Többszörös lemezbemutató-turnét tartva érkezett ismét 2009 után hazánkba Alexander Hacke, hogy a nagysikerű Bolondok hajója után (akkor stílusosan az A38 hajó passzolt a projektnévhez, most pedig nem gyújtottak fel semmit) számos "fél"underground hírességgel ismét betöltse a fedélzetet. Kicsit ijesztő volt kilenckor még csak 10-15 embert ácsingózva összeszámolni a hajó gyomrában, hiszen hálátlan lett volna ezekkel a kedves emberekkel szemben az érdektelenség.
Hacke talán az Einstürzende Neubauten révén vált leginkább híressé az ipari oldalon, míg 2006 óta felesége Danielle Picotto a Space Cowboys egykori énekesnője. Nem kevésbé közismert azon egyetlen Twin Peaks betétdal révén Julee Cruise sem, ez a magával ragadó fátyolos hangú provokatív korosodó hölgy, aki még mindig elvarázsolja közönségét. A sort gyarapította még Chris Hughes, aki a Bad Seeds és a Cramps gitárosaként pengette korábban, de Nina Hagennel is dolgozott együtt, Kid Congo Powers a finn-török Khannal karöltve. Azért szerencsére tűrhető és lelkes massza sűrűsödött végül úgy fél tíz tájt, ekkor lépett az első előadó színpadra.
Az este három részre tagolódott, amihez a csúszásra nem számítva az első két részhez lehetett csak szerencsénk; a vonat nem vár meg. A Hacke házaspár anyaga mintegy háromnegyed órában instrumentális és rock-bluesdalokat vonultatott fel, néhol elővillantva nagyon kellemes témákat, az annak idején nagyon dícsért és általam kihagyott Bolondok hajója nem köszönt vissza a zsigereimbe (már az arról elmondottak alapján), de korrekt 45 perc fültanúi lehettünk. Ami nagyon tetszett, a sziluttekből, kivágott figurákból animált vetítés, néhol a Varjúdombi meséket idézve, de azért mégis tetszetősebben és igényesebben. Ezután lépett színpadra Julee Cruise, aki közelsem épít a Twin Peaks-es sikerére, három lemezt jegyez a színházas munkái mellett: Floating into the Night (1989), The Voice of Love (1993), The Art of Being a Girl (2002) - az undergroundhoz való elkötelezettségét hűen mutatja azon sor, akikkel akár 2000 után együtt dolgozott: Delirium, B'52, DM... Koncerten ez a hölgy magával ragadó, kikacsint és integet, színház körülötte a koncertszínpad, miközben hangja magával ragad, sodor.
Kellemes, de kényszerűen rövid este volt. A közös produkciót már nem volt alkalmam látni, de talán jövőre ismét ugyanitt, én akkor is jövök.
Valovics Tímea fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
