Páty község Pest megyében, Budapesttől 20 km-re nyugatra fekszik a Zsámbéki-medencében.
A település ősidők óta lakott hely, találtak itt kőkori, réz- és bronzkori valamint római kori emléket, melynek jelentős részét a Nemzeti Múzeumban őrzik. A római kori feliratos kövek tanúság szerint a határban lévő Főkút forrás gyógyító hatása hamar felkeltette az aquincumi táborváros előkelő lakóinak érdeklődését.
Fürdőt építettek a gyógyító forrás mellé, a települést pedig felvirágoztatták. Mai nevét egy 1286. évi oklevél említi először Paagh alakban. 1311 előtt a király nyeregkészítői éltek itt. Azon kevés Buda környéki község közé tartozik, amely csak átmenetileg néptelenedett el a török időkben. A mohácsi katasztrófa után Páty is török uralom alá került, ám eltérően a környező települések többségétől, lakossága kisebb - nagyobb megszakításokkal mindvégig a helyén maradt. A falu fennmaradása szempontjából évszázadokon át meghatározó volt a földművelés, az itt megtermelt zöldség, gyümölcs és bor Buda piacain volt keresett árucikk. A község borvidék jellege a XIX. század végén szűnt meg a filoxérajárvány pusztítottása miatt. A községtől délre fekvő területen található még ma is látható a XIX. századi pincesor. A későbarokk református és a copf stílusban épült római katolikus templom a település legértékesebb építészeti emléke, valamint a Splényi-kastély aminek építése 1825-ben fejeződött be, későbbi kerítése 350 darab 1848-as puskacsőből áll.
A képeken a régi temető sírkövei láthatók.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
