Halott. A francia "plésztuböri"-ként emlegetett trió hasonló kegyetlenséggel fogott munkába és a gitárok megszentségtelenítésébe mint a New York székhelyű nagy előd - a kiirtásra váró terület elsősorban a hallójáratok és az agy speciális területei.
Okkal érnek el sikereket és megtisztelő kritikákat a különböző underground online magazinokban (This Is Gothic Rock, The Grateful Zine): a felsorolt skála a zaj-rocktól a shoegaze-en át a hideghullámig tekint a feltörekvő gallokra, olyan neveket említve mint a Sonic Youth és a fentebb szóba hozott A Place To Bury Strangers. Véleményem szerint az új "Verse" EP-t tekintve a NIN és a Soft Moon kásás-reszelős gyönyörű pillanatai is tetten érhetőek.
Tán nem méltatlan Ian Curtis megemlítése sem, elsősorban a Push szám kapcsán, de az ő alakja hamar szertefoszlik a süvítő hangorkán elsöprő erejében. Az eddigi két EP, amivel ismerkedésemet kezdtem - tudomásom szerint nincsen még több - a frissebb Verse és a tavalyi Transmissions. Ez utóbbi verziójának utolsó szerényre tervezett 18 perces tétele (Colors) tanuskodik a srácok kísérletezősebb oladaláról, tiszta szívvel kívánom fülhallgatóval maximum hangerőn, én már kipróbáltam.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
