A tavalyi év elején jelentette meg a francia Clair Obscur eme hosszúcímű albumot. Mivel kiadóváltás történt, sajnálatos módon majd’ egy évbe került, míg ez a kiadvány elért hozzám. Nagyon vártam a francia banda nagylemezét, hiszen ebben az évtizedben ez az első igazán új kiadványuk, így ezt egy visszatérésként is el lehet könyvelni. Természetesen az évek múlásával változik egy adott banda stílusa, ám jelen esetben ez nem történt meg. Viszont egy jóval dinamikusabb album született, mint azt megszokhattuk, a post-punk témák előtérbe kerülése azonnal érződik.
A francia coldwave élet egyik alapköve mindig is a sokszínűségéről volt híres, és ez most sincs másként, a hűvös hideghullám mellett a már említett post-punk dalok, industrial témák, és dark-wave, valamint new wave hatásokat felvonultató cd-ről elmondható, hogy felettébb változatos. A zenekar magját alkotó Christophe Demarthe, és Nicolas Demarthe páros egy nehezen hallgatható, ám, de annál művészibb produkcióval rukkolt elő.
A nyitó „Es War” német nyelvű szövege kissé meglepő, de a muzsika a zenekar régi munkásságát idézi, minimal-electro témákkal megtámogatott rideg post-punk szerzemény, mely a maga középtempójával remekbe szabott gitárjátékával egy zseniális dalt tár elénk. Itt, és a későbbiekben is észrevehető, hogy Christophe hangja a sötét, monoton, majdhogynem szavalós témáktól az őrült, kiabálós orgánumon át sokféle terjedelemmel bír, ami így ebben a formában meglehetősen hatásos erőt mutat.
A következő két dal, az „It’ill Be Allright”, és a „Rain” is ezt a vonalat követi, monoton/ minimális alapokkal rendelkező, kellemes gitárjátékkal ellátott szerzemények, de ez utóbbi rendkívül szuicid hatású, őrületbe kergető depresszív hatású nóta. Tapasztalható, hogy milyen aprólékos pontossággal lett minden egyes dal felépítve, minden pillanatnak megvan a miértje, melyből a maximumot próbálja kihozni a francia duó. Az album akusztikus momentumai pihentetőleg hatnak, itt kevesebb borult zenei témával találkozhatunk. Találunk a lemezen még álomszerű, de egyszerű alapokkal ellátott dalokat, valamint kemény industrial hatásokkal bíró szerzeményeket is. Anyanyelvük használata többször feltűnik az albumon, váltakozva az angollal, illetve az első dalban taglalt némettel. A jéghideg hangulat fokozása érdekében a formáció sok mindent elkövet, és a recept beválik, a fő csapásirány a coldwave, a többi stílus a post-punkon kívül csak a kiadvány színesítését, a hangulat fokozását hivatott szolgálni. Az album szövegei a múlt század eleji költészeti stíluson át a politikai töltettel felruházott mondanivalóig terjed. A lemez vége felé már olyan mértékű depresszió uralkodhat el rajtunk, melyet csak az igazán erős idegzetűek bírnak elviselni.
Én tavaly december óta birkózom ezzel a lemezzel, nem akartam elhamarkodottan írni róla. Bár minden esetben fontos az első benyomás, itt, ebben az esetben ki kell tapasztalni a Clair Obscur által kínált művészetet. Bár az album elején található dinamikusabb dalok már elsőre elnyerték tetszésemet, a maradék hátralévő nótákat csak sokszori meghallgatás útján lehetett kiismerni. Ennek ellenére nekem kellemes percekkel szolgált a Clair Obscur! Akik ismerik a bandát, nekik mindenképp ajánlott belehallgatni az új korongba, akik a depressziós sötét/hideg, vagy monoton muzsikák elkötelezettei szintén tehetnek egy próbát ezzel a 11 dallal.
(10/9) Honlap : Clair Obscur
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
