1. Nap

WGT; Werk II. 2010. május 21.

Az idei fesztivál első napjának délutánját a Werk II. színpadánál töltöttem. Aki már járt a WGT-n, és nagyjából ismeri is a várost, annak már abszolút nem nehéz megtalálnia ezt a helyet, de eltéveszteni sem lehet, hiszen ez az objektum éppen a többi szórakozóhelyre történő utazás egyik középpontjában található. Az egykor hajdani szebb napokat megélt gyárépület lett átalakítva szórakozó-centrummá, és itt rendeznek már hosszú évek óta koncerteket.

Az első fellépő csapat, akire kíváncsi voltam a német illetőségű "OBERER TOTPUNKT" volt. A zenekerról annyit kell tudni, hogy 2006-ban alapította Michael Krueger /dob, zeneszerző/ és Bettina Bormann /ének/. Az együttesben szerepel még 2008 óta David Nesselhanf /nagybőgő/, de található itt még egy gregorián kórus is, akik a"CANTICUM POTENTE" nevet viselik, és Tom Wendt, aki gitáron működik közre. A csapat eddig három stúdióalbummal büszkélkedhet, az első 2007-ben jelent meg. Az együttes sötét, morbid hangzásvilágának közepében Bettina fekete rövid történetei állnak. Stílusuk meghatározása több részből áll. Megtalálhatjuk itt az Avantgarde Electronic, az EBM, a Hip-Hop és a drum 'n' bass elemeit is. A formáció mondanivalója a külső-belső valóság, a kompromisszumok nélküli szerelem, a születés és a halál közötti traumatikus élmények jelentésének keresése, de megfogalmazódik az elszigeteltség, a kudarc, és a vég közeledésének átélése is. Rátérve a koncertre, egészen érdekes volt szemlélni az eseményeket, ugyanis néhány dal közben rövid performance előadásokat is láthattunk, amely produkciók lényege hogy egy kislány letargikus történetét mutatta be, teljesen addig amíg a gonosz befolyásoltsága alá nem kerül,és utoléri a végzete.
Amit nagyon sajnálok a produkcióban, hogy Bettina egyáltalán nem énekel a számokban, csak mesél, bár be kell valljam nagyon szép kiejtéssel mondja a történeteket. A háttérzene sampler segítségéve hallható, de összességében egy jól megcsinált és felépített koreográfiával tálalják a közönség elé mondanivalójukat. Nagyon tetszett még a kórus közreműködése, viszont ami lehúzó dolognak számított a fellépés alatt, hogy a nagybőgőből semmit sem lehetett hallani. Kár. Aki szereti az elvontabb, különböző stílusokból összekalapált csapatokat, annak bátran ajánlom ezt a hamburgi együttest.

Nem sokkal ezután egy szintén német származású formáció lépett a deszkákra akik "DARK DIAMONDS" néven léteznek. A banda 2000-ben alakult, eddig sajnos csak két albumot tettek le az asztalra. Az évek során tagcseréken is átestek. A mostani felállás : Jens /ének/, Tyrae /ének/, Izabell /billentyű/, Flo /gitár/, és Simon /dobok/.
A zenekar évek óta egy tökéletes világot keres komprumisszumok nélkül, és a közönséget is egyenes arccal célozzák meg.
A névválasztás is tudatosan történt, mert ez szimbolizálja számukra az erőt, az energiát, a végtelen elpusztíthatatlanságát.
Az együttes klasszikus és romantikus témái mellett megtalálhatjuk a kemény és pusztító dallamokat is. Zeneileg nagy hatással volt rájuk a német punk és az angol goth muzsika is. A bűn fekete csokorba kötve – így lehetne jellemezni Jens kemény és egyben erőteljes énekét Tyrae erotikus hangjával aláfestve. Nos, azért az élő műsorról sem feledkezem meg. Nagyon dinamikusan kezdtek a kb. egyórás műsorukba a zenészek, és észre kellet vennem a nóták alatt, hogy egy nagyon összeszokott gárdáról van szó. Szinte látszott, ahogy egymás mozdulataiból tudják minek kell következnie a következő percben. Nagyon aranyos volt a két lány is. Izabell a billentyűk mögött kicsiny törékeny megjelenésével és Tyrae sugárzó tekintetével fantasztikus légkört teremtettek. Remélem hogy készülnek még új albumok eme gothic metált játszó csapat műhelyében. Tehetségben, magabiztosságban nincs hiány, ezért ajánlom mindenkinek, aki a keményebb vonalat is szereti ebben a műfajban.

A következő együttes a sötét gyémántok után a "CINDERELLA EFFECT" volt. A színtén Németországi formáció Berlinben alakult 2006-ban. Alapítója nem más mint az egyik kultuszegyüttesnek számító BLUTENGEL énekesnője Constance Rudert. Eddig két albummal rukkolt elő a vörös démon.
A korábban kissé elektrós hangvételt mára már felváltotta a new wave és a klasszikusabb hangzásvilág, teret adva rock-balladás dallamoknak is, amelyek sokoldalú keveréke a vonósok, a zongora, a hegedű vagy a gitár harmónizáló sokszínűségének. A mostani felállás : Neil Black /hegedű/, Marcus Seiler /gitár/. Az idén jelent meg a lány második lemeze, amely egy sötét, romantikus kalandba kalauzol el bennünket. A hangverseny az új bevezetővel kezdődött, és folytatódott egy pár új dallal is. Nagyon jól harmonizáltak a fények és a nóták alatti nyugodt tónusok. Meglepő profizmusról tett tanúbizonyságot a hegedűs Neil,aki már olyan zenekarokkal játszott együtt,mint az UB40, a Bauhaus vagy a Coil, de Constance és Marcus duettje is fantasztikusan szólt. Nos ez az a fajta muzikalitás, amelyet nem szabad kihagynia annak, aki több stílusban is otthon érzi magát. Kár, hogy mindegyik produkció a fesztivál keretein belül rövidnek bizonyult, de ezt már tapasztalhattuk, akik egynéhány ilyen nagyszabású megmozduláson részt vettünk már.