Wicca-kultusz

A Zöld Boszorkányság - Wicca - Európában a 20.század közepén született újjá Gerald B. Gardner (1884-1964) révén. Nevéhez fűződik a modern Wicca alapjainak lefektetése, az első hivatalos covenek létrehozása. Napjainkban több ezer követője van főleg Amerikában és Nyugat-Európában. A Wicca szó jelentése változtatni, utalva a valóság feletti akarat birtoklására. A covenekbe (a latin conventus jelentése gyűlés) tömörült hívek hivatalos Egyház keretein belül végezhetik munkájukat a beavatási fokozatuknak megfelelően. Egy csoportnak egy aktív főpapja és egy főpapnője van, az ő feladatuk a szertartások vezetése és az Isteni Pár megidézése. A rangban alattuk elhelyezkedő papok és papnők fontos feladata a beavatottak tanítása mellett a szertartás helyének szentelése, a vallás teljes ismerete, a főpapok segítése. A legfőbb irányzatok közötti eligazodás sem könnyű a különböző áthatások miatt. Elsősorban a szellemi háttér és a szertartásrend különbözteti meg őket egymástól, a Természet tiszteletén alapuló őselvek általában közösek. Erre épít az Égbe Öltözöttnek is nevezett Gardneriánus Wicca, vagy az ettől pusztán szertartásrendben (a Gardner által alapítottban az egyenlőséget szimbolizálva általában ezt meztelenül végzik) különböző Alexandriánus Wicca. Ennek egyik jelentős személyisége volt dr. Vivianne Crowley is. A Wicca feminista irányzata istennőjét Diana néven tiszteli, tagjai csak nők lehetnek, vannak leszbikus covenjei is. A Germán Wicca a rúnák ismeretét, a harcosok kultuszát helyezi előtérbe, fő istenük a germán mitológia Odinja. A családi öröklés zárt hagyományaira épít az általában titokban működő Tradicionális Boszorkányság. Amerikában jött létre a mágikus és parapszichológiát vizsgáló Tudományos Boszorkányság Laurie Cabot vezetésével. A Wicca nyolc fő ünnepét sabbatnak nevezik, ezek a téli és nyári napforduló, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség valamint ezek felezőpontjainak napjára esnek. A magyar ünnepek Szent György napja (április 24) - a gellérthegyi találkozó napja; Luca nap - a Sötétség ünnepe.

“Mind jólelkűek voltak, megőrizték az ország békéjét, és boldogan éltek. A csillagzatok ismeretére támaszkodtak, és meghatározták az égitestek pályafutását. De hogy felfedezéseik rejtve ne maradjanak, és hogy elterjedésük előtt veszendőbe ne menjenek - mint-hogy Ádám meghirdette minden dolog pusztulását egyszer tűz, másodszor pedig özönvíz által -, azért két oszlopot emeltek: az egyiket égetett agyagból, a másikat azonban kőből, s mindegyikre felrótták tudományukat…”
/Josephus Flavius : Dibbi ša ša-a-ari könyve, részlet/

“…s midőn hatalmas tűzorkánok pusztították széltében-hosszában országunkat, és azonkívüle valamennyi szomszédunkat egészen a nagy vizekig, melyek úgy forrtak, mintha a fényességes nam-ri-ri tényleg belezuhant volna, mint ahogy azt egyesek látni vélték.
Minden könyörgés, ima és ráolvasás hiábavalónak bizonyult, nem voltunk immáron méltóak az ég kegyelmére. Vétkeink sötét iszapos hullámai elérték az eget.
Napokkal előtte tudtuk már a szentélyben, hogy mily szörnyű végzet vár ránk. Minden, mi egykoron élettől duzzadt, mostanra hamuvá vált, és hogy Mi, kiket valaha apkahu-nak, azaz A "Hét Híres Bölcs"-nek neveztek miképpen maradtunk életben…”

Itt megszakad az eredeti szöveg, mert a letört darabot, mely az oszlopból hiányzott nem sikerült megtalálni. Egyébként az oszlop, melyről idézünk, igen rejtélyes körülmények között bukkant fel 1966-ban. Egy John Harry nevezetű hat éves fiúcska eltévedt egy Dover közeli erdőben, ami egykoron híres volt boszorkánygyűléseiről. A keresésére indult kutatóexpedíció két nap múlva találta meg eszméletlenül az oszloptöredék mellett. A kisfiú nem emlékezett semmire. A kutatóknak máig sem sikerült magyarázatot adni az oszlop rejtélyére. De térjünk vissza a szövegre, ahonnan folytatódik!

“…mikoron túl vagy a hetedik napon, s testedet megtisztítottad mindennemű szennytől, mássz fel egy magas hegy tetejére, és tölts el ott ismét hét napot a lelked megtisztításával. De figyelmeztetlek: az OM szótagot ne feledd! Így midőn kétszeresen levetetted magadról a hét sefira láncait, és kitörtél a maya illuzórikus világából, szállj alá a hegyről. Közben elmélkedj az egyes számon, mely megfelel a héber ABC Aleph betűjének, mert “ähad ro's ahadutô ro's jîhudô tamartô 'ähad” azaz “Az Egy, az Egysége oka, az Egysége elve, az önmagát változtató forma, ez az Egy”
Miután alászálltál, ne feledkezz meg a sötét oldalról sem, hiszen alászállásoddal megjelenítéd rituálisan a sötétséget, így hát add meg, ami az övé. Járj Leviathan-táncot egy máglya körül, melyet éjfélkor temetőkből összegyûjtött fejfákból rakj, és vigyázz lehetőleg telihold légyen. Ehhez a rítushoz szükséged lészen egy Jézus monogramjával ellátott feszületre, és bőrrel átkötött Bibliára, melyekkel ha felébredt Leviathan, űzd el.
Elvégezvén ezeket gyűjts madragulyát, beléndeket, fagyöngyöt, egy kis fekete ribizlit, mákot, légyölő galócát, seprûkérget egy kis cirokkal vegyítve. Közben nyisd meg a csakráidat és engedd magadhoz az univerzális energiákat. Majd térj otthonodba, gyújts füstölőt, és egy nagy üstben kezd el főzni a Magna Mater adományait. Kezdj el adagolni lassú, fokozatos kevergetés mellett egy grammnyi cinket, hozzá egy kis higanyt. Oldjál és kössél.
Tudatodat nyisd meg a páholyok bölcsessége előtt, mely fennen ragyog. Mert ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, és ami lent van, ugyanaz, ami fent van. Ennek okáért törekvésed ne légyen más, mint a törvény beteljesítése.
Gondolj kelet gurujaira, nyugat mágusaira, észak valkürjeire és dél sámánjaira, majd hevítsd forráspontig a főzetet és vedd magadhoz egy pentagramma közepén, melyet felavatott botoddal rajzolsz magad köribé."

 

ÉS AZ ÉG KAPUI MEGNYÍLNAK ELŐTTED…", hogy lesújtsanak rád bárgyú hiszékenységed miatt, amit kihasználva egyes elemek mindenféle mágiát, mítoszt, vallást összezagyválva reád tukmálnak, és ezért még fizetsz is. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban óriási felvevőpiaca van ennek, külön iparág épült rá a témára. Könyvek, csodatevő talizmánok, amulettek, mágus kardok, szent ruhák és így tovább. Természetesen a zeneipar sem kivétel ez alól. Ezen sarlatánoknak semmi sem szent, csak össze kell szedni néhány forrásanyagot, felületes vizsgálat után egymásba gyúrni - ami megfelel a mostanság dúló fene nagy globalitásnak - és máris kész egy jó kis misztikus anyag. Fenti írásommal mintegy tükröt kívántam nyújtani arról, amit a Wicca "kultusz"-ról szóló Édesvíz kiadványban módomban állt megtapasztalni.

Nos, ez a mozgalom is, mint számtalan másik, több száz évre eredezteti vissza magát, egészen a középkori boszorkányokig. Alapvetően feminin jellegű, de koedukált, a matriarchális társadalmak az ideái - természetesen a földanya kultusza áll a középpontban, de innen aztán Leviathantól kezdve jöhet mindenféle démonocska. A fő eszközeik; "koncentráció, meditáció, varázsszavak, varázsigék, idézőformulák recitálása, önhipnózis, alkoholfogyasztás és a szent növények alkalmazása, körtáncok, jóga, enyhe korbácsolás, tantrikus szexuálmágia."
Csupa érdekes dolog, csak éppen mennyi a valós alap, a mélyreható tapasztalat? Mindaz, amit kiárusítanak, ami publikus szinten alapvetően mindenki számára hozzáférhető és csekély erőfeszítéssel elsajátítható, többé már nem szakrális, hanem profán. Márpedig ez két igen élesen elhatárolódott kategória, és nincs átmenet a kettő között. Visszatérve a boszorkánymozgalomra; Aleister Crowley-től Eliphas Levi Zahedig minden támpont, még Julius Evola idézet is található a könyvben. Alex Sanders, Anglia boszorkánykirálya, Gerald Brousseau Gardner, a Felonship of Crotona nevezetű dél-angliai "szabadkőműves" páholy vezéralakja - és még sorolhatnám a neveket, kiket eme torzszülemény alapfiguráinak tekintenek.

Íme tehát, hölgyeim és uraim, igen tisztelt publikum, a nagy mutatvány előállt. Ki-ki saját szája íze szerint mazsolázhat a válogatott rejtelmekben és sötét gyötrelmekben, hiszen a ma szabad emberének minden megadatott korlátlan lehetőségei révén. A titkok kapuja mindenki előtt nyitva áll.
"Dixi et salvavi animam meam" - John Harry


bevezető: Szelevényi Gellért


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 04. 25. - 12:55 | © szerzőség: V. Gábor