Nekromantik

Vegyes érzelmekkel írom erről az egyre sikeresebb zenekarról az alábbi sorokat. A világ egyre kisebb nekünk, s ez nagy kihatással van a zenére is. A '80-as évek tiszta dark-goth vonalába is egyre több idegenebb áramlat került az ezred végére. Kitoljuk a határokat, mert újabbat akarunk létrehozni. Hogy ez a Nekromantik esetében a jó ízlés határain belül sikerült-e, azt nem tudom. A gothic-techno kategóriát jelölik meg náluk stílusként, ami szerintem alapvetően egy ellentmondásos fogalom.

Többek között ezt a rikító-semmitmondó-kiüresedett irányzatot ellensúlyozandó léteznek még mindig a dark-wave követői itthon. Természetesen más a helyzet ezzel külföldön, sorra alakulnak különböző címkék – s talán észre sem vesszük, hogy a tartalom és a lényeg lassan teljesen eltűnik. Hogy mennyire sikerül az agymosás nálunk, az beláthatatlan, de ha Németországra vetjük vigyázó szemeinket, akkor ez nem kétséges. Ha nem a műfajba sorolnák a Nekromantik zenekart, talán be sem kerül a Tajtékfoszlányok rovatba, így azonban nem mehettem el szótlanul az eset mellett. Ha jellemezni próbálnám zenéjüket, akkor valami psycho-electro-punk-techno-t mondanék, ami a Danse Society, Dead Or Alive, Prodigy, DM keveréke. Talán ez így rendben is lehetne, de ilyen borzasztóan kidolgozatlan és egyszerű szintetizátor témákkal ez még mindig csak kettes alá.