Wim Wenders a modern kor legzavarbaejtőbb rendezőinek egyike, egész bolygóra szóló ünnepségeket rendez az emberi létért. Az ő nevéhez fűződik többek között a Berlin felett az ég, a Buena Vista Social Club és a Párizs, Texas. Új filmje, a Pina egy kápráztató 3D-s táncelőadás, ami elsőként viszi filmre Philippine Bausch, a renegát koreográfus munkáját. Philippine, a film társszerzője 20 éve a rendező jó barátja volt, nem sokkal a forgatás kezdete előtt halt meg. Az LWLies a legutóbbi fotókiállításán az ebéd alkalmával kapta mikrofonvégre a rendezőt, hogy többet tudjon meg.
LWLies: - Mondana néhány szót arról, hogy mi volt a film eredeti célja, amikor még Philippine Bausch oldalán dolgozott rajta?
Wim Wenders : - Azért tartottam érdekesnek egy filmet Philippineval, mert többet akartam tudni arról, hogy is látja a világot, Philippinenak ugyanis igazán egyedi világlátása van. Amit látott, és ahogy ezt formába öntötte, rejtély volt számomra, sőt mágia, és mindenki, aki valaha találkozott Philippine tekintetével, tudja, hogy átlátott rajtunk anélkül, hogy mezítelennek éreznénk magunkat. Nem volt előtte titok. Bámulatos képessége volt a megfigyelésre és felismerésre.
LWLies: - És hogy látta Philippine ezt a projektet?
Wim Wenders : - Philippine reménykedett, hogy ezzel a filmmel, amit már húsz éve terveztünk, találunk egy olyan nyelvet, ami lehetővé teszi a számára, hogy a műveit megőrizze, életben tartsa. A Tanztheater Wuppertal táncosaival dolgozott, csakis velük, nagyon törékeny és múlandó volt a dolog és Philippine mindig is filmre akarta venni ezt. Volt, volt neki némi tapasztalata a felvételekkel, sosem tették boldoggá az eredmények, de bízott abban, hogy együtt rájövünk, hogy csináljuk jobban? Hajlandó voltam rá, de nem tudtam, mitől lesz jobb? Éreztem, hogy a tudásom korlátozott ahhoz, hogy filmre vigyük, amit ő a színpadon csinál – bármit is csináltam, valami biztos kimaradt. Hálás vagyok neki, hogy bízott bennem, bár sokáig tartózkodó voltam; nem akartam csalódást okozni neki. Aztán egy nap feltűnt ez az új dolog, amit 3D-nek hívnak – ez nagy megvilágosodás volt számomra, nem mintha gondoltam volna rá, hogy a harmadik dimenzióra lenne szükségünk. Így hát együtt elkezdtük tervezni a filmet 2007-ben. Megterveztük és két év alatt előkészítettük, már közel voltunk, hogy belekezdjünk, mikor Philippine meghalt.
LWLies: - Hogy változott a látásmódja Philippine halála után?
Wim Wenders : - Először a film végét jelentette – kihúztuk a dugót. Hónapokba telt megérteni, hogy rossz döntés volt és még mindig van esélyünk megcsinálni. Még csinálhatok egy filmet Philippine egyedi látásmódjáról a táncosaival, mivel néhányuknak megvolt, megvolt az a rálátása a 30 évükre és többet tudtak, mint bárki más. Szóval belelendültünk a filmbe – a táncosok és én – azzal a gondolattal, hogy ha nem készíthetünk filmet Philippineval, készíthetünk filmet Philippine-ért. Nem próbálkoztunk tovább azzal, hogy valamit visszaadjunk neki, hogy valahogy elbúcsúzzunk, mivel erre egyikünk sem lenne képes.
LWLies: - Van egy jellegzetesség, ami ismétlődik a filmjeiben, legyenek azok dokumentum- vagy játékfilmek: a magyarázat elkerülése vagy elhallgatása.
Wim Wenders : - Philippineval az első számú játékszabály volt, hogy nincs interjú, nincs magyarázkodás – Philippine nem bízott a szavakban. Adott interjúkat életében és akárhányszor megtette, kényelmetlenül érezte magát, úgy érezte, elárulta a munkáját, és hogy nem kellett volna annyi mindent mondania, mert a testek nyelvén mindig jobban mondta el. Egy másik játékszabály volt, hogy óvakodjunk az önéletrajzi elemektől – Philippine egyáltalán nem volt hiú, nem akarta, hogy ő érdekelje az embereket, csak azt akarta, hogy a munkája számítson.
LWLies: - Olyan bensőségességet ért el, amit az élő táncban járatosak még nem láttak a médiumtól – ez elég merész. Érdekelne minket, hogy jutott eszébe a táncot 3D-vel életre kelteni a moziközönség előtt.
Wim Wenders : - A 3D és a tánc egymásért születtek, a legjobbat hozzák ki egymásból. Nemcsak a táncot lehet közel hozni – jobban és más módon, mint azelőtt – de a tánc adhat valami olyat a 3D-nek, amiről nem hittük, hogy a 3D képes rá. A legtöbb moziba járó úgy ismerte meg a 3D-t, mint látványosságot, mint egy hullámvasút-utazást. Nagyon kevés ember vette komolyan, hogy ez egy teljesen új nyelv, egy teljesen új médium, ami csodákat tehet. Nagy reményeim voltak, hogy a 3D és a tánc együtt tudnak dolgozni. Persze egy másfajta 3D-t kellett feltalálnunk, ami képes elfeledtetni magát – amire nem emlékszel többé -, így kerültünk minden nyilvánvaló effektet. Az a szépsége, hogy a kamera előtt az illető hirtelen ott terem olyan módon, amilyet még sosem láthattunk. Igazi jelenés. Akár azt is mondhatnám, hogy aurája van az embernek. Több dolgot láthatsz, az izzadságot, az izmokat és az erőkifejtést, és sokkal inkább ott vagy; úgy gondoltam, Philippine művészetéhez sokkal jobban ott kell lenni.
LWLies: - Gondolom, többször megnézte az Avatart, mikor erre a filmre készült. Hogy hatott az Avatar 3D-használata erre a filmre?
Wim Wenders : - A 3D és a tánc egymásért születtek, a legjobbat hozzák ki egymásból. Nemcsak a táncot lehet közel hozni – jobban és más módon, mint azelőtt – de a tánc adhat valami olyat a 3D-nek, amiről nem hittük, hogy a 3D képes rá. A legtöbb moziba járó úgy ismerte meg a 3D-t, mint látványosságot, mint egy hullámvasút-utazást. Nagyon kevés ember vette komolyan, hogy ez egy teljesen új nyelv, egy teljesen új médium, ami csodákat tehet. Nagy reményeim voltak, hogy a 3D és a tánc együtt tudnak dolgozni. Persze egy másfajta 3D-t kellett feltalálnunk, ami képes elfeledtetni magát – amire nem emlékszel többé -, így kerültünk minden nyilvánvaló effektet. Az a szépsége, hogy a kamera előtt az illető hirtelen ott terem olyan módon, amilyet még sosem láthattunk. Igazi jelenés. Akár azt is mondhatnám, hogy aurája van az embernek. Több dolgot láthatsz, az izzadságot, az izmokat és az erőkifejtést, és sokkal inkább ott vagy; úgy gondoltam, Philippine művészetéhez sokkal jobban ott kell lenni.Az Avatar nagy dobás volt, mikor kijött. Egészen addig mindenki úgy gondolta, a filmünk csak egy vágyálom, és az Avatar késztette őket, hogy komolyabban vegyék. Megkönnyebültem és örökké hálás vagyok az embernek (James Cameron) bátor tettéért, hogy fél kézzel a térképre dobta a 3D-t és azt hiszem, a filmnek remek a látványa és hihetetlen a kiterjedése, legalábbis ami a látványt illeti. A forgatókönyvvel kapcsolatban kevésbé vagyok meggyőződve, egy kicsit szerencsétlen, a vége viszont régi receptek szerint alapján készült – olyan, mint a Csillagok Háborúja - , de ez nem von le a látvány értékéből. Nagyon örültem, mikor kijött.
LWLies: - Philippineval meg tudta osztani?
Wim Wenders : - Philippinenak nem tudtam megmutatni. Soha nem mutathattam meg Philippinenak, mert 2009 júniusában halt meg. Azután egy héttel, hogy elterveztük az első nagy próbát a színapdon Philippineval és táncosaival. Az Avatar nagy megerősítés volt, bár senki nem lépte át az ajtót, amit Cameron megnyitott.
LWLies: - Látta Werner Herzogtól Az elfelejtett álmok barlangját?
Wim Wenders : - Persze! A dokumentumfilmesek tisztában vannak vele, hogy ez a nyelv azért van, hogy használjuk. A stúdiók nem fogják alkalmazni – megelégszenek a pénz besöprésével, amit az effektek és a csábítás hoz - , ha komolyan vesszük, más emberek is kellenek, akik olyan történeteket írnak, amiket nem lehet máshogy elmondani és azt hiszem, ez főként a dokumentaristákra jellemző, ahogy mondta, Werner is ezt csinálta. Elhelyezhetjük a közönséget ezen a bolygón is különböző helyekre – nem kell idegen bolygókra menni. Elmerülhetnek a saját világukban egy egészen más módon.
Az interjú 2011.04.21-én jelent meg a LittleWhiteLies oldalán, a fordítás Tonka Zoltán munkája. Eredeti interjú: http://www.littlewhitelies.co.uk/interviews/wim-wenders-14913
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
