Elérkezett hát az idei fesztivál utolsó napja. Már a korábbi Lipcsében eltöltött napokban is sok kellemes meglepetés ért zenei téren, és ezekkel az eseményekkel felvértezve vágtam neki a hétfő estének. Be kell valljam, hogy sokkal kipihentebb voltam a korábbi évekhez képest, de ennek az is volt a jó oka, hogy más egy lakásban pihenni, mint egy sátorban hánykolódni napokon keresztül, még akkor is ha nyár van. Utolsó látogatásom helyszíne a pályaudvartól nem messze található Altes Landratsamt épülete volt, ahol igazán jó kis csapatokat hoztak tető alá Pünkösd másnapjára.
Fél nyolc körül érkeztem meg a tetthelyre, és már ekkor szép számmal nyüzsögtek az emberek. Az első zenekar amit megtekintettem a Seasurfer volt. A csapat 2013-ban alakult Hamburg városában, tehát egy igen fiatal társulatról beszélünk. Alapítója Dirk Knight /gitár/, aki korábban a Dark Orange formációban pengetett. Zenéjük igen csak melankolikus stílusokra épül, úgy mint a dark wave, dream punk, vagy a noise punk. Személy szerint nekem őket hallgatva leginkább a David Galas által alapított Lycia-ra emlékeztetnek a dalaik. A koncertjük a várakozásomnak megfelelően alakult. Egy igazi elszállós, könnyedén lebegős egy órás műsort adtak, köszönhetően olyan daloknak, mint a "We Run", a "Dive In" vagy a "Stay". Nagyon jó volt a hangzás, köszönhető a hely akusztikai adottságainak.
Külön elismerésem az énekesnő Julia Beyer személyének, aki még nem rég óta zenél a srácokkal, és a korábbi énekesnőt Dorian E.-t váltotta. Igaz még csak három igazi stúdió kiadványuk jelent meg, mégis érzelmileg és hangulatilag is egy káprázatosan összepakolt műsorral ajándékozták meg a publikumot.
Egy húszperces átállás után következett a The Exploding Boy előadása.
A zenekart 2006 - ban alapította két gitáros jó barát Johan Sjöblom és Lars Anderson a Svédországi Stockholm városában. A nevüket pedig nem máshonnan, mint a The Cure egy 1985-ben megjelent "B" oldalas maxi lemezéről vették át. Muzsikájukban sok elem tevődik össze. Megtalálhatóak itt a post-punk, new wave, indie rock, és a gothic rock stílusjegyei is. Eddig négy lemezük jelent meg, és a nemzetközi sikereik is, melyek 2009-ben érték őket, azt bizonyítják, hogy igen csak jó az érdeklődés irántuk. Műsoruk sejtelmes fényekkel kezdődött, ami meg is maradt az egész előadás alatt. Dinamikusan, lendületesen szóltak a dalok, melyek az elmúlt évek szerzeményei, régiek és újak egyaránt mint a "Cold Things" a "Heart Of Glass" vagy a "Scared To Death" , hogy csak néhányat ragadjak ki a sok közül. Meglepetésemre a nóták sokkal erősebben, keményebb hangvitelben szólalnak meg élőben, mint a stúdióban korábban rögzített verziók, amik még jobb zenei élvezetet nyújtottak számomra. Külön dicséretet érdemel az új dobos Rick The Stick, aki szinte pihenés nélkül adagolta a ritmusokat az egész koncert folyamán. Azt kell mondjam színvonalban és pörgésben nem volt hiány a svéd fiúk előadásában. Minden a helyén volt, de sajnos rövidnek bizonyult ez a röpke egy órácska.
Azonban hátra volt még az est záró koncertje az Escape With Romeo fellépése. Végre elkezdődött a finálé.
Az E.W.R.-t már nem először volt szerencsém élőben megtekinteni, és bízvást mondhatom, eddig mindig tökéletes koncertet láthattam tőlük. A mai nap is pontosan erről szólt. Az idén 26 éves zenekar már jókora zenei repertoárral rendelkezik, így most sem volt nehéz csemegézniük az elmúlt negyed évszázad dalaiból. Igaz most inkább az utóbbi pár évben megjelent kiadványaikról válogattak nótákat mint az "Evereyone", "Glitter On The Snow", de elhangzottak régi örökzöldek is mint a "Here Comes The Night". Egy igazi lebegős szárnyalás az idő és a végtelen határain, nekem mindig ezt nyújtotta a csapat az elmúlt évek fellépésein, és ez az örömteli érzés most sem maradt el. Az idén egy új bőgös Thobias Schwarz került a régi hármashoz, és szerintem igazán jól helytállt a színpadon. A fényekkel most nem nagyon voltam megelégedve, és a hangtechnika is kissé labilis volt az elején, persze ez nem a srácok jóvoltából történt, de hamar kiküszöbölték a csorbát. Sajnos nagyon hamar elszaladt ez a rövid hatvan percnyi idő, de azért volt még két szám ráadás, és végül az egyik klasszikusukkal a "Skeletons" dallamaival ért véget a műsoruk. Óriási buli volt ez a hétfő esti záró nap az idei fesztiválon, mert igazán színvonalas koncerteket tekinthettem meg.
Azonban volt még hátra idő a másnap reggelig, így hazaévre a mulatságból az alkalmi szállásunkon búcsúztattuk társaimmal egy kis ideig a WGT eseményeit.
