv törzsek szállták meg.

A honfoglalás után Sirok és környéke az Aba nemzetségből származó Borh-Bodon-ág birtoka lett, akik a régi pogány várat átalakították. Az ő leszármazottaik az Árpád-ház kihalását követő hatalmi harcokban Csák Mátéhoz csatlakoztak. 1320-ban Károly Róbert parancsára Dózsa erdélyi vajda és Drugeth Fülöp szepesi főispán vezetésével királyi hadak foglalták el a várat, s így királyi tulajdon lett. A király 1324-ben az Aba nembeli Kompolthy Imrét nevezte ki várnagynak, aki e tisztséget még 1339-ben is viselte. Közben a király 1331-ben egy Cheny (Cernyik) nevű cseh vitézének adományozta a várat, kinek 1337-ben bekövetkezett halála után ismét királyi birtok lett.
1372-ben Domoszlai Miklós hevesi alispán saját költségén, 2000 forintért kijavíttatta a várat, amiért Nagy Lajos király zálogba adta neki. 1388-ban ezen összeg kifizetésével Tary László váltotta magához, kinek birtokába Luxemburgi Zsigmond 1390. április 16-án kelt parancsára új adományként a váci káptalan iktatta be. Halála után Tary Lőrinc és Ruppert birtoka lett.
A következő évtizedekben hosszas pereskedések folytán többször cserélt gazdát.
Egy 1465. február 8-án kelt oklevél szerint Pálóczy László országbíró előtt Tary Ruppert fia György Sirok várát és egyéb birtokait 24000 forintért Guthy Országh Mihály nádornak, Nánai Kompolthy Miklósnak és Venczelnek zálogosította el, de még ez év június 25-én a bemutatott oklevelek alapján az országbíró Pásztói Istvánnak, Lászlónak és Jánosnak ítélte oda. Mátyás király 1472-ben Tary György birtokait – akit a néhai Pásztói Péter szemének kiszúrása miatt hűtlenségbe esve fej-és jószágvesztésre ítéltek – Sirok várával együtt Guthy Országh Mihálynak adományozta. Ennek halála után négy fia a Kompolthyakkal örökösödési szerződést kötött, melynek alapján ez utóbbiak kihaltával 1523-ban a vár és uradalma Országh Lászlóra, majd Kristófra szállt.
A török veszély miatt, főleg Hatvan eleste után (1544) megnőtt a vár katonai jelentősége. Országh Kristóf 1561-ben a várat kijavíttatta, bővítette, neki tulajdonítható az alsóvár kiépítése is. Sirok 100 lovasával, mint Eger legerősebb elővára, bekapcsolódott az ország védelmi rendszerébe. Erős vár hírében állt, a törökök meg sem próbálták elfoglalni.
Kristóf halála után (1567) Miksa császár és magyar király a magyar koronára szállt Sirok és Szécsény várakat tartozékaikkal együtt 18 ezer forintért enyingi Török Ferenc Hunyad vármegyei főispánnak, feleségének Országh Borbálának, fiuk Istvánnak és leányuk Eufrozinának adta.
Eger 1596-ban történt elestének hírére Kótaji Benedek és Helmeczy János várnagyok a kevés számú őrséggel együtt elmenekültek, így még ebben az évben Ali és Ahmed basák vezetésével a török csapatok kardcsapás nélkül foglalták el.
A törökök új bástyákat emeltek, a sérült alsóvárat magasabb falakkal erősítették meg, az ehhez szükséges kövek nagy részét a szomszédos falvak lerombolt templomaiból használták fel.
A törökök 91 évig uralták a várat. Amikor Doria János tábornok 1687-ben Eger várát ostrom alá vette, Sirok török őrsége a várból kivonult, hogy az egri védők segítségére legyen.
A hadi jelentőségét vesztett és rongált állapotban hátrahagyott vár 1693-ban Bagni marquis birtoka lett, aki rendbehozatta és császári őrséggel látta el.
A Rákóczi-szabadságharc idején különösebb hadi szerepe nem volt. A kurucok megszállták ugyan, de az akkori birtokos Orczy István nyomására 1709-ben feladták.
A szabadságharc leverése után Doria tábornok már elvégeztette az első robbantásokat, 1713-ban pedig véglegesen lerombolták a falakat.