Sötét dallamok egy kultikus helyen - Death Disco - a Beton-ban
Amíg sokan Budapesten, egy kultikus szeánszra hangolva, Swans koncertre indultak, vagy épp Pécs felé, hogy megnézzék a Black Nail Cabaret-et, addig én spontán döntéssel inkább nyugatra vettem az irányt. Győrben erre az estére ugyanis a Kollektíva és A Beton összeszövetkezett és színre hozott egy olyan tematikus estet, ahol főként a darkwave, post-punk és az ebm/indusztrial klasszikus iskola ütemei lebegték be a hely zegzugait, és az odaérkezők hallójáratát egyaránt.
Sokat hallottam már A Betonról, de első alkalommal volt szerencsém megtapasztalni azt, ami a logón is szerepel, ez a hely: az underground alapja. Valóban az. Színtér, közösségi tér, találkozási pont és még ezer más aspektusba helyezhető helyszín. Mindehhez a háttérben egy olyan tulajdonosi attitűddel és kapcsolódó csapattal, akik együttműködése és hozzáállása a helyhez, a programokhoz, az érkezőkhöz és nem utolsó sorban egymáshoz: példaértékű.
A Death Disco szervezésében a Beton szövetségesét, a coldwave/post-punk, ebm, industrial színtéren mozgóknak a Kollektívát azt hiszem, nem kell bemutatni. A Kollektíva folyamatosan jelen van az online térben, ahol a végtelen zene-terepen szemezgetve, kuriózumnak számító és régebbi vonalakat érintő bandákat mutatnak be napról – napra, akiktől szelektoraik és meghívott DJ-ik, élőben is előszeretettel prezentálnak egy – egy buli alkalmával, ahogy tették ezt ezen az estén is.
A Death Disco egy – mint a helyiektől megtudtam – új kezdeményezés, ahol koncertek és a szelektorok és DJ válogatott zenéivel pörgetett after is kiszolgálta a helyi viszonylatban mindenképp szép számmal érkezők kurrens igényeit.
Már a meghirdetéskor is érdekesnek tűnő program ténylegesen azt adta, amit remélhettem a hívó szavak után.
A koraeste érkezőket ráhangoló ütemekkel egy stílusos folyosó party-val fogadta az este felvezetésére Ufo, érkezésemkor épp Skinny Puppyval. (Már itt előjött bennem a régi PeCsa kisterem hangulata, de ez az időutazással teli érzés később is megmaradt a buli alatt.)
Az eredeti programterv szerint aránylag korai kezdéssel négy, hangulatában részben eltérő, de mindenképp számomra friss élményt adó zenekar volt a színpadon.
Sorban az első, a mosonmagyaróvári HOLT kezdte az időutazást, ahol a koncert után a dobosukkal beszélgetve idézem őt: a HOLT túl alternatív a darkoknak és túl dark az alternatívoknak. Meghallgatva a repertoárt, lehet ez tényleg így van, de ez alkalommal szerintem jókor voltak, jó helyen, mert elég nyitottan fogadta őket az addigra már szépen gyülekező közönség. Itt debütáló új számok mellett fokozta a hangulatot „A Forest” feldolgozásuk is. Nekem mindenesetre úgy tűnt, a közönségnek itt teljesen megfelelő mértékben volt dark és kellően „alter” a zenéjük.
Egy viszonylag gyors áthangolás után rögtön kezdődött az időutazás. A székesfehérvári Crow Black Dream, egy klasszikus darkwave duó, akik időnként erős érzéssel idézték fel bennem a Fekete Lyuk klubhangulatát.
Kellően sötét, kellően hömpölygő, dűlöngélésre ösztönző zenéjük, borongós szövegekkel terítették be a Beton koncerttermét, ahol a színpadra invitálva a Kollektíva képviseletében később táncra is invitáló Lucretia, vokáljával fűszerezte a hangulatot. Záróakkordként nagy meglepetéssel kaptam fel a fejem, mikor felcsendültek egy, a hazai darkwave vonalon a Fekete Lyuk idején aktívan koncertező a HOLD-tól a „Nem elég” dallamai.
Sorban a harmadik, és az addig megélt hangulatoktól merőben eltérő vonalon mozgó budapesti Rearm lépett a színpadra. A Rearm egy elektronikus zenét játszó formáció, ahol a drum and bass, breakbeat, indusztrial elemek is pörgetése mellett, az erős képekkel összerakott vizuál jelent meg a színpadon. (Eszembe jutott a zenéjük alatt a schyzzo.com is, ha még aktívan működnének a srácok, talán jó páros lehetne egy este alkalmával a két zenekar.)
Bevallom, a képi világ jobban vitte a figyelmem, mint összességében a koncert, de azt alá kell írnom, hogy volt, akinél a bulihangulat itt érkezett meg igazán.
A koncertek az átszerelésekkel a tervezetthez képest kellemes ütemben zajlottak és végül, de nem utolsó sorban a szegedről érkező Fetish Sectionnal zárultak.
A Fetish Section kellemesen friss, határozott, a mai világban nagyon is helyén levő és aktuális, ezzel együtt erősen a nyolcvanas éveket megidéző dark/newwave – post-punk hangolta még egy felvonással az estét, ahol talán ennél stílusosabban nem is lehetett volna, hogy az „Utolsó tánc” zárta az élő produkciók sorát.
Remek zárása volt a koncerteknek és ráhangolása ez a felvonás a továbbiakban a Kollektíva party-hangulatára, ahol Dodó, Lucretia szelektorbuliján maradtam még (sajnos a legvégén szóló DJ szettet már nem figyeltem), és amit kisebb – nagyobb szakaszokban szakítottam meg közös ismerősök felemlegetésével és sztorizásokkal teli beszélgetések.
Azért nem maradt el a tánctér koptatása, és még az utolsó „Control I’m Here” lépdelésével végül hajnalban elköszöntem egy időre a Betontól.
Az első, de nem utolsó látogatásom volt a Betonban, ahol bízom benne, hogy ezen az esős novemberi estén debütáló party-sorozatnak várható lesz hamarosan a folytatása.
