Lustmord

Keskeny ösvényen indult el Brian Williams, amikor 1980-ban megalapította a Lustmord névre keresztelt kultikus dark ambient projektet. A legtöbb dark ambient, noise és régi vágású industrial zenészhez hasonlóan ő is a zene-nem zene igen vékony határmezsgyéjén táncolt az elmúlt harminc évben, kialakítva egy merőben új hangzásvilágot és az ehhez köthető vizuális megjelenítési formákat, amelyek azóta a műfaj alapjaivá váltak...

Instrumentális zenét létrehozni nem könnyű dolog, különösen, ha azt nem kíséretnek, hanem "tiszta" hallgatásra szánjuk. Talán a XX. század elején kezdődött, vagy inkább gyorsult fel az a hígulás (és az információk terjedésének gyorsaságával azóta csak exponenciálisan nőtt), amely következtében a zene a nagy tömegek olcsó szórakoztatóeszközévé vált. Ezzel párhuzamosan figyelhető meg a vokális zene térnyerése, gyakran, sőt szinte mindig a szöveg és egy énekhang, (illetve az énekes) áll a középpontban, zene gyakran csak sokadlagos szerepű, ismeretlen producer alkotása általában egy-két igen egyszerű, de fülbemászó dallammal. Így érthető, hogy miért is olyan nehéz instrumentális zenét alkotni, főleg, ha zenei hangok helyett ipari zajokból, szubbaszus morajlásokból építkezünk és még a strukturáltságot is eldobjuk, továbbá a zene folyamatosan a halálfélelmet és a bezártság érzetét kelti... Talán ezzel lehet legjobban jellemezni a Lustmord világát és mindezek ellenére Williams az ipari undergroundon kívül is elismert alkotó lett, szokás mondani: "egy ilyen mellett már senki sem mehet el csak úgy".

Ahogy az imént is utaltam rá, a zene gyakorlatilag teljesen atmoszférikus, zenei hangok csak ritkán fordulnak elő benne, ami van, azok is jobbjára kitartott hangok. A zene alapját egyszerű analóg, moduláris szintetizátorokon létrehozott, 20-30 Hz körüli morajlások alkotják, amelyek tartós, odafigyelő hallgatása több pszichológus szerint is a félelem érzését keltik. Erre szinte észrevehetetlenül vannak rátéve a field recording (terepfelvétel) technológiával készült loopok, amelyek elhagyatott és a halálhoz kapcsolódó helyeken (kripták, mészárszékek) készültek. Továbbá gyakran megszólalnak a rituális, olykor okkult hatást keltő tibeti szertartásokhoz használt kürtök és halk, hipnotikus emberi suttogás vagy monoton beszédhangok is. Ezen kívül ott vannak az időről-időre felcsendülő ipari zajok, amelyek azért is fontosak, mivel Williams a legendás SPK tagja volt (1982-től), illetve számos ismert industrial és experimental zenekarral készített közös felvételt (Coil, Clock DVA, Jarboe), de olykor népszerűbb előadóknak is készített remixet (Tool).
A projekt vizualitásában sem kevébé kompromisszummentes: a borítókon gyakran tűnnek fel erőszakos halálesetekről készült felvételek, illetve mágikus, okkult szimbólumok vagy éppen minimalista, pár színnel vagy egyszerű geometriai formákkal dolgozó képek - ezek azóta szinte kötelezővé váltak egy átlagos dark ambient projekt "kelléktárában". Ezen kívül William magánéletében sem éppen egy átlagos Los Angeles-i ember életét éli: hobbijai közé tartozik a fegyverek gyűjtése és a kirándulás is.

Mindezek ismeretében azt gondolná az ember, hogy a Lustmord egy kultikus underground zenekar, a "szokásos" hallgatói táborral. Ennek ellenére - ha lemezeivel nem is - de más alkotásaival mindenki találkozhat vagy már találkozott is, ugyanis korszakalkotó technikájával napjaink egyik első hangeffekt-készítőjévé vált, rengeteg filmhez (pl. A Holló, Underworld), sőt, kompjuteres játékhoz készített hangeffekteket, vagy épp kísérőzenét, amelyek persze elkerülik a legtöbb ember figyelmét, de ha belegondolunk, nem is olyan egyszerű például egy üres szoba "hangjait" mesterségesen, filmbe illeszthetően de mégis élethűen elkészíteni, erre a feladatra is csak egy olyan zseniális művész képes, mint magának a dark ambient műfajának megalkotója...