Függő koporsók

A lógó koporsók, egy különleges ősi temetkezési szokás, amely a világ több helyszínén megtalálható, így Kínában (elnevezése itt Xuanguan, Bo-emberek), Indonéziában és a Fülöp-szigeteken is.

Kínában először a Tavaszi és Őszi időszakban (722-481 BC) jelent meg egy kisebbségi csoport, az ún. Bo-emberek szokásaként. Oka a vadállatok ellen megvédeni a szerveket, így a lélek örök útját biztosítani. Több módon függesztették fel a koporsókat, karókkal a sziklafalhoz „polcolták”, barlangban lógatták. A többszöri restaurálási munkálatoknak (legutóbb 2002-ben) köszönhetően sikerült megőrizni az utókornak, 43 épsége biztosított, valamint további 16 feltárása és konzerválása folyik. Mintegy 280 függő koporsót tartanak számon, de többnek kritikus az állapota.

A Fülöp-szigeteki igoritok sem a földbe temetkeztek, Sagada falujában látható a sziklákba-barlangokba temetkezés újabb példája. A hagyomány szerint az elhunyt még életében saját magának vájta ki egy farönkből koporsóját, ha ez kicsire sikerült, csontjait a halottnak megtörték. A temetés előtt 5 napos toron füstölték a holttestet, hogy megelőzzék a gyors bomlást. A környék barlanjaiba mintegy 2000 éves múlttal rendelkezik ez a temetkezési szokás, egyes barlangokban több száz koporsó található, amit sajnos nem őriz senki, így nem egyszer a turisták áldozata egy-egy a csont. Az igoritok úgy vélték, a hozzátartozó így közelebb kerül a mennyhez, védettebb lesz a földrengésektől és áradástól, valamint elérhetetlen a vadállatok számára.

Az indonéziai toraják hite szerint a túlvilágra utazás egy hosszú és nehéz út, ezért a halott gondozásra nagy figyelmet fordítanak. Mivel a Föld számukra szent, ide nem temethetnek. A tehetősebb családok a saját barlangjukba, akinek ilyen nincs sziklafalba vájt üregbe, vagy kisebb épített kőházacskára. Mint fentebb említett, itt is láthatóak sziklafalra lógatva. Ha egy csecsemő a fogzása előtt hunyt el, akkor egy nagytörzsű fa belsejébe temették, abban hisznek, a baba szellemét az élő fa tovább ápolja, növeszti. Érdekes még a bivaly és disznó alakra faragott koporsók, ezek a totemállatok segítik az elhunyt szellemét a viszontagságos úton a puya (ég) felé. A toraják gondosan ápolják kegyhelyeiket.