R.I.P - Baktay Ervin

Baktay Ervin a magyar szellemi tudományok kiemelkedő alakja, művészettörténész, keletkutató, műfordító és író, asztrológus és festőművész. 1963. május 7-én hunyt el ezen a napon, már 58 esztendeje.

"A haza gyökér, melyből életünk fája kisarjadt, az a pont a Föld kerekségén, ahol törzsünk a Föld tápláló, életadó, fenntartó erejét issza legmélyebb gyökérszálain át. Lombba borultan, terebélyes növésben széttárhatjuk messzenyúló ágainkat, - más, idegen törzsből fakadt lombok testvéri szövevényeibe kulcsolódva, a rög fölé emelkedett büszke koronával - ám csak azért, mert ott gyökerezünk abban a rögben, amelyből kinőttünk. Ha elvágják gyökereinket, korhadó hulladék, tűzre vetendő holt anyag lesz belőlünk; matériánkból szerencsés körülmények talán pompás remekműveket faragnak, de eleven, viruló, gyümölcsöző valóságunknak vége."

A Baktay sokrétű személyiségét bemutató kiállítás megjeleníti családjának eddig sok tekintetben feltáratlan történetét, festőművészi törekvéseit, részvételét a szabados szellemiségű görög-római "Symposionokon", irodalmi, fordítói és útleírói működését, indiai és nyugat-tibeti utazását, asztrológiai munkásságát. Bemutatja Baktayt, mint a Hopp Múzeumban dolgozó indológust és művészettörténészt, s részben rekonstruálja 1951-ben megrendezett, hatalmas sikerű, India kultúráját átfogóan bemutató kiállítását is. Végül a kiállítás izgalmas része a Baktay által megalapított vadnyugati város és indián törzs életének bemutatása, melyről egy Baktay által 1935-ben rendezett némafilm (A sápadtarcú varázsló) is tanúskodik. (A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum régen futó kiállítási ajánlójának folytatása

Az a hetvenhárom esztendő, amit Baktay Ervin kedves barátunk ebből az árnyékvilágból a magáénak vallhatott, sajnos nem volt a leghosszabbnak nevezhető emberi életkor, de neki elég volt arra, hogy feledhetetlenné és bizony-bizony nem egy embertársa, sőt pályatársa előtt érthetetlenné tegye magát. Nem is volt ez csoda. Hiszen rendkívüli tehetséget hozott magával dunaharaszti szülőhelyéről a világra. (A Művészettörténeti Értesítő 1., 1964-ben megjelent emlékezése

"Tökéletes csendet csak a halál hozhat."


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2023. 05. 07. - 04:09 | © szerzőség: Gelka