Chelsea Wolfe | 2018. 08. 02. | A38

Tavaly szeptemberben nyújtotta át smirglis ajándékdobozban Chelsea Wolfe új albumát, a Hiss Spun-t. "Ajándék lónak ne nézzük a fogát", de Troy Van Leeuwen (QOTSA) és Aaron Turner (Isis) közreműködése, valamint Salem, a rögzítési helyszín előre nyomatékosította a sötét kontúrokat. Tudhattuk, az Abyss után még mélyebb vermet ás a művésznő, hogy hallgatóját belelökhesse, majd jó pár méter földet rátolva keményre döngölve hagyja ott magára. Én szeretem ennek a szentségtelen földnek az illatát, kedves ajándék mindez nekem. Mégha férgek rágják is testemet.

Öt éves korom óta magam is álomparalízissel élek, mint a nálam tíz évvel fiatalabb szintén skorpió jegyű Wolfe kisasszony. A "kellemes" analógiákról ennyit, a rokonszenv és a fokozott figyelem részemről indokolt lehet. A jelenleg felfedezésre váró orvosi területet az észak-kaliforniai énekesnő is górcső alá veszi, analizál és "én-kutat", az álom és valóság határmezsgyéjén botorkál. Sűrű fekete masszába ragad a lába, valahonnan messziről könyörög és károg: nem kap segítséget, de nem adja meg magát. Zenéje kíméletlen önterápia gyógyír nélkül? Lehetséges, de remélem nem így van.

Harmadízben érkezett az A38-ra Budapestre, az A Place To Bury Strangers-el való legutóbbi felejthetetlen koncert után magasra rakott léc rezgett a levegőben. Bizakodó voltam, mert a Hiss Spun önismétlések nélküli, új szintre emelt remekmű, a mélybe rántó sludge metal körítéssel és ipari zajtömeggel a kritikusok körében is tarolt megjelenése után. Az "új goth díva" már rég elcsépelt jelző Wolfe esetében, részemről olyan nagyformátumú előadók sorában állja meg a helyét mint Diamanda Galas, Jarboe vagy Eva O. A klisék kerékbe törnék mindezt, dobjuk félre.

Felhőtlen szórakozásra a fentiek tükrében senki sem vágyhatott, aki csütörtök este a csurig telt ladik gyomrába lépett; "felhagyhatott minden reménnyel". Chelsea az álmatlansággal folytatott küzdelmét, a fájdalommal ápolt intim kapcsolatát énekli meg, mindezt hosszú turnékon éjszakáról-éjszakára teltházas koncerttermekben nyílt, vérző sebeit ápolva.

Szinte nulla interakció, gyakran egymásba forduló-ömlő gyötrelmesen csodás tételek, álmatlanul örvénylő zenei élmény-képek. A Hiss Spun hét szerzeménnyel az előadás derakát képezte, ebbe illeszkedtek a pályafutás további gyöngyszemei, természetesen a kihagyhatatlan Feral Love-al vagy Demons-al. Árnyak kísértettek mindvégig. Ébren voltunk vajon, vagy mi is ennek az érzékeny kialvatlan énekesnőnek a töredezett álom-kísértetei? Ki tudja? Talán a hajó is csak elmerült a sötét habok alá, harapva az örvényt valami messzi néma szigetre, ahol egy árva királylány fonja álmatlanságának fonalát.

fotók: Szelevényi Gellért

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2018. 08. 05. - 10:04 | © szerzőség: Gelka