Triarii

„A háború az, ami azzá tette az embert ami” – Ernst Jünger

A háború témája már több oldalról is elérte a zenét. Elsőször a háborúellenes hang kapott nagy visszhangot a múlt század 60 – as 70 – es éveiben, később azonban megjelent a Laibach, és a háború témája elérte az underground színteret is. Csak az oldal lett más, itt már nem a háború ellen, vagy háború ért szólaltak meg a zenészek, hanem a háború szolgáltatta a kiindulási és ideológia alapot az egész zenei struktúrához. Némileg a Laibach nyomdokain halad a német Triarii is. A zenekar elnevezése a római csatarend harmadik sorában álló katonákra utal, általában ők voltak a legvénebb, és legtapasztaltabb vitézek a seregben. A zene amit játszanak, elég nehezen kategorizálható. A külhoni szakirodalom leginkább a Military – Pop címkével látja el őket, de nagyon sok szimfonikus – elektronikus elemet is felhasználnak. Leginkább a H.E.R.R., a Blutharsch, és a Predella Avant lehett hatással rájuk. Az utolsó lemezük a Pièce Héroique, az egyik legjobb album, ami az utóbbi időben az ilyen stílusban működő zenekaroktól megjelent. A nyitó dal, a Le Crépuscule Des Dieux hatalmas, hátborzongató női kórussal indít, és mire feleszmél a hallgató már indul is a következő tétel a On Wings Of Steel, ami egy tipikus „sláger” hatalmas, bombasztikus refrénnel, masírozó ritmusszekcíóval és filmzenéket idéző, hömpölygő szimfonikus betétekkel, mindenképpen a lemez egyik legjobb dala. Személyes kedvencem még a lemezről a negyedik dal a Kameraden, ami az egyik legjobban megszólaló martial industrial himnusz. Csendes monotonitása, rideg, parancsoló „éneke” egy, az alkonyi fagyban frontra menetelő elcsigázott, de a kilátástalanságban is parancshű század komor szürkeségét idézi szemünk elé. Külön kiemelendő még a Roses 4 Rome, amelyben az Ordo Rosarius Equilibrio sorait erősítő Tomas vokálozik. A dal szintén az összetartásról szól, könnyen megjegyezhető refrénnel és akusztikus gitárral megtámogatott háttérrel.
Talán Roses 4 Rome fejezi ki legjobban a Triarii által közvetített életérzést. Ez a lemez nem csak a hősi helytállásról és az utolsó csepp vérig tartó kitartásról szól, hanem érződik benne az erejét vesztett, a háborús gépezet által összeroppantott „hős”, aki már nem ideológiákért, harcol, nála már nem játszik szerepet semmi más, csak a mindenáron való túlélés. A lemezt átjárják a háború sötét oldaláról szóló dalok, melyek nem heroikus pillanatok, hanem a csendesen halálra váró – pl. lövészárkokban hónapokat eltöltő – emberek arcát vetítik elénk. Úgy érzem, hogy a Triarii erőssége ebben rejlik, mert nemcsak a hősi halál lehetősége, hanem a tömegsír névtelenségére is felhívja a figyelmet.

Triarii diszkográfia:
Pièce Héroique
IMPERIVM 7"
ars militaria
Triumph 7"