Cold Fusion - Rundfunktechnische...

Sajnálatosan elmaradt műsorok - a Cold Fusion archív gyűjteményének első darabjáról

A lengyel Cold Fusion a martial industrial berobbanásának egyik leghangosabb korszakában kezdte el a pályafutását, mintegy hét éve. A zenekart gyakorlatilag egyetlen személy alkotja, Marcin Bachtiak, aki Robert Marciniakkal együtt brahiból létrehozta a War Office Propaganda kiadót közel nyolc éve, amely ma már Rage In Eden néven működik, hála Albin Julius gerinctelen zsarolásának. Robert és Marcin útja idén hivatalosan is szétvált, így egy nagyon régi barátságnak és sok közös munkának (Cold Fusion / Rukkanor közös anyagok, és az Across The Rubicon közös projekt) van vége, Marcin viszi a RIE kiadót tovább és a Cold Fusion nevű zenekarát egyengeti közben.A Cold Fusion számomra sohasem volt túl jelentős zenekar, az alkotások gyakran voltak átgondolatlanok, művészieskedők és leginkább mindenfajta koncepciótól mentesek. A szerzemények leginkább ilyen-olyan post-martial hangulattal bírtak, többször orchestral, neo-classical elhajlásokkal súlyosbítva. A zenekar szerintem legjobb anyaga a 2007-es Simmetria, illetve a Rukkanorral közös Wunderwaffe és Silk Road albumok voltak, utánuk lehet nyugodtan kotorászni mindegyik más és más zenei strukturáltsággal és konecpcióval rendelkezik.

A most kiadott archív anyagok azonban meglepetést okoztak nekem. Az albumon a 2003-a ős-martial industrial (és mellesleg megszerezhetetlen) kompozíció (Parabellum) mellett a legizgalmasabbak a kiadatlan 2004-es "The Radio of Destroyed City" anyag számai. Ezek leginkább pozitív értelemben vett kísérleti industrial szerzemények, nagyon jó ütemekkel, manipulált speechekkel és kásásan terjengős post-industrial szőnyegekkel, de minden szöveg nélkül, ami úgyis jellemző minden CF szerzeményre. A hét hoosszú darab megérdemelt volna egy albumot is, nagyon hangulatosak és izgalmasak, nem tudni miért kezdett bele Marcin ezek publikálása helyett unalmas és ötlettelen, de leginkább dallamtalan neo-classical darabokba, amilyen a varsói lázadásnak emléket állító "63 days" szérián is szerepel, de olyan lemezek is hallható mint az Occupatria. Ehhez sem nem ért, sem nem túl jók sajnos.
A Cold Fusion a kísérletezős industrialban van otthon leginkább, amelyben a formák össze-össze folynak és egymásba érnek és minden válfajából merít Marcin ennek a közel negyven éves műfajnak, ami azt mutatja, hogy nemcsak ipari méretben szerez zenét, de fogyaszt is. Nem tudom, hogy a sorozat következő darabja milyen lesz ennek az archív kompilációnak, de csak remélni tudom, hogy van még néhány karcosabb kiadatlan anyaga koszos CDR-eken a konok lengyel úriembernek.

Cold Fusion - Rundfunktechnische Versuchsanstalt